Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Szegeden
  • Toportyánféreg, vakvarjú, halálmadár és társai a szegedi múzeumban – bejártuk a megújult természettudományi kiállítást
Szegeden 2020. október 10. 12:33

Toportyánféreg, vakvarjú, halálmadár és társai a szegedi múzeumban – bejártuk a megújult természettudományi kiállítást

Képriport
Kívül-belül megújult a Móra Ferenc Múzeum. Az intézmény a régi tárlatai mellett új látnivalókkal is várja a látogatókat. Ilyen például a természettudományi kiállítás, ami Máté Bence gyönyörű természetfotóival kiegészülve igazi látványosság.

Hirdetés

Nemrég bejártuk a várban látható tárlatot, ahol Szeged és a szegedi vár története mellett a boszorkányokkal, Rózsa Sándorral és a betyárokkal, valamint az 1879-es nagy árvízzel kapcsolatos kiállítások várják az érdeklődőket.

A múzeum főépületében a többi között egy vadonatúj természettudományi kiállítás is látható, amit Wilhelm Adél múzeumpedagógus, koordinátor segítségével néztünk végig.

A tárlat a város „főutcájához” a Tiszához, annak eredőjéhez és a Kárpátok egy részéhez, illetve az Alföldhöz, valamint annak izgalmas állat- és növényvilágához kapcsolódik. A kiállítás több élőhelyen keresztül mutatja be elsősorban a Tisza egykori öntésterületén előforduló emlősöket, madarakat.

A kiállítótérhez vezető folyosón már elkezdődik a látványosság. A falon egy animációt láthatunk, a kép a boszorkányszigeti Tisza szakasz egy részével indul, a fákra madarak szállnak, majd a felröppenő madarakból Juhász Gyula: A Tisza című versének egy részlete rajzolódik ki.

Medve, aminek múltja van

A nagyteremben balra indulva járjuk be a kiállítást! A falon a Tisza forrása figyelhető meg egy installáción, ami annyira élethű, hogy még a víz is folyik belőle.

A nyitó képünkre kattintva nézzék meg Iványi Aurél képeit a kiállításról

Wilhelm Adél elmondta, az egyik kedvenc kiállítási tárgya 1913-ban került a múzeum gyűjteményébe, a barna medve. Ennek külön története van: a mackót Pillich Kálmán, az árvíz utáni újjáépítés királyi biztosa vásárolta meg egy medvetáncoltató társulattól, majd évtizedeken keresztül az újszegedi villájának kertjében tartotta. Amikor már nagyon öreg volt a barna medve, felajánlotta Móra Ferencnek, hogy amikor elpusztul, tömjék ki, és állítsák ki a tárlaton. Móra megígérte ezt, így az állat elpusztulása után a gyűjtemény ékes darabja lett.

Szintén a Kárpátok dioráma részben található a holló, az egyik legintelligensebb madarunk. Szerethető, tanulékony, játékos – akár más állatokkal is – és igen szereti elcsenni a fényes, csillogó tárgyakat – mondta a múzeumpedagógus. A madár arra is képes, hogy megkülönböztesse fajtársait, és akit kedvel, ahhoz más hangon szól.

Tovább lépve a padlón egy interaktív táblát találunk, ennek segítségével száraz lábbal gázolhatunk a Tiszában, megriasztva az ott úszkáló halakat. Még a víz csobogását is halljuk. Nagyon érdekes és látványos, minden bizonnyal a látogatók kedvence lesz.

A kiállítás másik részén egy olyan megfogható, mozgatható installációt találunk, ahol a Tisza árterének az elmúlt évszázados változásait követhetjük figyelemmel, különös tekintettel a folyamszabályozásra. „A látogatók szeretik ezt a részt és rácsodálkoznak, hogy a szabályozás előtt mekkora területeket foglalt el a Tisza” – mondta a kísérőnk.

