Hirdetés
Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Túl a városon
  • Ki is nem hagyja békén a gyerekeinket? – A Political Capital elemzése a mesekönyvdarálás és -tépés margójára
Túl a városon 2020. október 12. 07:51

Ki is nem hagyja békén a gyerekeinket? – A Political Capital elemzése a mesekönyvdarálás és -tépés margójára

Egy toleranciát hirdető mesekönyv körül csaptak magasra a közelmúltban az identitáspolitika hullámai. A szélsőjobb indította a támadást, de a labda hamar eljutott a kormánypártig és Orbán Viktorig, aki gyorsan lekezelte, és lőtt. Az alábbi cikkben áttekintjük hogyan, milyen előzmények után történt mindez, és mi következik belőle.

Hirdetés

2010 óta számos gyűlöletkampányt átéltünk már. Ezeket többnyire a kampányaihoz szinte korlátlan pénzügyi forrással rendelkező kormánypárt vezényli le, amely folyamatos ellenségképzésre és a társadalom megosztására építi a politikáját. Hívjuk ezt akár „oszd meg és uralkodj” stratégiának, színházcsinálásnak (panem et circenses), gumicsont-politizálásnak, vagy máshogy, az biztos, hogy a Fidesz legfőbb törekvése az, hogy ők határozzák meg, milyen történet dominálja a nyilvánosságot, és milyen aktuális (látszat)konfliktus körül forrjanak a társadalmi, illetve személyes indulatok. Ehhez pedig mindig szükség van egy aktuális ellenségre, akit ők jelölnek ki, és építenek fel nagy műgonddal, hogy utána sokáig harcolhassanak vele.

A Fidesz és a szélsőjobb viszonya

De miért a Fidesszel kezdjük, ha a mesekönyv ügyét a szélsőjobboldalon robbantották ki? Való igaz, az LMBTQ-közösség elleni akciózás régóta központi témája a hazai és a nemzetközi szélsőjobboldalnak, de közben sajnálatos módon egyre inkább részévé válik a Fidesz identitáspolitikájának is. Ez a téma ugyanis jól szimbolizálja mindazokat a társadalmi változásokat, amelyek sokakat bizonytalansággal, félelmekkel töltenek el, mert felülírják azt, amit megszoktunk, összetetté teszik azt, amit már ismerünk. Az ilyen változások könnyen felfestetők úgy, mintha az etnikai, kulturális, nemi „identitás” elvesztésével és társadalmi kataklizmával fenyegetnének.

A félelmeket csokorba gyúró, és mára a szélsőjobboldal központi narratívájává váló „Nagy Lecserélődés” elmélete szerint jól szervezett külső (például muszlim bevándorlók) és belső (például liberálisok, melegek) ellenségek fenyegetik a hagyományos, keresztény értékek talaján álló világunkat és a fehér/európai faj létezését. Az érvrendszer egyes elemei – például a bevándorlással és a melegekkel szembeni érvek – megjelennek az újjobboldali és jobboldali populista politikai szereplők üzeneteiben is, mintegy szimbolikus kötőanyagként összefogva a szereplőket. Ennek jegyében szinte egy időben történt Magyarországon, hogy szélsőjobboldali szervezetek nemzetközi konferenciát rendeztek „Stop Operation Soros” címmel, és hadba indultak a „genderideológia” ellen, valamint, hogy a kormány kampányt kezdett Soros György ellen, és betiltotta a gender tanulmányokat az egyetemen.

A melegek mellett például az idősek és a betegek tiszteletét és elfogadását hirdető „Meseország mindenkié” című könyv körüli aktuális hisztériát is szélsőjobboldali szereplők robbantották ki. A Mi Hazánkban politizáló Dúró Dóra indította a kampányt, de a Fidesz, sőt maga a miniszterelnök is gyorsan ráerősített a témára. A kormányfő, mintegy kirekesztve a melegeket a magyarságból, kijelentette, hogy „a magyarok toleránsak a homoszexuálisokkal, de hagyják békén a gyerekeinket”. Ezt szlogenként kezdte használni a pártpropaganda, majd a Fidesz csepeli polgármestere kitiltotta a mesekönyvet a helyi óvodákból, mintha azt bárki kötelezővé akarta volna tenni, aztán Gulyás Gergely fenyegette meg büntetőeljárással az óvodák fenntartóit, ha használnák a könyvet.

