Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2020. október 8. 11:25

Egészségügyi reform, ahogy mi csináljuk – Lakner Zoltán jegyzete

Tényleg áttörésszerű béremelést kapnak az orvosok, ahogy a miniszterelnök mondja, csak éppen nem egyszerre, nem mindenki, és nem úgy, ahogy az orvosi kamara javasolta, és pár nappal ezelőtt a kormány megígérte neki. Kis magyar kormányzástan.

Hirdetés

A magyar egészségügy, benne az orvosok alacsony fizetése, vagy a nem éppen alacsony – viszont az orvosi hierarchia és szakmák szerint nagyon egyenlőtlenül eloszló – hálapénz problémája nem az elmúlt tíz évben keletkezett. De az elmúlt tíz évre is igaz, hogy a kormány többször is nekiveselkedett az egészségügy átalakításának, aztán pedig riadtan letett róla. Mindig érvényesült a drámai igazság, amit még Rácz Jenő egészségügy miniszter mondott ki (igen, egykoron volt ilyen poszt):

a pártok kormányra kerülve rájönnek arra, hogy bármit is ígértek korábban, az egészségügy reformja nagyon bonyolult, sok érdeket sért és sokba kerül. Úgyhogy inkább hagyják a csudába.

Az ellátórendszer ily módon akkor is mállik szét szép csendben – olykor hangosabban –, ha államosítják, ahogy az a jelenlegi kormány idején megtörtént. Ugyanakkor, mindeddig úgy tűnt, az Orbán-rendszer stratégiája valójában éppen hogy nem az állami felelősség növelése. Az elmúlt évek folyamatait inkább úgy lehetett magyarázni, hogy engedik minél nagyobb teret nyerni a magánellátást. Akinek az egészségügyi dolgozók közül van lehetősége a privát szférában munkát vállalni, az menjen oda, és kövesse a beteg is, ha meg tudja fizetni. A többiek beragadnak az állami ellátásba, amely egyre lyukacsosabb, és bár tartalmaz kiemelt csúcsintézményeket, de sok helyütt nagyon leromlott, vagy szinte elérhetetlen.

A kapacitások és a munkaerő hiánya, valamint az alacsony fizetések miatt megengedett volt a hálapénz mellett a többszörös munkavállalás. Így a kormány azt tudta hazudni, hogy be vannak töltve a státusok, az orvosok, ápolók valamivel többet tudtak keresni, és a beteg felől nézve sem mérföldes, legfeljebb kilométeres a várólista.

Mindeközben az egészségügy top állásaiban dolgozók fontos szakmai, irányítói pozíciók birtokában urai a betegek és a kollégák sorsának, terelgetik a betegeket a kórházi és a magánpraxisuk között, valamint tekintélyes bevételeket húznak – azt direkt nem írnám, hogy könyvelnek el.

Ezt a keveseknek jó, de sokaknak rossz rendszert többször próbálták már megbontani, például azok az orvosok, akik nem a hálapénz-hierarchia megmászására tették fel az életüket. Részben ebből a mozgalomból nőtt ki a Magyar Orvosi Kamara élén egy évvel ezelőtt változást elérő szerveződés.

Az új kamarai vezetés, ahogy az lenni szokott, meglátásaival és javaslataival lepattant a kormányról, némi gyurcsányozás és SZDSZ-ezés kíséretében, lévén, az új elnök, Kincses Gyula, egy évig tényleg államtitkár volt a Gyurcsány-kormány Egészségügy Minisztériumában. Itt jegyezzük meg, hogy Kincses 1990–1994 között MDF-es képviselő is volt, szóval még a politikai múltjának felemlegetése is szelektíven történik.

A gyurcsányozás folytatódott a revolvermédiában akkor is, amikor jött a pandémia, és a kamara megtette a javaslatait részben a védőfelszerelések jobb elosztása, részben az egészségügyben dolgozók díjazása kapcsán. Fél év kellett hozzá, meg a második hullám, hogy a korábban megbélyegzett Kincsest és vezetőtársait fogadja a miniszterelnök. S nem csak megmutatta nekik a kilátást a Karmelita teraszáról, de úgy nyilatkozott: befogadja a bértáblára tett javaslatukat. Százhúsz százalékos béremelés, egyúttal a hálapénz felszámolása. Történelmi pillanat.

