Túl a városon 2020. szeptember 27. 09:55 Forrás: Szegedi Tükör

Ceglédi Zoltán: Nem kéne variálni, és már bentebb lennénk

Lassan kabátot csalogat az ősz, az elején karanténnal meglopott nyár még jó két héttel túlnyúlt a neki szánt időn, kárpótlásként rövidnadrágosan indult a szeptember. Aztán természetes a lehűlés, az eső, előbb-utóbb pedig fűteni is fogunk.

De hadd kérdezzek már egy hülyeséget!

Mit szóltak volna, ha Botka László polgármester személyesen körbejár a szegedi iskolákban, és leszerelteti, majd fémhulladékként MÉH-be viteti a radiátorokat, mondván, nyugi, jó lesz így is?

Hiszen nem is használjuk ezeket! Na, huhogók, talán fáztunk a radiátorok híján augusztusban? Ugye. Vagy mit mondanának a kedves párjuknak, ha ugyanerre hivatkozva nyáron kidobta volna az összes meleg holmijukat? Mit hisztizel, hát talán fel akartad venni azt a kötött pulcsit harminc fokban? Hm? Azt hiszem, világos, hogy mire próbálok kilyukadni.

Azt, hogy egy feladatra mennyire vagyunk felkészültek, előzetesen csak megbecsülni lehet, de valójában akkor tudjuk meg, ha „bejön a hideg”. Szerencsére nem kell a sötétben tapogatózni, hogy mi a teendő. Tudjuk, hogy az előző hidegnél is fűteni kellett, tudjuk, hogy akkor is a sapka-sál volt a jó megoldás.

A járványügyi védekezés során pedig az egészégügy és az oktatás nagy rendszereire hárult iszonyatos nyomás. Mindkettő az Emberi Erőforrások Minisztériumához (EMMI) tartozik, ahogy a kultúra is, amely az egyik legdurvább kárvallottja volt az első hullámnak, és a lincseléses kivégzését végzi épp a második hullám farvizén utazó pánikmédia. A koronasújtott területekért javarészt az EMMI felelne, miniszterként Kásler Miklós lenne a kormányban a legilletékesebb.

Az a Kásler, aki láthatóan teljesen alkalmatlan erre a feladatra.

A koronavírus megjelenését követően el is dugták, s egy-egy kórházigazgató kirúgásán túl érdemi döntéseket nem láttunk tőle, Orbán „akciócsoportjaiban” pedig ugyanúgy nem szerepelt, ahogy nem palántázták a tisztifőorvosi kaspókba sem. Amint nyomás alá került a szervezet, azonnal kiszervezték a békeidőben idetolt feladatokat, és elrejtették az álminisztert. Egész egyszerűen ez a konstrukció nem működik. Még hamarabb bukott meg az az ötlet, amely szerint a járványügyi védekezés során az önkormányzati döntéseket minden esetben külső (fideszes) revizor, pontosabban a „védelmi tanács” hagyta volna jóvá, ötnapos (!) határidővel.

Annyira egyszerű pedig: nem kéne variálni. Pont. Rengeteg terület van, ahol kitalálhatunk jobbat, de bevált és logikus rendszereken csak akkor tudunk javítani, ha ismerjük és elfogadjuk azt, miért jöttek létre, és mi a céljuk. Az önkormányzatokat például nem fosztogatni, hanem erősíteni kéne.

Szeged sokkal jobban tudja, mi a jó Szegednek, mint mondjuk Gulyás Gergely.

Az EMMI-t meg szét kéne hasítani, minimum három-négy felé. Amíg ugyanis „csak” a szokásos kórházi fertőzéseket kellett eltussolni, amíg az influenza ezres haláleseteit kellett bagatellizálni, vagy amíg a NAT úgymond nemzetiesítésével kellett bohóckodni, addig elment a lábán a dolog. Nyáron nem hiányzik a sapkám. De beütött a korona, és azonnal darabokra hullott a rendszer. Soha többet nem is szabadna egyberakni újra.

Legyen végre külön minisztériuma az oktatásnak, a kultúrának, legyen minisztériuma az egészségügynek, daraboljuk fel ezt a mozgásképtelenre dagadt közigazgatási Jabbát – és nyugdíjazzuk végre a járványt a minisztérium tetején végigmozizó csúcsdíszt!

Rendet kéne már rakni.

Ceglédi Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Ceglédi Zoltán Emberi Erőforrások Minisztériuma EMMI járvány jegyzet Kásler Miklós koronavírus pandémia Szegedi Tükör vélemény világjárvány