Mátyás madár, toportyán féreg és társai

A terem középső részét a legnagyobb dioráma foglalja el, benne számtalan állattal. Megtalálható itt a három nagyobb vadfaj, a dámszarvas, a gímszarvas és az őz. Ősszel a legmozgalmasabb időszakukat élik ezek az állatok, ekkor van a párzási idejük. A dámszarvas – fején a dámlapáttal – barcogni, a gímszarvas pedig bőgni szokott. Ezek a hangok betöltik az erdőket, amikor keresik párjukat a hímek. Wilhelm Adél elmesélte az őzek érdekes párzási rituáléját is, amely során a bak nagy köröket ró a suta körül. A lábnyoma egy kört rajzol a talajra, ezt a vadászok boszorkánygyűrűnek szokták nevezni.

A kiállított preparátumokat természetesen nem lehet megérinteni, éppen ezért számos olyan lehetőséget biztosítottak a látogatóknak, amikor bizonyos dolgokat megfoghatnak. Az egyik részen például a vadak szőrét – többek között a rókáét, az őzét és a vaddisznóét – lehet megsimítani. Lehet találgatni, melyik a legpuhább és melyik a legdurvább.

Wilhelm Adél múzeumpedagógus számos érdekességet osztott meg velünk a kiállításról

Egy különleges állat is megtalálható ebben a diorámában, mégpedig az aranysakál, amit az 1940-es években már kihaltnak gondoltak Magyarországon, azonban szerencsére nem ez történt, sőt, mára nagyon elszaporodott. Az állat hasonlít a rókára, csak egy kicsivel nagyobb (ez meg is figyelhető a kiállításon), óvatos és ügyes vadász. Van egy másik neve is, amelyet a legtöbben Arany János Toldijából ismerhetnek, ez pedig a toportyánféreg. Egy magyar mondás is kötődik az állathoz, mégpedig az „Üvölt, mint a fába szorult féreg!”. Ennek eredetéről Wilhelm Adél elmondta, régen, amikor vadásztak az aranysakálra, akkor fából készítettek csapdát, és amikor belelépett, akkor ijedtében és fájdalmában üvöltött az állat. Innen ered ez a mondásunk.

A kiállításon megtalálható a mátyásmadár is, vagy közismertebb nevén a szajkó, amit a vadászok nem kedvelnek, de az erdészek igen. A madár kitűnő hangutánzó, a kutyaugatástól, a gépek zajáig mindent képes leutánozni. Érdekessége még, hogy a mókusokhoz hasonlóan télire gyűjtöget magvakat, ezeket fák odvába, vagy a földbe rejti el. Pont egy ilyen pillanatot örökített meg Máté Bence is az egyik fotóján, ez szintén megtekinthető a kiállításon.

Nem csak az élőhelyekre jellemző állatokat, hanem a többi között gombákat is láthatunk a kiállításon, ezeket liofilizálással, magyarul fagyasztva szárítással tartósították.

A fiókok rejtik a további érdekességeket

A természettudományi kiállításon sok hely jut a környék madarainak bemutatására is. Megtalálhatók itt a halászok ellensége, a kárókatona, valamint a kis és nagy póling, a gulipán, a nagy kócsag, a kis kócsag, a fekete gólya, a törpegém, a szürke gém és a kanalasgém. Ez utóbbi a csőréről kapta a nevét, amelyet régen kanálnak is használták a vízi emberek. De találkozhatunk itt a vakvarjúval, vagyis a rendes nevén a bakcsóval. Kísérőnk elmondta, népi nevének több eredete is ismert. Az egyik szerint nevét a piros szeméről kapta, ami miatt a régi emberek azt hitték, hogy nem lát. A másik szerint a nevét hangjáról kapta, mert repülés közben „vak, vak, vak” hangot hallat. Mivel testalkata a varjúra hasonlít, ezért azt mondták: „Ott repül a vakvarjú”. Nevét a gyermekversből is ismerhetjük: „Csip-csip csóka, vak varjúcska...”

