Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Túl a városon
  • A megtévesztés ellenszere: a tájékozódás – Szicherle Patrik, a Political Capital munkatársának kommentárja
Túl a városon 2020. október 26. 17:01

A megtévesztés ellenszere: a tájékozódás – Szicherle Patrik, a Political Capital munkatársának kommentárja

Félinformációk alapján könnyű hamis következtetésre jutni, és ez korántsem csak az álhíroldalak problémája. A közelmúltból két olyan jellemző példát mutatunk a hazai sajtóból, amelyek alkalmasak lehettek az olvasók félinformációkkal történő megtévesztésére. Ezek ugyanakkor ékes bizonyítékai annak is, hogy egy kis utánajárással mi, olvasók is sokat tehetünk a dezinformáció ellen.

Hirdetés

Kétség sem férhet hozzá?

Első példánk az amerikai elnökválasztáshoz köthető. Az Index egy cikke ebben olyan szerepet tulajdonít Hillary Clintonnak, a 2016-os választás Demokrata elnökjelöltjének a Trump-kampány orosz kapcsolatait feszegető botrányban, ami a bizonyítékok alapján nem igazolható.

„Kétség sem férhet hozzá, hogy a hír igaz: az amerikai Demokrata párt 2016-os elnökjelöltjének jelentős szerepe volt a később elnökké választott Trump és az oroszok összejátszásáról szóló lejárató akció kidolgozásában”

– számolt be az Index egyik újságírója. A cikk szerint az Országos Hírszerzési Igazgatóság újabb dokumentumok titkosítását oldotta fel, melyek alapján Hillary Clinton jóváhagyta külpolitikai tanácsadója javaslatát, miszerint úgy próbálnák bemocskolni Donald Trumpot, hogy hírbe hozzák az orosz biztonsági szolgálatokkal.

Néhány részletet azonban az újságíró elfelejtett megemlíteni. Elsőként azt, hogy az ezt állítólag igazoló iratok titkosítását feloldó John Ratcliffe hírszerzési igazgató a Szenátus igazságügyi bizottságának elnökének, a republikánus Lindsey Grahamnek küldött levelében megjegyzi, hogy az Egyesült Államok hírszerzési közössége „nem tudja megállapítani az állítások pontosságát, vagy hogy az orosz hírszerzői elemzés milyen mértékben eltúlzott vagy hamisított.”

A hírszerzés főnöke később visszakozott, kijelentve, hogy „ez nem orosz dezinformáció, és a hírszerzési közösség sem így értékelte.” Nem tagadta ugyanakkor, hogy az információk az orosz hírszerzéstől származnak. Szenátusi források a sajtónak megjegyezték azt is, hogy a hírszerzési bizottságot korábban értesítették már ezekről a feltételezésekről, ők azonban kétpárti alapon elutasították azokat. Ratcliffe – aki május 26-i kinevezéséig Texas állam republikánus képviselője volt – egy héttel a Grahamnek írt levele után beszámolt arról is, hogy a választási kampány kellős közepén járó Donald Trump további dokumentumok titkosításának feloldására biztatta.

Az Index cikke jó példája annak, hogy mennyire egyszerű létrehozni egy megtévesztő narratívát. A cikkben foglalt állítások valójában igazak, az ezekből levont következtetés azonban nem.

Amennyiben a cikkből nem maradtak volna ki létfontosságú, az ügyről kialakított képet egyértelműen árnyaló információk, máris merésznek tűnik megállapítani, hogy „kétség sem férhet” Clinton szerepéhez az ügyben. A republikánus Robert Mueller, a Trump-kampány és Oroszország kapcsolatait vizsgáló különleges ügyész jelentése szerint egy „külföldi kormány” kapott információt 2016-ban Trump egyik külpolitikai tanácsadójától, George Papadopoulostól, hogy az orosz kormány korábban jelezte nekik, segíthetik a kampányt a Clintont negatív színben feltüntető információk névtelen közzétételével. Ennek köszönhetően indított vizsgálatot az FBI 2016. július 31-én. A Mueller-jelentés 2015 novembere és 2016 decembere között számos megbeszélésre talált bizonyítékot Donald Trump munkatársai és az orosz kormányhoz köthető személyek közt. 2020 augusztusában, csupán hetekkel Ratcliffe döntése előtt, egy kétpárti alapon támogatott szenátusi jelentés is azt állapította meg, hogy Moszkva a Trump-kampány választási esélyeit igyekezett javítani. Egyik jelentés sem állítja, hogy Hillary Clinton állna a botrány kirobbantása mögött.

Próbaper Magyarország ellen?

A másik példánk, egy szárnyra kapott a kormánypárti narratívában az a hír, miszerint Soros György sürgeti az EU-t, hogy próbapert indítson Magyarország ellen.

„Az EU jelenleg azon tanakodik, hogyan biztosítható, hogy pénzeszközeit a jogállamiságnak megfelelően használják fel. Felszólítom az EU-t, hogy indítson próbapert Magyarországgal szemben”

– szól az idézet. Ha azonban megnézzük Soros György eredeti, angol nyelvű nyilatkozatát, ott azt mondja, „felszólítom az EU-t, hogy Magyarország legyen a tesztalany” az uniós jogállamisági követelményekkel kapcsolatban. Tehát az üzletember egyáltalán nem próbapert emlegetett, ez pedig lényeges különbség, nem biztatja ugyanis közvetlenül jogi lépésekre Brüsszelt. A Euronews magyar nyelvű kiadása egyébként megfelelően fordította le a kijelentést, így az angolul esetleg nem tudók is tájékozódhatnak róla.

A „próbaper” narratíva jó példája annak, hogy az idegen nyelvű nyilatkozatokat az eredeti nyelven is meg kell próbálni felkutatni, elolvasni, vagy – amennyiben nem ismerjük az adott nyelvet – legalább keresni más magyar nyelvű forrásokat is.

A több forrásból való tájékozódás, illetve az idegen nyelvről átfordított idézetekkel kapcsolatos óvatosság csupán két módszer a sok közül, ami segíthet minket eligazodni a modern kor információtengerében. Kiemelkedően fontos, hogy minden közéleti, egészségügyi vagy más kérdésről a lehető legtöbb információt gyűjtsük össze, megismerjünk különböző álláspontokat, ezáltal ugyanis sokkal könnyebben vonhatjuk le saját következtetéseinket a minket érintő ügyekkel kapcsolatban, ezek alapján pedig jobb döntéseket is tudunk hozni.

Szicherle Patrik
Political Capital

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Political Capital Szicherle Patrik Donald Trump Egyesült Államok Hillary Clinton Index Oroszország Soros György Vlagyimir Putyin Mandiner