Mindez a szokásos koreográfia szerint zajlik. Az „egy a tábor, egy a zászló” elv értelmében a Fidesznek uralni kell a teljes jobboldali teret, ezért rendre átveszi és magánál tartja a szélsőjobb témáit, üzeneteit is. Ha pedig egy a szélsőjobboldalon felvetett aktuális ügy a nyilvánosság fókuszába kerül, arra biztosan lecsap a Fidesz, és átveszi a kezdeményezést. Kisvasutas hasonlattal: meg is hosszabbítja.

A Fidesz viszonya az LMBTQ témához

A Fidesz hosszú ideje napirenden tartja az LMBTQ-témát is, és a céltáblán ott vannak a melegek is – néha a középpontban, néha csak a háttérben. A párt egyes politikusai (például Kövér László, Boldog István), holdudvarának és médiájának megmondóemberei (például Gajdics Ottó, Trombitás Kristóf Keresztély) egyre kirekesztőbb és ellenségesebb megszólalásokkal hívják fel magukra a figyelmet. Ezek vagy „csak” rímelnek a szélsőséges narratívákra, vagy sok esetben egyeznek azokkal. Ezzel párhuzamosan a Fidesz „fősodrában” és kormányzati szinten kétértelmű kommunikációval és intézkedéstervekkel találkozunk. Ezek hangvételükben általában visszafogottabbak ugyan, de szintén alkalmasak a kirekesztésre és provokációra, hiszen az arra fogékonyak számára könnyen dekódolhatóak.

Az LMBTQ-közösség pedig, csakúgy, mint a menekültek és a bevándorlók, tökéletesen alkalmasak az „ellenség” szerepére, mert a többség számára „láthatatlanok” és szimbolikusak. Könnyű hozzájuk fenyegetést és félelmet kötni, hiszen nem ismerjük őket. Legalábbis azt hisszük, mert általában nem tudjuk, hogy szomszédaink, kollégáink, szélesebb ismeretségi körünk tagjai közül kinek milyen a szexuális orientációja, nemi identitása. Feltételezhetően jóval több meleg él a környezetünkben, mint amiről tudomásunk van, mert intoleráns közegben rejtőzködni kényszerülnek.

Az LMBTQ-ellenes retorikában megtalálható a szélsőséges érvelésmód szinte minden jellemzője:

  • állítólagos fenyegetés, ami a narratíva szerint legitimálja az „önvédelmet” – például „megrontják a gyerekeinket”, „elveszik a kultúránkat”, „miattuk hal ki a nemzet”;
  • „mi-ők” felosztás, kizárás a közösségből – „magyarok” vs. „homoszexuálisok”;
  • a „mi” és „ők” jó és rossz tulajdonságokkal való felruházása, áldozatokra és elkövetőkre való felosztása – például „a magyarok toleránsak” vs. „a homoszexuálisok provokálnak és fenyegetnek”;
  • eltávolító, idegenül és fenyegetően csengő szóhasználat – például „homoszexuálisok”, mint a menekültek helyett migránsok;
  • összemosás – például „a melegek pedofilok”;
  • felnagyítás – például „a nemzet léte a tét.

A fentiek mellett nagy súlyt kapnak a tudományos konszenzussal vitatkozó elméletek, mint például „ha meleg a szülő, meleg lesz a gyerek is”, vagy hogy „a homoszexualitás kinevelhető”. Megjelennek az összeesküvés-elméletek is, mint például, hogy valakik „felhasználják a homoszexuálisokat”. Ezek közül némelyik, például, hogy „a homoszexuálisok fenyegetik a gyerekeket”, még az olyan XIX. századi antiszemita összeesküvés-elméletekre is hajaz halványan, mint a zsidók elleni vérvád. E retorikai elemek megtalálhatók mind a szélsőjobboldali szervezetek, mind a Fidesz narratívájában.