A tárlaton megfigyelhetjük még Magyarország legszínesebb madarait: a repülő drágakövet, a jégmadarat, a szalakótát és a parti homokfalakban fészkelő, jellegzetes hangot hallató méhészmadarat, azaz a gyurgyalagot is. A preparátumok mellett Máté Bence gyönyörű fotói tovább fokozzák az élményt.

A teremben számos helyen találhatók fiókok, ezeket érdemes kihúzogatni, hisz mindegyikben további érdekességek vannak. Az egyikben például gyurgyalag köpet figyelhető meg, a másikban a méhekkel ismerkedhetünk meg, illetve tollakat, agancsokat, levedlett siklóbőrt, vagy éppen teknőspáncélt találhatunk.

Az alföldi puszta állatvilága is látható a kiállításon, többek között mezei hörcsögöt, sünt, ürgét, földikutyát, vakondot is bemutatnak. Ez utóbbi kapcsán egy játék segítségével az ügyességüket is kipróbálhatják a gyerekek, egy mágnes segítségével kell a földikutyát elvezetni a járataiban.

Természetesen a baglyok sem maradhatnak ki a bemutatóból, megtalálható a réti fülesbagoly valamint a kuvik is, amit régen halálmadárnak hívtak. Wilhelm Adél elmesélte, a halálmadár név onnan ered, hogy amikor beteg volt a háznál, éjszaka gyertyaláng mellett virrasztottak mellette. A fény pedig az ablakhoz vonzotta az éjszakai rovarokat, ezekre vadászott a kuvik, így a madár is ott röpködött a ház körül. A babonás emberek azt hitték, a halál érkezett a betegért. Sajnos sokáig éppen ezért pusztították ezt a madarat.

Megtalálható itt Magyarország egyik legszebb túzok preparátuma is, ami már az 1971-es vadászati világkiállításon szerepelt.

Középen Magyarország egyik legszebb túzok preparátuma

A látogatók próbára tehetik tudásukat is, egy forgó emelvényen a kiállított madarak képeit, fészkelési szokásait és neveit kell összepárosítani.

A falakon a Tiszával, a tiszai fákkal kapcsolatos versrészleteket olvashatunk. érdemes ezeket is végig böngészni.

Külön szobában tanulhatnak játszva a gyerekek

Amennyiben elfáradtunk a sétában, a terem egyik részében, a pihenő sarokban ejtőzhetünk, miközben a Tiszáról szóló régi, klasszikus rövidfilmeket nézegethetjük.

A kis pihenő után felkapaszkodva néhány lépcsőfokot, megismerkedhetünk a Tisza egyik ikonikus rovarával, a tiszavirággal, azaz a kérésszel. A galérián az Alföldre jellemző gyógynövényeket találunk, többek között a kamillát, a gyermekláncfüvet vagy éppen a vérehulló fecskefüvet. Az üvegekben elhelyezett szárított növények közül néhányat a látogatók meg is szagolhatnak.

A nagy kiállítóterem mellett a gyerekeknek kialakítottak egy játszószobát, ahol minden a madarakról szól, játékos formában mutatják be Magyarország színes madárvilágát. Egy térképes játékon például megismerkedhetnek a vonulásukkal, de párosíthatják a madarakat a tojásaikkal, vagy éppen a fészkelő helyükkel. A pihenő kuckóban elhelyezett 10 darab párna mindegyikén egy-egy találós kérdés olvasható. A válaszokat a párna megfordításával lehet ellenőrizni.

Emellett a gyerekek meghallgathatják néhány madár hangját is, valamint számos madarakkal foglalkozó könyvet olvashatnak, memória és kirakós játékokkal játszhatnak.

Összességében elmondhatjuk, egy nagyon jól felépített, érdekes és interaktív kiállítással várja a múzeum a látogatókat, akik a természettudományi tárlat segítségével megismerkedhetnek a Tisza környékének állatvilágával. Érdemes megnézni!

V. I.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: interaktív kiállítás kiállítás Móra Ferenc Múzeum felújítás látványosság Máté Bence természettudományi kiállítás turizmus Wilhelm Adél

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés