Túl a városon 2020. október 4. 10:28 Forrás: Szegedi Tükör

Bűnös csönd – Dombai Tünde jegyzete

A kormány egy lépéssel a népe mögött jár, vagyis a Fidesz naponta méreti az emberek hangulatát a különböző intézkedéseivel kapcsolatban: mit szeretnének az emberek, és mi az, amit nem akarnak.

A kabinet pedig egyelőre teljes mértékben ehhez igazítja a döntéseit. És ezen, amíg lehet, nem is akarnak változtatni – mondták az egyik utolsó független rádióban újságírók arról, amit kormánykörökből hallanak. Merthogy a szavazóbázis megerősítése egyelőre fontosabb, mint az, hogy az emberek akarata ellenére drasztikusabb szabályokat vezessenek be. Az persze borítékolható, hogy mindenki attól fél, ha lesz egy nagyobb, a tavaszihoz hasonló karantén, akkor elveszíti a munkáját. Az első hullám időszakához képest sokkal kevésbé félünk magától a járványtól, hiszen most nem is ijesztgetnek vele minden fórumon. Ennek köszönhető, hogy amikor ezeket a sorokat írom, visszafogottnak mondható szabályok érvényesek.

Régen rossz, hogy nálunk a járványhelyzetből is propagandatéma lett, mint annyi másból, de ezen már túl vagyunk.

Azt viszont fel nem foghatom, hogy került ki az a felettébb kínos videó Orbán Viktor közösségi oldalára, amin belefutott egy kommunikációs zakóba. Egyértelmű, hogy a kormányfő, amikor „spontán” betért a fővárosi Korányi-kórházba, és megkérdezte a huszonnegyedik órája ügyelő fiatal orvost, van-e elég lélegeztetőgép, csak azt az egy választ akarta hallani, hogy van. Dugába dőlt viszont az egyszemélyes nemzeti konzultáció, hiszen az orvos azt hitte, tényleg a véleményére kíváncsi Orbán Viktor. Mindjárt meg is akarta mondani, mi a baj, vagyis hogy nincs elég ember a gépek mellé. Ezt viszont a kormányfő agresszíven lesöpörte, hiszen nem illett bele a propagandába. Az persze korántsem meglepő, hogy így zajlott ez a beszélgetésnek álcázott szituáció.

Hiszen a miniszterelnök legalább tíz éve csak azt hallja meg, amit akar.

Nem sajnálni akarom a kommunikációs fiaskók miatt, de újságíróként még én is kapkodom a fejem, amikor egyik nap azt fújják, hogy mindenből van elég; majd másnap halljuk panaszkodni a fiatal orvost, utána újra kihirdetik, hogy minden rendben, rá egy napra meg azt olvasom, hogy ha netán mégse, akkor odavezénylik az orvosokat és ápolókat, ahol szükség van rájuk. Azóta meg egyre-másra jönnek a hírek, hogy ahonnan elvitték a szakembereket, ott dől be a rendszer, mert műtétek maradnak el. Nem mintha nem tudtuk volna, hogy ez várható. Már a tavaszi válsághelyzetben is kiderült, hogy kizsigerelt rendszerrel nagyon nehéz helytállni.

És az a legszörnyűbb, hogy május óta, amikor töredékére apadt az esetszám, több mint három hónapja lett volna a kormánynak, hogy felkészüljön a második hullámra. Csilliárdokért beszerzett fölösleges és használhatatlan lélegeztetőgépek helyett teszteket vásárolni, tesztelőpontokat felállítani, laborokat felszerelni, embereket kiképezni, és így tovább. De nem tette. Most az amúgy is túlterhelt mentők birkóznak a helyzettel, az új tesztelőhelyeket még nem látta senki, a magánlaborok becsuknak a hatósági ár miatt. Ez nem szúr szemet azoknak, akiknek a szimpátiáját mérik?

Emlékeznek még, amikor sok éve a „hány lélegeztetőgépre futná ebből?” kérdés mértékegység lett? Nos, mára rögvalósággá vált.

De a kormány hátradőlhet. Amíg külön-külön háborodnak fel színművészetis diákok és mindenki más, addig igaza van Iványi Gábornak, aki – a támogatásoktól megfosztott Magyar Evangéliumi Testvérközösség vezetőjeként – a hallgatók mellé állt: „Hallgat az ország. Bűnös csönd van.”

Dombai Tünde

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Dombai Tünde járvány jegyzet koronavírus közvélemény-kutatás Orbán Viktor pandémia Szegedi Tükör vélemény világjárvány