Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2020. október 22. 11:10

Paprikás krumpli – Lakner Zoltán jegyzete

Szellemesnek szánt szójátékkal illette a miniszterelnök Facebook-oldala a jelenetet, amikor Jakab Péter egy zsák krumplival próbálta „megajándékozni” Orbán Viktort a parlament üléstermében.

Hirdetés

A kormányfőt bátor önkéntes testőrök – miniszterelnök-helyettes, házelnök, frakcióvezető – védték meg az inzultustól, nehogy baja essen a burgonyától. Talán még egy kis lökdösődés is támadt. A zsák krumpli végül Kocsis Máténál végezte.

Reméljük, a termék szavatossági ideje alatt lesz módja a Fidesznek a kreatív felhasználásra.

Bár Orbán közösségi oldala – és nyomában az egész kormánymédia – úgy tesz, mintha Jakab minden előzmény nélkül, a ködből lépett volna elő a burgonyával, a Jobbik elnök-frakcióvezetőjének felpaprikázódása valójában abból fakadt, hogy a borsodi időközin a Fidesz ismét bevetette a csodafegyvert, az élelmiszerosztást. Melynek sztárja múlhatatlanul a krumpli.

Fővárosi lakosként ehhez azt fűzném hozzá, hogy a módszer általános, ám mifelénk nemcsak kampányburgonya, de szezonális alma, muskátli, sőt húsvéti sonkajegy is szerepel a fideszes elöljáróság osztogatási repertoárjában.

Amúgy, amikor boldogult ifjúkoromban az MSZP-ről írtam szakdolgozatot, az 1990-es évek kampányai kapcsán módom volt megemlékezni arról a cég- és alapítványhálózatról, amely például élelmiszer- és ruhajuttatással egészítette ki a politikai kampányt. A módszer tehát nem a 2010 utáni Magyarországon keletkezett. Más kérdés, természetesen, hogy egy nyíltan versengő demokráciában és egy illiberálisan meggörbített politikai térben egészen más az ilyen módszerek működési mechanizmusa. Ahol a közfoglalkoztatás és a széltében-hosszában elfoglalt közigazgatás révén a kormánypárti képviselőjelölt a háztartások hétköznapi megélhetését a politikai lojalitáshoz köti, ott a krumpliszsák fekvése is egészen más.

Innen nézve, a krumpli nem csupán a szavazatvásárlás, de a szavazat kikényszerítésének alapegysége is.

Ez valószínűleg jól belátható összefüggés sokak számára, nem is akarnám szükségtelenül bő lére ereszteni – a paprikás krumpli is sűrű szafttal az igazi. Néhány kiegészítő megjegyzés azonban mégiscsak idekívánkozik.

Az egyik, hogy a Fidesz a szavazatvásárlásban is érvényesíti a – mostanában éppen az újbóli, teljesen érthetetlen sztárolás időszakába lépő – Lázár János legendás mondását: mindenki, amennyije van, annyit is ér. Vannak szavazók, akiket a Fidesz CSOK-ra vagy adókedvezményre taksál, másokat Erzsébet-utalványra. És valahol legalul vannak a krumplival, konzervvel megvehető szavazók. Ebből az is jól látszik, hogy a kormány nem is kíván változtatni ezen a társadalmi felálláson. Mindig szüksége lesz szegényekre, és arra, hogy ők szegények is maradjanak, máskülönben felmegy az ára az őket célzó manipulációnak.

Ugyanennek van egy másik oldala, ami talán a krumplijelenség leginkább elgondolkodtató mozzanata. Hogy ugyanis tíz év folyamatos kormányzati sikersorozata után, a szuperlatívuszok és a percenkénti győzelmi jelentések korában még mindig százezer számra élnek olyan emberek Magyarországon, akiknek egy nagyobb adag alapvető élelmiszer kiemelkedő esemény. Részben, mert nem nagyon éri őket más élmény a mindennapokban, részben pedig azért, mert tényleg meghatározó tétel a háztartásukban az a nyavalyás zsák krumpli.

Ezt sikerült elérni egy teljes évtized alatt.

Persze, a hazai politikai kultúráról is sokat elmond, hogy a szent szavazati jog ennyit ér. Nem akarok senkit elkeseríteni, de egy friss kutatás szerint a hazai fiatalok nyolcvan százaléka ugyan a demokrácia híve, ám az összes fiatal negyven százaléka elfogadná a demokrácia korlátozását jobb életszínvonalért cserébe. Úgy tűnik, a demokratikus döntés kivásárolhatósága messze nem csupán a legszegényebb falusi szavazókra jellemző vonás.

De menjünk tovább: mit kezdjen ezzel a helyzettel az ellenzék? Szidhatjuk és egyre-másra leleplezhetjük a krumplis voksolásokat, de attól még a módszer belátható ideig velünk marad.

Az egyik lehetőség, hogy az ellenzék – lásd a huszonöt évvel ezelőtti MSZP-t – maga is osszon krumplit. Tudom, nincs rá annyi pénz, mint a Fidesznél, tudom, ez lemenés kutyába – vagy krumpliba –, de azért ennél egy kicsivel többről is szó lehetne. Ez ugyanis még mindig messze nem a legdrágább kampánymódszer, azon kívül ennek az alkalmazása helyismeretet és folyamatos jelenlétet igényel. Tudni kell, mikor, hol, kiknek számít tényleg nagyon sokat, hogy ingyen kaphat valamit. Ha pedig ez a tudás már rendelkezésre áll, akkor majd az is kiderül, mi mindent lehet csinálni krumplizás helyett vagy azon túl, amitől valóban és tartósan jobb lesz az ott élőknek.

És hát ez volna a lényeg. Az ellenzékről sem állít ki valami fényes bizonyítványt a folytonos paprikázódás a krumpli miatt. Annak beismeréseként is értelmezhető, hogy a jelöltjei alulmaradnak a zsáknyi burgonyákkal szemben. Nem biztos, hogy ezt politikai üzenet gyanánt erőltetni kellene.

Inkább az a kérdés, miként látszódhat az ellenzék, zusammen, értékesebbnek egy olyan kormánynál, amely néhány zsák krumplinál nem tud többet kínálni a szavazók egy részének tíz év után. Akár még önbizalom-építő is lehet erre gondolni, hiszen ha ez nem megugorható szint, akkor tényleg nyakig benne maradunk a szaftban.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Jakab Péter jegyzet Lakner Zoltán Orbán Viktor Országgyűlés parlament vélemény
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés