Szegeden 2020. október 18. 10:42 Forrás: Szegedi Tükör

Egy év után – Lakner Zoltán jegyzete

Ne ellenzékieskedjünk – intette helyes viselkedésre tavaly októberben a választópolgárokat a miniszterelnök az önkormányzati választás kampányának hajrájában.

Sokan nem hallgattak rá: a fővárosban, tizennégy budapesti kerületben, valamint tíz megyei jogú városban ellenzéki polgármestert választottak. Habár országosan ezúttal is a Fidesz szerezte a legtöbb szavazatot, 2006 ősze óta nem volt ilyen kicsi a különbség közte és a többi induló között.

Azóta, más okból, minden megváltozott körülöttünk. A koronavírus-járvány és a gazdasági válság sokkal nagyobb próba elé állította a szemben álló táborokat, mint pusztán a kormány és az ellenzéki önkormányzatok együttélése.

Ha mégis ez utóbbi szempontból próbáljuk összegezni az elmúlt évet, három tanulság tűnik kiugróan erősnek.

Az első, hogy az Orbán-rendszernek csak addig számít a választók szava, ameddig olyan körülményeket tud teremteni, hogy a többség a kormányt támogassa. Ha azonban sem a média-, sem a hirdetési piac eltorzítása, sem az ellenzéki pártok állami támogatásának visszatartása, sem a több tízmilliárdos propagandakampányok, sem a szavazatvásárlás, sem a választókat célzó közvetlen nyomásgyakorlás nem használ, akkor megkezdődik a választások eredményének felülírása. Nem abban a formában (egyelőre), hogy nem ismerik el az ellenzék számára kedvező eredményt, hanem úgy, hogy az önkormányzatok alól kiszervezik a még egyáltalán náluk lévő jogköröket és forrásokat.

Ami igazán elképesztő, hogy e művelet során a kormány a világjárványtól sem zavartatja magát – sőt ürügyként használja a további központosításhoz. Akár annak árán is, hogy ezzel aláássa a járvánnyal szembeni egyik legfontosabb védelmi vonalat: a helyi igazgatást.

A második tanulság, hogy bár a tavalyi győzelem után néhány tapasztalt ellenzéki városvezető mellett a többség szinte az utcáról esett be a polgármesteri hivatalokba és képviselő-testületekbe, mégsem mutatkozik különbség a bejáratott fideszes káderek és az ellenzéki újdonászok teljesítménye között, ami a napi ügyek menedzselésének nívóját illeti. Míg a kifejlett Orbán-rendszerben egyre erősebben érvényesül a káderek kontraszelekciója, addig az ellenzékeik számára az önkormányzatok vezetése a kormányképessé válás első lépése lehet.

A válságkezelés során éppenséggel az ellenzéki önkormányzatok voltak képesek arra, hogy a gyökeresen új szituációra újfajta eszközökkel, rugalmasan reagáljanak. Az ellenzéki politika súlypontja pedig bizonyosan áthelyeződött az önkormányzatokra. Nem véletlen, hogy ellenük intézi a kormány a legerősebb támadásokat.

A harmadik tanulság az ellenzéket és szavazóit érinti: újra hozzá kell szokniuk a koalíciós kormányzás nehézségeihez. Ha az a cél, hogy ne egyetlen akarat határozzon meg mindent, akkor azt is el kell fogadni, hogy az ellenzéki pártok, miközben szövetségesek, egyúttal riválisok is. Persze nem mindegy, hogy a helyi kis könyöklések felülírják-e a szövetség stratégiai céljait, s az sem, mi a stratégiai cél: a kormány- és rendszerváltás, vagy a kipárnázott pozíciókban való kényelmes elhelyezkedés a NER-en belül. Ezek döntő kérdések.

A hétköznapokban azonban maguktól értetődőek a kisebb-nagyobb viták, amelyekkel kapcsolatban a gödi szétesés példája valószínűleg mindenkit óva int ellenzéki oldalon. Ami ott történt, nem ismétlődhet meg.

És ha ilyesmi valóban nem történik, akkor az ellenzéki pártok támogatóinak sem szükséges minden lokális vitára a problémás ügyek szőnyeg alá söprésének követelésével válaszolni. Éppen az lenne a lényeg, hogy a politikai együttműködés ne az eltérő vélemények elnyomását jelentse, hanem a sokszínűség összhangját. Csakis ebből emelkedhet ki egy új Magyarország.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: járvány jegyzet koronavírus Lakner Zoltán önkormányzati választás pandémia Szegedi Tükör vélemény világjárvány