Hova vezet mindez?

Ha egy társadalomban széles körben elterjednek a kirekesztő nézetek, az táptalajt adhat a szélsőséges erőknek. De ezek a nézetek nem maguktól terjednek, a politikai szereplők jelentősen befolyásolják a társadalmi véleményeket. Ha a média- és reklámfelületek többségét kontrolláló politikai erő gyűlöletkampányt folytat, borítékolható, hogy megnő az elutasítás a célkeresztben levőkkel szemben.

A 2015-ben megkezdett masszív bevándorlásellenes kampány hatására soha nem látott magasságokba emelkedett az idegenellenesség a magyar társadalomban. A Tárki méréseiben rekordot döntöttek a számok, Magyarország szinte egyik évről a másikra a régió egyik, ha nem a legelutasítóbb országává vált menekültekkel és bevándorlókkal kapcsolatban. De a hatás nem állt meg a menekültekkel és bevándorlással kapcsolatos attitűdöknél. A Medián mérései az antiszemitizmus mértékének növekedését is mutatták 2015-ben és 2017-ben, bár a rá következő években aztán rendre „korrigált” az érték.

A melegellenes attitűdökben is hasonlót látunk: 2017-re erősen nőtt azok aránya, akik szerint a melegek ne éljék szabadon úgy az életüket, ahogy szeretnék. Bár 2019-re kicsit visszaesett ez az arány, továbbra is a társadalom egyharmada gondolkodik így, a bizonytalanság pedig nő. Ez régiós összehasonlításban is kiugró érték: a visegrádi országok között Magyarországon a legmagasabb az elutasítók aránya, de még a tágabb értelemben vett régióban is a negyedikek vagyunk ebből a szempontból a European Social Survey 9. hullámában részt vett európai országok között.

Melegekkel kapcsolatos attitűdök változása Magyarországon 2002–2019 között (Válaszok százalékos megoszlása a következő kérdésre: „Milyen mértékben ért vagy nem ért egyet azzal a kijelentéssel, hogy hagyni kell, hogy a meleg férfiak és a leszbikus nők szabadon éljék az életüket melegként és leszbikusként úgy, ahogy akarják.” Adatok forrása: European Social Survey 1-9 hullámok)

A szélsőjobbos akciókkal összefonódott jobboldali és kormányzati kampányok hatására tehát már most is erős a kereslet Magyarországon a melegekkel szembeni diszkriminatív üzenetekre és politikára. Ezzel együtt is többségben vannak azok, akik ezt vagy többé-kevésbé elutasítják, vagy bizonytalanok a kérdésben. Miközben tehát a szélsőséges szervezetek és a kormány is a többségre, a „magyarokra” hivatkozik, amikor a melegeket támadja, a számok ezt valójában nem támasztják alá.

Melegekkel kapcsolatos attitűdök európai társadalmakban (A „Hagyni kell, hogy a meleg férfiak és a leszbikus nők szabadon éljék az életüket melegként és leszbikusként úgy, ahogy akarják.” kijelentéssel egyet nem értők százalékos aránya. Adatok forrása: European Social Survey 9. hulláma, 2018/2019)

A menekült- és bevándorlásellenes kampányokból azonban láttuk, hogy a kétségtelenül meglévő elutasító attitűdökre építve, akadály és ellenállás híján, milyen rövid idő alatt tömeges félelmet lehet építeni. Egyelőre nem látszik, hogy a kormány a menekültkérdéshez hasonló méretű kampányt épít-e a melegellenességre, de benne van a pakliban, hogy – részben a lengyel példát követve –, ezzel próbálja majd eltakarni a járvány súlyosnak ígérkező gazdasági és szociális következményeit. Ezt – egyebek mellett – ellensúlyozhatja a részben csendes, részben nyilvános ellenállás például azok részéről, akik rövid idő alatt a sikerlisták élére röpítették a Meseország Mindenkiét.

Hunyadi Bulcsú
Political Capital

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Dúró Dóra Hunyadi Bulcsú irodalom kortárs irodalom LMBTQ mese mesekönyv Orbán Viktor Political Capital szélsőjobb
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés