Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2020. október 15. 11:47

Lakner Zoltán: Politikai tájkép időközi választással

Habár két nappal ezelőtt a kiváló Szűcs Zoltán Gábor meggyőzően érvelt amellett, miért volt erősen túlértékelt a borsodi időközi választás, a közvetlenül levonható tanulságok hiányából talán mégiscsak következtethetünk valamire a jelenlegi közhangulatot illetően.

Hirdetés

Politikai elemzői alapvetés minden időközi választás kapcsán arra emlékeztetni, mi mindent nem tudhatunk meg egy ilyen voksolásból. Tévedéshez vezet, ha valaki egy helyi eseményből országos tendenciákra következtet, és az is félrevezető, ha két és fél évvel a legutóbbi és másfél évvel a soron következő általános választás előtt akár csak a terítéken lévő kerületről próbálunk valami végelegeset mondani.

Abban az értelemben azonban valamit mégiscsak megsejthetünk a magunk kis magyar világának alakulásáról, hogy vajon történt-e olyan politikai fordulat, amely nyomot hagyott egy helyi időközi eredményén. Gondolhatnánk, egy olyan esztendőben, mint a 2020-as, amikor minden téren a feje tetejére állt az életünk, akár még egy időközi választás is másként alakulhatna – alakulhatott volna –, mint a papírforma.

Merthogy nem alakult másképp, és éppen ennek lehet üzenetértéke.

A vasárnapi választáson közel húszezerrel kevesebben vettek részt, mint 2018 áprilisában. Időközi választás esetében egyébként a negyven százalékot meghaladó részvétel még csak alacsonynak sem mondható. Így is hiányzott azonban az az ösztönzés, amit az ad az embereknek, hogy az ország sorsáról, a kormányzás irányáról dönthetnek. Még csak az az érv sem állt meg, bár az ellenzék próbálta ezt kommunikálni, hogy a kétharmad a tét. A parlamentben valójában a Fidesz akkor is megőrizte volna a kétharmadot a gyakorlatban, ha elveszíti a szerencsi-tiszaújvárosi körzetet.

Vizsgára kényszerítve akkor már inkább azért volt a kormánypárt, mert a régi, Fidesz felé hajló szerencsi, és a régi, erősen baloldali tiszaújvárosi körzet összetolásával keletkezett borsodi 6-os választókerület megnyertnek hitt része került többször is veszélybe az elmúlt években. Tiszaújvárosban stabilan kétharmados ellenzéki fölény áll fenn, ezzel nincs nagyon mit csinálni. A kormányoldal számára a választókerület többi része érdekes. Márpedig Mengyi Roland, vagyis Voldemort nagyúr jogerős elítélése nyomán kényszerből kellett reaktiválni Koncz Ferenc szerencsi polgármestert a képviselői poszton. Majd miután ő idén nyáron tragikus balesetben életét vesztette, újabb személyi döntést kellett hozni a Fideszben. Így vált jelöltté az elhunyt képviselő lánya, Koncz Zsófia.

  • Az ellenzék a 2018-as éllovas riválist, Bíró Lászlót indította, annak reményében, hogy teljes ellenzéki támogatással már meg tudja előzni a fideszes indulót. Tegyük hozzá, míg Mengyi 2014-ben 40 százalékos eredménnyel nyert, Koncz Ferenc 49 százalékig jutott 2018-ban. Most pedig Koncz Zsófia eredménye kevéssel átlépte 50 százalékot.
  • Míg tehát szavazatarányban a Fidesz javított, Bíró nem hozta a Jobbik plusz MSZP plusz DK plusz Párbeszéd matekot (2018-ban az MSZP is állított jelöltet, a Párbeszéddel szövetségben, a DK-val koordinálva). A szavazatarányt tekintve ugyanis egy kicsivel elmaradt attól, amit a százalékok „összeadásával” kellett volna szereznie. Végül 46 százalék alatt állt meg a számláló a neve mellett.
  • „Darabra” mind a Fidesz, mind az ellenzéki jelölt körülbelül nyolcezerrel kevesebb voksot szerzett, mint két éve. Bár a politikusok egyik kedvenc sportja a voksukat le nem adó szavazókat saját magukhoz számítani, természetesen nem tudjuk, ki miért maradt otthon. Illetve, és ez volna a lényeg, egy dolgot biztosan tudunk: a borsodi 6-os választókerületben élőket nem hatotta át egy olyan ellenállhatatlan tiltakozási vágy, amelynek az ellenzéki jelölt támogatásával kívántak hangot adni.
  • A koronavírus-járvány nyolcadik hónapjában, a mélyülő, lassú mérgeként ható, és lényegében teljesen kezeletlenül terebélyesedő gazdasági válság közepette a választókat nem öntötte el sem a kormányváltó harag, sem a minden mindegy alapon az ellenzékre szavazás szándéka.

Ha tehát van tanulsága az időközi választásnak, ami némi merészséggel rávetíthető az ország egészének közhangulatára, akkor az valahogy úgy hangzik: nincs általános, erős érzelmektől vezérelt kormányváltó hangulat. Nincs kormánypárti szavazatvesztés, nincs ellenzéki nyereség, csak az ellenzéki viszonyok átalakulása tapasztalható.

Akik utálják a kormányt, azok számára talán dilemma a jobbikos közös jelölt antiszemita és rasszista előélete (helyes is, ha ezen fennakadnak), valamint elgondolkodnak azon, minden rendben volt-e Bíró vállalkozásai körül (ezen tépelődni is helyes). Összességében azonban leszavaztak rá azok a meggyőződéses ellenzékiek, akiknek volt egyáltalán érkezése részt venni egy időközi választáson. Ugyanígy, a Fidesz elszánt támogatói is megértették, hogy az ellenzéki közös jelölt puszta ténye kockázat a számukra, ezért ők is szavaztak. A többieket, a pártokhoz, politikai véleményekhez kevésbé kötődő embereket viszont nem ragadta magával az a lehetőség, hogy most vokssal üzenhetnének a kormánynak. Ebből nem következik, hogy ők elégedettek, de a politikai cselekvésben, tehát a szavazásban megnyilvánuló tiltakozási szándék sem erősödött meg bennük.

  • Mindebből, ha következik valami, akkor az az, hogy az ellenzéknek – hányszor leírtuk már – nem a saját magáról szóló beszédet kellene a középpontba állítani.
  • Pontosabban, a mindenképpen a Fidesz ellen szavazni készülő sokaság számára az összefogás nagyon lényeges, de csak velük, és csak ezzel nem lehet választást nyerni.
  • A többiek számára azt kellene tudni elmondani, hogy válság van, amelynek mélyülése a kormány hibája.
  • Meg azt, hogy erre a válságra az ellenzék tudja a megoldást.
  • És persze ehhez tudni is kellene valamilyen megoldást, ami kellő hitelességgel képviselhető.

Rendkívül fontos a közös indulás szerkezetének kialakítása – ez sincs meg egyelőre. A Fidesz-ellenes voksok összeadása sok helyütt ténylegesen átbillenti majd az erőviszonyokat. Mindez elég lehet a kétharmad leküzdéséhez, csak éppen az országnak nem elég már, hogy csupán mérséklődjön a NER a szorítása.

Kiszorul a maradék szusz is belőlünk, ha még négy évig Orbánnál marad a hatalom.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Bíró László időközi választás jegyzet Koncz Zsófia Lakner Zoltán vélemény
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés