Hirdetés
Túl a városon 2020. szeptember 30. 11:46

Ifjúság – Sinkovics Gábor jegyzete


Hirdetés

„A Kelet összes teremtményei a Nyugat összes teremtményei, az Észak összes teremtményei és a Dél összes teremtményei éljenek sokáig boldogan és ne legyen rajtuk úrrá a gyűlölet.”
(Evans-Wentz doktor gyűjtése alapján)

Abban nem lehet vita közöttünk, hogy a legtökéletesebb jelenet az volt, amikor miszjuniverz belesétált a medencébe. Abban aztán minden benne volt az élet szépségéről, a fiatalság feszességéről. Ott ült a vízben, az Alpok lábánál fekvő luxusszálló pancsolójában Nick és Fred is vágyakozva nézték, elhallgatva figyelték a női test tökéletességét. Az Ifjúság olyan film, amit még ledarálni, eltüntetni sem kell, mert egészséges vágyakat gerjeszt.

Már ha érted ezt, Árpád.

Eszembe jutottál a napokban, mert túl sok minden történik körülöttünk, ebben a szerencsétlen sorsú országban. Túl sok minden történik az ifjúsággal, és erről te is tehetsz. Te, meg a haverod, a Tóni. Nem jó ez a propaganda, amit nyomtok, Árpád, hamis és korszerűtlen. De milyen hülye szó ez a korszerűtlen. Talán jobban illene egy okkersárga, kiszuperált Wartburgra. Inkább azt írnám, és talán ezt jobban megérted, Árpád, hogy a lazaság hiányzik belőletek. A beleélés képessége. Nem tudjátok elképzelni, sem te, sem Tóni haverod, meg az egész hamis, kamukonzervatív „fegyelmezett” rendszeretek, hogy milyen lehet szabadon gondolkodni. Olvassa az ember a híreket, figyelemmel követi az ifjúság harcát a Vas utcában, és már ott tartunk, hogy katonatisztet küldtek rájuk.

Ha harc, hát legyen harc – gondoljátok.

Csoda, hogy nem tankkal, teljes fegyverzetben érkezett.

Milyen lehettél te fiatalon, Árpád?

  • Még a koronagondnoki állásod előtt?
  • Vajon már akkor is tudtad, hogy számodra majd az illiberális demokrácia lesz az igazi?
  • Hogy majd gondolataiddal, ötleteiddel megpróbálod éveken, évtizedeken át hatalomban tartani ezt az álságos rendszert?
  • A pénzszivattyút működtető, magyarkodó újgazdag réteget?

De hogy mennyire hamis az a világ, amit teremtettél, és teremtettetek, arra talán te vagy a legjobb példa, Árpád. Te, akit a kamera premier plánban mutatott Ibizán. Mondanám, hogy egyszer üljünk le, valahol borospohárral a kézben, és beszéljünk ki magunkból mindent, de tényleg mindent, és persze Ibiza lenne a tökéletes helyszín, a tengerrel, a pálmafákkal, a folyamatos lounge zenével, miközben falatnyi fürdőruhát viselő nők ráznák meg vízből kijövet a hajukat. De Ibiza a te tereped, a ti terepetek, ha kell odarepül pártunk és kormányunk katonai gépe, nekem az a környék talán túl poros.

És a por bemegy az ember orrába.

Hamis az általad és a Tóni által felvázolt kép, Árpád.

Nem illik hozzá a Gucci táska, a Valentino öltöny, a Chanel kosztüm, és kicsit szégyelltem is magam, hogy előhozakodtam itt neked miszjuniverz imponáló meztelenkedésével, amikor ti legszívesebben felöltöztettek, felruháztok mindent és mindenkit.

Ilyen-olyan címkével.

Ha egyszer bukik ez a rendszer, és ez valamikor bizony bekövetkezik, abban te is benne leszel Tónival, benne lesz az urizálásotok, a helikopterezésetek, az átlagembernek elérhetetlen luxus életformátok, és mindenek előtt az ifjúsághoz való viszonyotok.

Vagy iszonyotok.

Pedig ott, Ibizán átélhetted és testközelből láthattad milyen a mámor, a tombolás, az extázis. Ott elnézted, sőt részesévé váltál, itthon fegyelmeznéd, rendbe raknád, ideológiailag képzenéd a fiatalokat.

Hagyd őket békén.
Hagyjátok őket békén.

Ne fenyegessétek bilinccsel, bírósággal a tiltakozókat, mert még jobban magatok ellen fordítjátok őket. Ha egyszer buktok – az ifjúság takarít el benneteket a politika színpadáról.

A lazaság különben gyakorolható.

Látom, hogy próbálkoztok vele. Hátrafordított baseball sapkában ücsörgő, agyontetovált megmondóemberetek is van már, talán nem is egy. Trendi fiú, konzervatív ideológiával. Ez ám a hungarikum. És persze bennem, benned, bennünk, öregedő félben lévő jampecekben ott dolgozik a vágy a fiatalság után, hogy még ne röhögjenek ki a magas szárú tornacsuka, a színes kendő viselése, vagy a Moby-koncerten előadott mámoros tánclépések láttán. Hogy még eltoljuk magunktól jó messzire a vérnyomáscsökkentő gyógyszert, hogy ne kelljen lelkesen figyelnünk a prosztatagondokra ajánlott készítmények reklámjait, hogy titokban ne rendeljünk potencianövelő szereket, amitől aztán majd enyhe infarktust kapunk, és még ne olvassuk el beleéléssel Philip Roth keserű, fájdalmas igazságát: „Csak a romló test börtönébe zárt ember szenvedése...”

Paolo Sorrentino finoman nyúlt ehhez a témához. Az Ifjúság című film Michael Caine, és Harvey Keitel főszereplésével elvarázsolja az embert, elvarázsolja és megrémiszti, hogy csak egy pillanat ez az egész életfolyam, vagy mi, és az ember egyszer csak, jobb esetben ott ücsörög egy Alpok lábánál található luxusszállóban, annak is a medencéjében és vágyakozva figyeli, ahogy miszjuniverz angyali arccal az Isten tökéletes teremtményeként belesétál a vízbe.

Ahogy elnézlek benneteket, Árpád, téged, Tónit, meg az egész úrimurit, már annyira tele vagytok, hogy nektek ez majd megadatik.

Öreg fejjel is a luxusban fürödhettek.

És amikor majd odaszól hozzátok valaki, miközben miszjuniverz telt, ágaskodó kebleit épp ellepi a víz, azt mondhatod, Árpád, amit Nick a filmben:

„Nem látja, hogy életünk utolsó szép pillanatait élvezzük?”

És közben talán megszólal benned, bennetek az az átkozott, felesleges lelkiismeret.

Vagy túlértékellek, Árpád...?

Sinkovics Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Habony Árpád jegyzet Sinkovics Gábor vélemény