Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2020. október 29. 09:40

Lakner Zoltán: Válságmélyítő válságkezelés

Sokat beszélünk arról, merthogy muszáj róla beszélni, mennyire szelektíven alkotja és alkalmazza a saját maga alkotta szabályokat az Orbán-rendszer. Személyre szabottan ad előnyöket egyes gazdasági szereplőknek, személyre szabott jogszabály alapján választ főbírót, szervezetekre szabva ellenőrzi a pártok állami finanszírozását, aminek során mindig csak ellenzéki szabálytalanságokra derül fény.

Hirdetés

Érdekes azonban azt is megfigyelni, hogy a kormány még a gazdaság- és társadalompolitikai logikáját is képes szelektíven alkalmazni. Ha kedvére való dolgokról van szó, akkor alkalmaz egy alapelvet, ha nincs kedve, akkor nem.

Konkrétan a matolcsyzmus egyik sarokkövéről, a multiplikátor-hatásról van szó, amit már az első Orbán-kormány idején is követett a miniszterelnök jobb keze és nyomában a kormány. Ez körülbelül azt jelenti, hogy egy-egy gazdasági ágazat vagy tevékenység kiemelt támogatása azért történik, mert annak tovagyűrűző hatása van a gazdaság többi részére is, így a kiemelt területek látszólagos túltámogatása másokkal szemben valójában bőségesen megtérül. Tulajdonképpen megsokszorozódik a jól célzott támogatás révén nyert gazdasági haszon.

Matolcsy nyomán az Orbán-kormányok kedvence e gondolkodás jegyében mindig is az építőipar volt. Nem véletlen, hogy erre állították rá a gazdasági klientúrát is, itt folyik át ugyanis a legtöbb pénz a kormány szándékainak megfelelően.

Ez a logika érvényesül a mostani válságkezelés során is. De nem mindenhol.

Korábban már döntés született arról, hogy a kormány óriási támogatási programot indít szállodaépítésekre és -felújításokra. Amint arra például Győrffy Dóra közgazdász felhívta a figyelmet, ezzel elsősorban nem a turizmust támogatják, hiszen nem szálláshely-problémával küzd az ágazat, hanem az utazási korlátozások és a járvány miatti aggodalom miatt a látogatók hiányoznak. Így viszont a beruházások az építőipart segítik elsősorban, az abban dolgozókat, és persze az építőipari cégek tulajdonosait.

(illusztrációk: Iványi Aurél)

A lakástámogatások fő logikai vonala is az új lakások építésének támogatása. Novák Katalin családügyi miniszter el is mondta a közelmúltban, hogy ily módon az építőipari beruházók megrendelésekhez jutnak, s új munkahelyek keletkeznek az építkezéseken. A Századvég azt is volt szíves kiszámolni, hogy az új lakások áfájának öt százalékra csökkentése olyan temérdek építkezést indít el, hogy az ott keletkezett új munkahelyek révén, mivel a dolgozók után adókat és járulékokat fizet a munkáltató, valamint az általuk generált fogyasztás miatt – hiszen a fizetésükből vásárolni tudnak – többet nyer a költségvetés is, mint amennyi kiesést az adócsökkentés jelent.

Ez volna maga a multiplikátor-effektus, az a tovagyűrűző hatás, amiben a kormány reménykedik.

Tegyük hozzá, ennek a hatásnak a mértékét, kalkulálhatóságát már az évezred elején is sokan vitatták Matolcsy feltételezéseivel szemben. Az is kérdés, vajon érdemes-e minden pénzt betonra költeni, például ahelyett, hogy minél többeket készítsenek fel az egyre gyorsuló digitalizációval való együttélésre.

Van azután egy másik gond is.

Nevezetesen, hogy ezt a tovagyűrűző pozitív hatást a kormány sehogyan sem bírja elfogadni a bajba jutott, a megélhetésükért küzdő emberekre nézve.

Korábbi gazdasági válságok széles körben elfogadott tanulsága, hogy a szociális védőháló kifeszítése gazdasági szempontból is indokolt: ha megakadályozzuk az emberek, családok egzisztenciájának teljes megsemmisülését, és az állami intézményrendszer lehetővé teszi számukra, hogy a minimális megélhetésük fennmaradjon, akkor fogyasztóként továbbra is jelen maradnak a piacon. Ily módon ők sem, de a sarki zöldséges és a szupermarket pénztárosa sem marad bevétel nélkül. Az új lakások támogatása mellett pedig nem ártana a gyülekező rezsifizetési gondokkal is foglalkozni.

Arról nem beszélve, hogy éppen az idei otthonra szorulás, a karantén-időszak hozta el sokak számára a felismerést, mennyi kifizetetlen munkát végez szinte mindenki a háztartásában és adott esetben a beteg vagy idős szerettei gondozása során.

Ez azért is lényeges, mert a kormány az úgymond „munkaalapú” társadalom modellje miatt nem ad „ingyen” pénzt az embereknek. Ezért nem szerepelt Magyarországon – a világon szinte példa nélküli módon – közvetlen készpénzjuttatás a válságkezelési repertoárban. A családi pótlék emelésére és a munkanélküli ellátás – amely nem segély, hanem korábbi befizetéseken alapuló járadék! – meghosszabbítására sem volt hajlandó a kormány.

Így viszont mindazok, akik elvesztették az állásukat, vagy rosszabb anyagi helyzetbe kerültek – mert csökkent a munkaidejük, vagy a megszűnt munkahelyük helyett csak egy rosszabbat találtak – a megtakarításaik felélésére kényszerülnek. Mármint, ha voltak egyáltalán megtakarításaik, tekintve, hogy hárommillió embernek már a válság előtt sem volt. Ellenben egy banki felmérés szerint csak nyárig a háztartások egyharmadának csökkentek a bevételei, és csupán a háztartások felének van kéthavi tartaléka.

Bár igaz, hogy a vírus jelenléte nem feltétlenül csökkenti, inkább átalakítja a fogyasztásunkat, de az azért belátható összefüggés, hogy az egyre csökkenő bevételből és a felélt megtakarításokból előbb-utóbb kisebb fogyasztás keletkezik. S ha valamikor, hát most egészen nyilvánvaló, hogy az emberek nem jókedvükben nem dolgoznak, nem a „munka nélkül” szerezhető „ingyen” pénzre hajtanak, hanem a megélhetésük fenntartására – ami mások megélhetését is befolyásolja.

Amíg a kormány ezen a téren ezt az összefüggést nem látja be és nem alkalmazza, addig passzivitásával csak mélyíti a válságot, miközben a betonba öntött, s a klientúrájának szórt pénzzel egyre szűkíti az értelmes beavatkozás mozgásterét.

A segítség elmaradásának is meglesz sajnos a maga tovagyűrűző hatása.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: járvány jegyzet koronavírus Lakner Zoltán Matolcsy György Orbán Viktor pandémia válság vélemény világjárvány
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés