• Kezdőlap
  • Hírek
  • Művház
  • A műfordítás diadala – Bak Róbert ajánlja A Nibelung-éneket Marton László fordításában
Művház 2020. szeptember 26. 12:36

A műfordítás diadala – Bak Róbert ajánlja A Nibelung-éneket Marton László fordításában

Ha egyetlen fordítást (és nem fordításban megjelent művet!) kellene kiemelnem az idei évből, amely monumentalitásával, minőségével és kidolgozottságával messze kiemelkedik a mezőnyből, és akár évtizedek múltán visszatekintve is megőrzi jelentőségét, az A Nibelung-ének lenne Márton László tolmácsolásában – mondom ezt különösebb gondolkodás nélkül, ám tökéletes meggyőződéssel.

Mert hiába van egy közel nyolcszáz éves műről szó, amely már jó ideje – közel másfél százada – olvasható magyarul is, amit most kézbe vehetünk, merőben új és merőben más minőség, a műfordítás diadala. Bő félezer oldalnyi vers, 2376 strófa, és sehol egy megingás, sehol egy komolyabb döccenő, és ez az egész annyira mai nyelven szól – Kriemhild és Brünhild útszéli, trágár, bármely mai kocsmában elhangozható veszekedése sokaknál akár ki is verheti a biztosítékot –, ami tényleg meglepő.

De azért ejtek néhány szót a fordítás mellett az egyébként már számtalanszor feldolgozott műről is, hátha van még olyan, aki nem ismeri tökéletesen. A mindmáig névtelenül maradó szerző – mint ahogy a címből is sejthető –, a Nibelung-mondakört dolgozta fel, ám itt-ott olyan mélységben, hogy az még némely mai alkotónak is a dicséretére válna. A kiveszőben lévő mitikus világot képviselő hős lovag, Siegfried a csodaszép Kriemhild kezére pályázik, és hogy ezt elnyerhesse, segít a lány bátyjának, Gunthernek, a kissé teszetosza királynak meghódítani a messze földön híres amazon királynőt, Brünhildet meglehetősen csalárd és gyalázatos módon.

A kalandok után megkötött házasságok azonban nem az örömöt és a boldogságot, hanem vérbosszúk sorozatát indítják el, ugyanis a két királynő hamarosan összevész, majd Brünhild bizalmasa, Hagen, a világirodalom egyik legkarizmatikusabb és legjobban megragadott főgonosza, meggyilkolja Siegfriedet, ami nagyobb vérfürdőt eredményez, mint bármelyik Tarantino-film fináléja...

2078
„Le a sisakokkal!” – szólt Hagen, a vitéz. –
„Én és néhány barátom vagyunk rátok vigyázni kész.
És ha még ránk akarnak támadni Attila hunjai,
királyaimat igyekszem rögtön riasztani.”

2079
Fejét lecsupaszítja a sok derék levente.
A holttesteken ülnek, akiknek halálba mente
és vérük kihullatása az ő kezüktől való.
A vendégek fogadtatása ezért vérfagylaló.

2080
Még az este leszállta előtt a király
úgy döntött, és a királynő, hogy támadni muszáj.
Odavonult hun daliákból húszezer fegyveres,
aki a küzdelemre jó alkalmat keres.

Talán már ennyiből is látszik, hogy meglehetősen mozgalmas műről van szó, van itt ármány és szerelem, hősiesség és árulás, briliáns elmék és mérhetetlen emberi butaság, valamint egymással összeütköző világok összeomlásának mérhetetlen robaja.

Természetesen hiába nagyon is élő és mai a nyelvezet, ha a XXI. századi olvasó nincs túlzottan tisztában a középkori viszonyokkal, ám Márton László ezen is segít, nem is akárhogyan. Minden kaland – vagyis fejezet, összesen harminckilenc van belőlük – előtt van egy nagyjából egyoldalas összefoglalás a fordítótól, aki kitér a cselekmény egyes részleteire, felhívja a figyelmet a főbb történésekre, motívumokra, szereplőkre; aztán gyakorlatilag nem csak minden oldalon van némi fontos és segítő szándékú lábjegyzet – ezen információk nagy része valószínűleg elsikkadna a korszakot nem igazán ismerőknek –, de a kötet végén egy gigantikus, majd’ hatvanoldalas utószó is, ami megint csak kiapadhatatlannak tűnő kincsesbánya lehet az érdeklődő olvasóknak.

A mostani kiadás ebből a szempontból is igazi kuriózum, ilyesmivel máshol nem igazán találkozhatunk. Persze ezekkel az információkkal Márton mindenképpen irányítja a befogadást és zömében arra koncentrálunk, amire ő hívja fel a figyelmet, és bizony némi kiszólogatás is van napjaink történései felé, de ezek is roppant fontos elemei a kötetnek.

Bár tőlem alapvetően távol áll a középkori irodalom, azonban így is hatalmas élmény volt a Nibelung-ének, amely komplexitásával és a fordítónak köszönhető nyelvi zsenialitásával menthetetlenül magával ragadott, így csak bízhatok benne, hogy a viszonylag borsos ára ellenére eljut minél több emberhez, hogy a jövőben még bőségesen születhessen ilyen réges-régi köteteket fel- és újraélesztő projektek.

Bak Róbert

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Bak Róbert irodalom könyv könyvajánló