Hirdetés
Túl a városon 2020. október 2. 11:42

Ceglédi Zoltán: Reformot, most!

Embertelen mennyiségek fogytak el az elmúlt hónapokban. Megtakarítás, türelem. Jóindulat magamban és mások felé. Felső kamrapolcokon porosodó konzervek. Sör, bor, pálinka. Kölcsön, munkahely.

Hirdetés

Idegsejtek.

Legyél bár a legnagyobb punk, neked is kell egy minimális kiszámíthatóság az életben, hogy ne zuhanj darabokra. Gondolj bele, ha az egyik nap 23 órán át verőfényes napsütés lenne, másnap meg 18 óra vaksötét; ha ma fagy, holnap kánikula, és így váltakozna hónapokon át! Mi lenne akkor? Nem élné túl se ember, se növény, sem a természeti és épített környezet jelentős része.

2020-ban szerencsére nem ilyen mély és rapid kataklizma esett ránk, de tény, hogy fél éve a teljes világ, minden egyes ember improvizál. Találgatjuk, hogy a mai megoldás képes-e legalább részben kivédeni a koronaválság mai következményét. Próbálgatjuk, hogy az eddig megszokott, de most nem használható megoldás helyett mit tudunk tenni.

Bevallom: én mára rettenetesen gyűlölöm az összes olyan online alkalmazást, ahol ablakokban integetnek más emberek, és a valódi, emberi kommunikáció helyett szemcsefejű, vödörhangú pótlékok próbálnak meg fáziskéséssel egymásra reagálni. Hosszú listám van az online jógától a kovászpornóig mindazon tevékenységekről, amelyek megmárkázták a mögöttünk hagyott hétköznapokat, és hányingert okoz az említésük számomra. És nem, nem engedem, hogy kritikátlanul minden, ami embertelen, izolált, gépek által közvetített, az egyfajta „új normális” képében tűnjék fel. A „mostantól már mindig” meg „az innentől soha többé” kezdetű mondatok a személyes ellenségeim.

Az viszont örvendetes, hogy végre minden kávézó és étterem mosdójában van szappan. Komolyan mondom.

Annak is van értelme, hogy 2020-ban a lehető legtöbb diákot a tanárai online is elérjék, vírus ide vagy oda. Nagyon helyes, hogy a rengeteg szempontból problémás készpénzhasználat helyett megugrott a kártyás fizetések aránya – és az ötezres limit triplázása is indokolt volt. Örülök, hogy törekvés látszik a „be kell menni kiabálni az ügyfélszolgálatra, ha el akarod intézni” magyar átok meghaladására is.

De ami még fontosabb, a korona bekergette a kormányt abba az utcába, ahol egészségügyi reform van. Ésszerűbb és hatékonyabb ellátásszervezéssel, normális egészségügyi fizetésekkel és kriminalizált paraszolvenciával. Nem tudom, végig fognak-e menni az úton, de ez az az út. Akarta a fene a tűzvészt, de ha már leégett a belváros, ne ugyanazt a dohos, egészségtelen és tűzveszélyes kalyiba-rengeteget építsük fel újra, hanem valami minőségit, modernebbet és biztonságosabbat.

Ez a krízis nagyon sok áldozatot követel mindenkitől. Egyszerűen nem fair, ha csak pózokat és riogatós címekre behúzott alkalmi kattintásokat hoz magával. Elhunytak, betegek százai, később nyilván ezrei, karanténba szorultak tízezrei, munkájuk elvesztő százezrek kényszerű áldozata teszi a kormány feladatává a változtatást, az ellenzék erkölcsi kötelességévé pedig a mechanikus ráígérés helyett a tartalmi alternatíva megfogalmazását. Jelenleg épp egészségügyi dolgozókat szó szerint vezényelnek ellátási helyek között. Az eddigi intézményi vetélkedés helyett végre egybeszámoljuk, összegként kezeljük a kórházi kapacitásokat, ágyakat, gépeket, infrastruktúrát. Ha levonult az ár, ne az ártérbe és ne ezeket a törékeny viskókat emeljük újra (tüzes után legyen vizes példa is, hátha). Vigyük tovább a matekot!

Közhely, de a krízis egyben lehetőség is. Ne térjünk vissza ugyanahhoz az egészségügyhöz a baj örvendetesen közelítő elmúltával! Történjen meg végre a valódi egészségügyi reform – pláne, hogy még a spanyolviaszt sem kell feltalálni újra, mert ezekben a hónapokban igazolódott be megboldogult Dr. Molnár Lajos egykori egészségügyi miniszter programja, amit végre kellett volna és immár végre kell hajtani. Felemelni a béreket, de büntetni a hálapénzt. Koncentrálni és fejleszteni az erőforrásokat. Finanszírozhatóvá tenni az egészségügyet, méghozzá a biztosítási rendszer átalakításával. A megelőzés és szűrés eszközeit jóval előrébb sorolni, a „vágás és fektetés” metódusait pedig jóval hátrébb. Radikálisan átalakítani az ellátási szinteket, ne a hiányzó háziorvosi ellátás miatt „szem elől tévesztett”, ezért gyorsan romló állapotú betegek zuhanjanak be a mentővel a rosszul menedzselt kórházakba. Rengeteg hasonló feladat van még az egészségügy kapcsán. Idén márciusban egy teljes ország vett nagy levegőt, és próbálta meg hónapokon át kibírni érdemi orvosi ellátás nélkül, mivel az kis túlzással csak a médiafelületeket befoglaló koronavírusnak járt. Ha már kapott egy ilyen terhelést a társadalom és ilyen prompt átvilágítást az egészségügy, egyik se legyen hiábavaló.

Reformot, most!

Ceglédi Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Ceglédi Zoltán jegyzet vélemény egészségügy járvány koronavírus pandémia világjárvány