• Kezdőlap
  • Hírek
  • Szegeden
  • A nagyoktól leste el a bárzongorázás fortélyait: Mózes János mesélt a régi zenés szórakozóhelyekről és arról, miért nincs kedvenc száma
Szegeden 2020. szeptember 21. 19:24 Forrás: Szegedi Tükör

A nagyoktól leste el a bárzongorázás fortélyait: Mózes János mesélt a régi zenés szórakozóhelyekről és arról, miért nincs kedvenc száma

Volt idő, amikor a szegedi Mózes János kettős életet élt: nappal közgazdászként dolgozott, este pedig bárokban zongorázott. A Szegedi Tükörnek elmondta, szerinte ma már nincsenek olyan zenés szórakozóhelyek a városban, mint volt a Szeged bár, a Régi Hungária vagy a Jégkunyhó.

– Közgazdász vagyok, a zenélés csak a hobbim – mondta Mózes János, aki még a nyáron a Gyere, ülj kedves mellém! zenés nosztalgiaműsor vendége volt a Senior Centerben. Az alapokat Kiss Ernő művelődésiház-igazgató apjától tanulta.

A Szeged bár zenészei és felszolgálói egykoron. Középen Berényi Apollo zongorista, aki tíz éve hunyt el

– Aztán figyeltem a nagyokat. Tőlük lestem el a bárzongorázás minden fontos elemét, mert ez olyan sajátos műfaj, aminek nehéz elsajátítani a fortélyait az iskolában. Sok gyakorlás és különleges miliő kell hozzá. Emellett meg kell ismerni a repertoárt, amely a népszerű hazai és külföldi slágerektől az operetten át a népdalokig terjed. A bárzene több műfajból táplálkozik, igazi hungarikum. A magyar néplélek tárul fel benne, melyben rengeteg a bánat, de az öröm is. Sajnos manapság már nincsenek olyan zenés szórakozóhelyek Szegeden, mint volt a Szeged bár, a Régi Hungária, az Anna presszó vagy a Jégkunyhó. Ezért fontos a Gyere, ülj kedves mellém! sorozat. A Senior Centerben ennek a műfajnak a legjobbjai szólalnak meg, illetve játsszák el a legismertebb dalokat – mondta Mózes János, aki egy ideig kétlaki életet élt, hiszen a munkája mellett éjszakánként bárokban zongorázott. A közgazdász a kereskedelemben és a vendéglátás területén, majd a rendőrség hivatásos állományában volt vezető. Ez volt a legfőbb oka annak, hogy a többi bárzongoristával ellentétben nem járt külföldre muzsikálni, az ugyanis nem fért össze a főfoglalkozásával.

A Szeged bár virágkorában. Fellépő zenészek és táncosnők

Mit iszik a zenekar?

Kellemes környezet, minőségi italok, diszkrét muzsika, néha csak egy zongora, elegáns és udvarias felszolgálók – Mózes János szerint ez jellemezte azokat a helyeket, ahol bárzene szólt. – Az egykori Szőke Tiszán volt például egy kis bár, amely a hajótestben, a víz felszíne alatt működött, így ott nyáron is kellemes hűvös volt. Kevés vendég fért el, de jól érezték magukat. Gyakran visszatérő kérdés volt a „Mit iszik a zenekar?”. Általában brandyt kértünk, de összejátszottunk a pultosokkal, akik alkoholmentes italt adtak nekünk, amely külsőre brandynek tűnt. A műszak végén persze megkaptuk a megrendelt ital árát – mesélte Mózes János.

A Régi Hungária zenekara az 1950-es évek végén

– Az 1980-as évek második felétől lényegében felhagytam a muzsikálással. Huszonöt éve azonban megalapítottuk a Régi Zongoristák Klubját, amelynek rendezvényein és estjein ismét lehetőségem nyílt kitűnő, idős zongorista barátaimmal együtt nosztalgiázni és zenélni. A sikeres működésünket és ilyesfajta zene iránti igényt jól mutatja, hogy tavaly év végén telt ház előtt tartottuk a 25 éves jubileumi koncertünket, és most is készülünk további fellépésekre – mesélte Mózes János, akinek elmondása szerint nincs kedvenc száma.

A Jégkunyhó terasza az 1970-es évek végén

– Nem csupán a dallam, hanem a szöveg alapján is válogatok a számok között. Tudni kell, hogy a magyar dalok szövegeit, de a világslágerek fordításait is olyan költői vénával megáldott emberek írták, mint Szenes Iván, G. Dénes György vagy Vándor Kálmán. Olykor giccsesnek, érzelgősnek hatnak e szövegek, de vannak olyan pillanatok egy bárban, amikor ezek érintik meg leginkább a közönséget, és ilyenkor a zenész is teljes átéléssel adja elő a dalokat – mondta Mózes János.

Szincsok György

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: helytörténet Szegedi Tükör bárzongorista Mózes János