Szegeden 2020. szeptember 26. 11:36 Forrás: Szegedi Tükör

Suki Béla többre vihette volna, ha nem a saját életét éli, hanem a másokét

A Ságvári-gimnázium tanáraként arra is nevelte a fiatalokat: bármennyire fontos a kultúra, leginkább arra való, hogy vele vidám útitársként tartalmasabb, nagyszerűbb legyen az élet. Tanítványai arra is emlékezhetnek, hogy egy ember életéből sok minden hiányozhat, de létünk nem lehet teljes tisztesség nélkül. Suki Béla egész életével példázta a tisztességet. Ezeket a sorokat Halász Miklós újságíró írta 1982-ben, amikor a legendást tanárt fájdalmasan korán, 52 évesen elragadta a halál. Emléktáblájának avatása kapcsán emlékszik vissza rá a Szegedi Tükör.

A tanár és tudós, Suki Béla életpályája bővelkedik izgalmas fordulatokban. Erről egykori tanítványa, Csejtei Dezső filozófiatörténész beszélt egy, a Szeged folyóiratban megjelent interjúban. Elmondta, hogy a középiskolai történelemtanár és filozófus Suki Béla apja Izsákon volt cigányprímás. Az „alulról” érkező, tehetséges fiatalembert felkarolta a rendszer. Egy ideig pártiskolai tanár volt, aztán 1956–57-ben megtört a karrierje.

Régi, gyűrött kép Suki Béláról a családi archívumból

Te mit keresel itt?

– Személyes beszélgetéseink alapján tudom, miért neheztelt rá az 1956 végén berendezkedő hatalom. A forradalom idején ugyanis a párt részéről fegyvert adtak a kezébe, hogy rendre utasítsa a tüntető szegedi fiatalokat. Ő azonban nem volt hajlandó eljátszani ezt a kétes szerepet. Később emiatt azzal vádolták, hogy visszautasította az „ellenforradalom” leverésére irányuló erőfeszítéseket. Az is rossz fényt vetett rá, hogy 1956 végén nem akart belépni az MSZMP-be. 1957-ben letartóztatták, egy hónapig a Csillag börtönben tartották fogva. Talán hosszabb ideig is benn maradt volna, ha a börtönben, egy lépcsőfordulóban nem találkozik egy rendőrtiszttel, aki korábban ivócimborája volt a Tiszavirágban. A rendőrtiszt csodálkozva kérdezte tőle: „Te mit keresel itt? Ide fasisztákat kell behozni, nem olyanokat, mint amilyen te vagy!” Suki ennek a rendőrtisztnek köszönhette, hogy egy hónap után kiszabadult – mesélte Csejtei Dezső.

Esküvőn. Horváth István Károly klasszika-filológus, Suki Mária és Suki Béla. A vőlegény, Veress Miklós költő hiányzik a képről

Suki Béla ezután jó ideig nem taníthatott. Cigányprímásként kereste a kenyerét, vállalt mindent, tort, lakodalmat. Aztán lassacskán megengedték, hogy taníthasson, előbb Kiskunfélegyházán, majd Szegeden. A Ságvári-gimnáziumnak 1962-től a haláláig volt a tanára.

Első tanulmányai a hatvanas évek első felében jelentek meg; ezekben a francia egzisztencializmus filozófiai és irodalmi kérdéseivel foglalkozott. Érdeklődése később Kierkagaard, majd Heidegger filozófiája felé fordult. Élete vége felé a hegeli rendszert kutatta. Utolsó éveiben egy az egzisztencializmus történetével foglalkozó kutatócsoportot szervezett és vezetett Szegeden.

Strandon, a kép hátterében ül  Suki Béla

Naprakész tudás

– Nagyszerűek voltak a történelemórái. Nem követte a tankönyvet, inkább az aktuális társadalomtudományi fejleményekről beszélt, naprakész tudást akart nekünk átadni – emlékezett egykori tanítványa. Jankó Attila szerint Suki Béla nagyon szórakoztató is tudott lenni.

– Egyszer az osztály nagy része távol volt matematikaverseny miatt, és a többieknek a görög mitológia néhány fejezetét adta elő, de teljesen korabeli szlengben, hogy például „aztán Thészeusz dobta a csajt.” Akik hallották, másnap lelkesen idézték nekünk. Ez nem afféle erőltetett humorizálás volt. Nagyon markáns, de közvetlen stílusban tudott beszélni a diákokkal. Osztályfőnök-helyettesünk volt, amivel nagyon jól jártunk, mert mindig eljött velünk a tavaszi kirándulásokra, amelyeket „véletlenül” valamelyik borvidékre (Sopron, Badacsony, Eger) szerveztünk. Ekkor sokat lehetett vele beszélgetni. Egyik alkalommal megkérdeztük tőle, mikor kezdett bort inni. Teljes természetességgel válaszolta: „Amikor a háború után hiperinfláció volt, a cserekereskedelemben a bor volt az egyik fizetőeszköz – így voltak készleteink, de azt általában megittuk” – mesélt egykori tanáráról Jankó Attila, aki matematika szakra ment, bár Suki szerint a jogi karra kellett volna mennie.

Halász Miklós újságíró így búcsúzott a Délmagyarország 1982. január 3-i, vasárnapi lapszámában Suki Bélától (pdf; 5. oldal) Képünket is ki tudja nagyítani! (forrás: Délmagyarország Repozitórium)

– Nem hallgattam rá, aztán négy év múlva rájöttem, hogy szociológia szakra kellett volna jelentkeznem, de az akkor még nem létezett a szegedi egyetemen. Jó tanárként hamarabb megérezte, mihez van affinitásom, mint én magam. Már diplomás matematikus és szabadúszó szociológussegéd voltam, amikor meghalt. Ott voltam a temetésén, a januári fagyos szélben... – mondta Jankó Attila.

Gyászközlemények az 1982. január 4-i Délmagyarországban

Talpig hegedűszóban

– Rengetegen voltunk, barátok, tisztelők, tanítványok. Ott volt az egész Ságvári-gimnázium. A legmegrendítőbb az volt, hogy a koporsó mögött vonult legalább száz cigányzenész, akik úgy muzsikáltak együtt, mintha egész életükben egy zenekar lettek volna, pedig az ujjuk szinte odafagyott a hangszerre. Temesi Feri írta a Porban: „ott álltunk a januári szélben, szótlanul, talpig hegedűszóban” – emlékezett Dombi Gábor, aki Csejtei Dezsővel és Révész Bélával kezdeményezte az emléktábla felállítását. Dombi 1970-ben végzett a Ságváriban.

Egy klasszikus tablóképen

– Az, hogy gimnazistaként Sartre-ot és Camus-t olvastunk, Suki Bélának köszönhető, akinek lenyűgöző volt a tárgyi tudása. Ugyanakkor bohém volt, szerette az italt és a nőket. Egyenrangú félként kezelt bennünket, ami nagyon imponált. Sose felejtem el, szerenádkor elhozta a hegedűjét, és zenélt nekünk meg a tanártársainak – mondta Dombi Gábor.

Suki Béla a Szuromi Pál, Zoltánfy István, Novák András, Petri Csathó Ferenc és Temesi Ferenc fémjelezte nagy generációnak volt a tagja.

Az egykori törzshely

Veress Miklós költő nemcsak barátja, de sógora is volt Sukinak, akinek a húgát vette el, igaz, később elváltak. Veress azt írta a Tiszatájban (pdf), hogy Suki sorsa tipikusan az ötvenes évek nemzedékéé volt.

„Sokan tartották róla, hogy többre vihette volna, ha – s itt ugyebár kis szünetet iktattak be – nem a saját életét éli, hanem a másokét, tehát se ivás, se éjszakázás, hanem konzekvens tudósi munka van csak –, nohát: igen sok ha hangzott el már róla ahhoz, hogy elhiggyük – ez és ennyi volt vele a célja Istennek, akiben nem hitt.”

Szabó C. Szilárd

Ma délután négy órakor emléktáblát avatnak Suki Béla tiszteletére egykori törzshelyén a Tiszavirág étterem falán, a Hajnóczy utcában.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: helytörténet Suki Béla Szegedi Tükör