Igaz, egy világjárvány, annak is a két hulláma kellett ahhoz, hogy a kormányzati prioritások közé emelkedjen az egészségügy helyzete. Azon belül is a legjobban szervezett csoporté, az orvosoké, hiszen az ápolókról ezúttal nem (sem) esett szó.

Az ünneprontónak tűnő, habár jogos felvetéseket is azonban elhalványította mindaz, amit a kormány ezt követően tett.

És amit már annyiszor megtett.

Konzultált valamiről, sőt rábólintott, majd valami egészen más dolgot tett.

Fellazította a bértáblát, nagyobb teret engedve a vezetők saját döntéseinek, kihagyta a béremelésből a háziorvosokat. Rájuk majd állítólag visszatérnek. Egy olyan országról beszélünk, ahol az egészségügyi rendszer logikája elvileg a háziorvosok kapuőr-szerepére épül, és ahol két megyére való háziorvosi praxis betöltetlen. Tényleg, érdemes még egy kicsit várni velük.

Megszűnik továbbá a többszörös munkavállalás lehetősége, ami elvileg helyes, csak azt nem tudta még senki megmondani, hogy mi lesz azokkal a státusokkal, amelyekben ma csakis azért van orvos, mert sokan több helyen is dolgoznak.

Vagyis, tulajdonképpen erre válasz az új átvezénylési rendszer, ami egy katonai logika szerint tartja irányíthatónak, elsősorban a sürgősségi ellátásban dolgozókat. Hogy ennek például mi lesz a lakhatási feltétele, azt ugyancsak nehéz volna most megjósolni.

Míg tehát az állami szféra lerohasztása zajlott az elmúlt tíz évben (is), addig 48 óra leforgása alatt a kormány hirtelen az állami ellátás védelmére tette a tétjeit, de a maga sajátos módján. Kásler miniszter közbenjárására az orvosbárók irányítói szerepe a kamarai javaslathoz képest sokkal kevésbé csorbult, maguk az orvosok pedig szabadságmegvonással (vezényelhetőséggel) fizetnek a béremelésért. Amit nem is kap meg (most) mindenki, pláne nem a nem orvos egészségügyi dolgozók, így a szokásos kormányzati eljárásnak megfelelően máris megtörtént az egészségügyben dolgozók megosztása.

Miből következően minden későbbi követelés mögött kisebb támogatás áll majd. Különben is, a kormány a történelmi béremelésre hivatkozva lesöpörhet minden további kérést és bíráló megjegyzést.

Az orvoskamarai vezetés tehát történelmi tettet vitt végbe, olyat ért el, amit előtte korábban senki. De a kormány nem azért hallgatott rájuk, mert rájött arra, milyen fontos az egészségügyi ellátás a magyar társadalom számára. Hanem azért, hogy az elhúzódó második járványhullám idején biztosítsa a várhatóan gigantikus orvosi túlmunka motivációját. Kétségtelen, hogy a béremeléssel az orvosszakma hazai megtartó ereje is növekedni fog, lesznek tehát hosszú távú kedvező hatások. Ezen túlmenően viszont a kormány igyekezett fenntartani az orvostársadalmon belüli, valamint az egészségügyi dolgozók közötti hierarchiát is. Megosztotta a követelések támogatóit, közben pedig megnyitotta egyfajta parancsuralmi rendszer lehetőségét.

A 48 óra alatt lezavart reform, amely tehát nem azonos a kamara követelésével, nélkülözött mindennemű előkészítést. Az összes hátrányát a gyakorlat mutatja majd meg. De felmerülő a hibákért a kormány most már az orvosokat fogja hibáztatni.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: egészségügy jegyzet Lakner Zoltán vélemény
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés