Túl a városon 2020. szeptember 24. 10:27

Lakner Zoltán: Már nem csak másodikak vagyunk korrupcióban

Elég csak annyit olvasni, Közös nyilatkozatban áll ki a korrupció elleni fellépés és a magyar jogállamiság mellett

  • a Belügyminisztérium,
  • az Állami Számvevőszék,
  • a Kúria,
  • a Legfőbb Ügyészség,
  • az Országos Bírósági Hivatal,
  • a Közbeszerzési Hatóság,
  • a Magyar Nemzeti Bank
  • és a Gazdasági Versenyhivatal,

és rögtön tudhatjuk, hogy mindez, Esterházyval szólva, kap fogni egy vajszínű árnyalatot.

Eleve izgalmas kezdeményezésnek tűnik, hogy már 2011-ben közös nyilatkozatot írt alá a számvevőszék, az igazságügyi tárca, a főbíró és a főügyész, amelyben „erkölcsi kötelezettséget” vállaltak a korrupció elleni fellépésre.

Szép dolog ez, csak hát eleve ezért kapják a fizetésüket.

Aztán az „összefogáshoz” később csatlakozott a közbeszerzési hatáság, a versenyhivatal és a jegybank is.

Idén pedig végre bevették a korrupció elleni harc elitjébe Pintér Sándort. Most már sínen lesznek a dolgok.

A korrupcióellenes kerekasztal lovagjai szerdai nyilatkozatukban leszögezik – ez az én cikkem tényleg szinte megírja önmagát –, hogy „Magyarországon a korrupció elleni fellépés a jogállamiság alapját jelentő alkotmányos szinten, az alaptörvényben jelenik meg, mert az előírja, hogy a közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával. A közpénzeket és a nemzeti vagyont az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni.”

Azt, hogy az állami hatóságok szerint 2011 óta csökken a korrupció mértéke, az Állami Számvevőszék éves felmérései támasztják alá. Így tehát máris egy kicsit beljebb vagyunk a magyarázattal: a korrupció ellen küzdő szervezetek saját maguk ellenőrzik a saját munkájukat, és azt jónak találják.

Nyilván ezzel az önellenőrzéssel is sokat spórolnak a közpénzeken, elvégre erre a célra tettek erkölcsi fogadalmat.

Aztán még az is van, hogy a nyolc intézmény által kiadott nyilatkozat szerint a korrupció leküzdésének legfőbb bizonyítéka a 2020-ig tartó gazdasági növekedés volt. Hiszen, ha növekszik a gazdaság, akkor ugyebár a pénz nincs ellopva.

Tetszetős érvelés, kis megszorításokkal.

Tulajdonképpen az időzítés is bájos, és aligha véletlen, hogy az állami hivatalok magyarázkodási kényszert éreztek. Éppen a napokban látott napvilágot ugyanis két tényfeltáró újságcikk, amelyek az M4-es és kisebb részben az M3-as autópálya újabb szakaszának égbe szökő áraival foglalkoznak. A G7 portál annak számolt utána, magyarázatot kínálhat-e az ágazati infláció a sztrádaépítés költségnövekedésére. Az cikk összegzése szerint „míg az ágazati áremelkedés átlagosan 44 százalékos volt, az észak-alföldi autópályáknál 185 százalékos emelkedés történt, ami ugye közel háromszoros drágulás”.

A biznisz fő nyertese a Duna Aszfalt, annak a Szíjj Lászlónak a cége, akit a nagyközönség sajnálatosan rövid ideje ismert csupán meg, amikor nyáron jachtoztatta Szijjártó Pétert. Azért méltatlanul késői ez a hírnév, mert Szíjj jó ideje a közbeszerzések egyik kiemelt haszonélvezője.

Hogy is lehetne ezt szépen mondani, kell hozzá egy arcberendezés, hogy a nyolc legfőbb ellenőrző szerv és hatóság a korrupció elleni küzdelem sikereiről nyilatkozzon, miközben a külgazdasági miniszter nagy értékű ajándékot – adriai hajózást – fogad el a közbeszerzések bajnokától, aki erősen felülárazottnak tűnő ügyletek révén gazdagodik, állami pénzből.

További csavart jelentenek a történetben a Direkt36 által felkutatott dokumentumok szerint a szuperdrága M4-es egyik beszállítója a gánti kőbánya lehetett, annak ellenére, hogy az építkezés helyszínétől eléggé messze esik.

Úgy tűnik tehát, hogy az indokolhatatlanul drága állami beruházások egyik fő haszonélvezője az a „vállalkozó”, aki jachtozni viszi a külgazdasági minisztert, egy másik pedig az a bányatulajdonos, aki történetesen a miniszterelnök édesapja.

Így áll össze a kép, miszerint a gazdasági növekedés is pörgött, mivel az útépítést beleszámítják a bruttó hazai termékbe, meg a korrupció is remekül elvan.

Ami a nemzetközi korrupciós felméréseket illeti (Soros! Brüsszel!), nincs okunk a panaszra, van olyan felmérés, amelyben már az élre is törtünk.

A Transparency International 2019-es adatokat összesítő korrupciós ranglistáján – amely 180 országban összegzi, hogy az üzletemberek mekkora korrupciót érzékelnek a munkájuk során – az európai uniós országok között mi vagyunk a második helyezettek. Hátulról. Egyedül Bulgária tudott korrupcióban elénk vágni, Romániával pedig holtversenyben állunk a dobogó második fokán.

Ez azért szép eredmény.

Ám még ezt is képesek voltunk felülmúlni. Az OLAF, azaz az unió csalás elleni hivatalának néhány napja napvilágot látott összegzése szerint a legtöbb büntetést az európai felzárkóztatási és agrárprogramok felhasználása kapcsán Magyarországra kellett kiszabni 2015 és 2019 között. Az ország által lehívott eurók közel 4 százalékának megfelelő összegű büntetést kellett fizetni szabálytalan felhasználás miatt, aminek egy része csalás, egy része csak sima szabályszegés. A 4 százalékos arány az uniós átlag tízszerese. Ezzel miénk az első hely.

Sajnos az EU-költségvetésbe befizetett vám- és áfabevételek terén azonosított szabálytalanságok terén Szlovákia mögött csak másodikak vagyunk, de azért a tízes szorzó itt is majdnem összejött a szabálytalan esetek átlagos uniós részarányához viszonyítva.

A befizetési elmaradás arra utal, hogy a NAV felderítési hatékonysága kívánnivalókat hagy maga után. Izgalmas volna tudni, van-e valami tendencia abban, kiket vesz észre az adóhatóság, és kiket nem, ha szabálytalanságokról van szó.

Szerencsére azonban az összes, még megmaradt problémára magától értetődően adódik a megoldás: az állami szervek korrupcióellenes összefogásába legközelebb be kell venni a NAV-ot is.

És ha Szijjártó leszáll a jachtról, meg a helikopterről, akkor egy dolomitúton ő maga is megközelítheti a nyilatkozat aláírásának helyszínét. Nélküle nem lenne teljes a korrupció elleni harc elitalakulata.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: jegyzet korrupció Lakner Zoltán OLAF vélemény