Túl a városon 2020. szeptember 16. 10:19

Sinkovics Gábor: A kukkoló

„Add meg nekem az önmegtartóztatás és a szüzesség erényét – csak még ne most.”
Szent Ágoston

...jöjjön csak be, szomszéd, annyi megbeszélnivalónk van. Kiülünk a balkonra, aztán lessük a naplementét, már ami látszik belőle. Nem is tudom, hol akadtunk el legutóbb, talán Gogolák elvtársnő szoknyájánál. Megnéztem többször is, igazad van: kurta. Na jöjjön, hozom a demizsont, aztán mindjárt koccinthatunk, itt van a jó hideg szóda hozzá, a magyar ember fröccsözik ugye, és persze sörözik, meg pálinkázik, meg most már drogozik is – csak hogy ne kelljen gondolkodnia.

Tudja, szomszéd, sokat töprengtem azon, hogy megkérdezzem-e magától, vajon mit érzett ott az ágyéka tájékán, amikor a nevelt lányát leste öltözés, vetkőzés közben, a titokban felszerelt, elhelyezett kamerán keresztül.

Már meg ne haragudjon az őszinteségemért, de izgatja a fantáziámat. Egy ilyen derék, keresztény magyar ember, mint maga, levetkőzve a gátlásokat, sutba téve az erkölcsöt, elhagyva a lebukástól való félelmet, csak megoldotta, hogy aprócska, titkos örömhöz jusson. Olyan lehetett ez, szomszéd, mint az Egészséges erotika című filmben, amikor a Lada gyárban dolgozó melósnők öltözőjébe szerelték fel a kamerákat, aztán a vevők a ládák mellé kaptak sok-sok zuhanyozós jelenetet.

De igyunk már, drága szomszéd, egészségére!

Igazából az érdekelne, hogy meggyónta-e mindezt. Hogy elment-e a misére, mert az igaz derék magyar emberek természetesen templomba járnak, és ott a fülke félhomályában vajon kiöntötte-e a szívét, a lelkét a papnak, aki küzd, talán folyamatosan küzd a cölibátussal, és szerencsétlennek azt kellett hallgatnia, hogy maga, szomszéd látta, hogy a nevelt lánya finom mozdulatokkal lehúzza a tangáját, ahogy hanyagul az ágy mellé dobja a melltartóját...

Miért nem iszik, szomszéd?

Bevallom van bennem némi indulat, és ezt nehogy magára vegye, inkább csak a rendszert nem értem, a maguk rendszerét, amiben gyakorlatilag már egyetlen igaz szó, vagy gondolat sincs. Mert maga titokban kukkolhatja a nevelt lányát, és talán soha nem is derül ki ez a... hogy is mondjam, ocsmányság, az a szerencsétlen gyermek kétségbeesésében nem jelenti és nem kürtöli világgá, hogy talán élete végéig nem felejti el a megaláztatásokat. Maguk azt gondolják... de közben koccintsunk, mert finom ám ez a Chardonnay... hogy mindent megúszhatnak. A maga párttársa, a híres tornász is abban a hitben hajókázott, hogy a kis kalandja titokban marad Győr lakossága, a magyar nemzet, és felesége őnagysága előtt. De tudja mit mondok, szomszéd: a tornász kurvázása betyárvirtus volt, a maga kukkolásához képest. Ő legalább kiengedte a gőzt a lyukas zokniján, és megpróbált férfiként helytállni, miközben a háttérben afféle hungaricumként szólt az Add ide a didit...

Van-e magukban szégyenérzet?

Na, de itt van ez a finom sajtocska, ebből azért kóstoljunk, tettem mellé diót, nem olcsó, de fogyasszon bátran.

  • Szóval, meddig hülyítik még ezt az országot?
  • Meddig prédikálnak még erkölcsről, tisztességről?

Lehet, hogy nem érzékeli, szomszéd, de megsúgom magának, hogy nem állnak jól a dolgaik. Nagyon nem állnak jól. A birka népnek titulált magyarok közül egyre többen érzik és látják, hogy mit jelent az önök színe.

A narancs lassan már a kivagyiság, a kiszolgáltatottság, a korrupció, kiskirályoskodás, a „kuss” hatalmának... és ne vegye személyeskedésnek, de a kukkolásnak a színe.

Egészségére! Jó hideg ez a bor, fogyassza csak bátran.

Tudom, hogy mit akar mondani: példálózni szeretne Woody Allennel, aki a nevelt lányával esett szerelembe. Van ilyen. Bár a mestert nehezen tudom elképzelni, ahogy különböző zsinórokat dug ide, oda, rejtett kamerákat helyez el, bele a plüss mosómedve szemébe, aztán csak leül egy hintaszékbe, és lesi, lesi, vágyakozva ahogy a nevelt lánya a frissítő zuhany után egyszer csak a földre ejti a nedves törölközőt. És jöhetne itt nekem Lolitával, Nabokov főhősével, hogy igen is bele lehet szeretni egy ifjú leányzóba, vagy felemlegethetné az Amerikai szépség című filmet, amiben a főhős Lester Burnham leginkább a kamasz lánya osztálytársára gerjed, akit az izgalmas Mena Suvari alakít.

Hallgat, szomszéd? Akkor majd folytatom.

Meggyónnak mindent?

Ez a kérdés nem provokáció, csupán szeretnék belelátni a fejébe, jó lenne megérteni, mit miért csinálnak. Ön, és a fideszes párttársai. Mert én annak idején énekeltem azt a gyönyörűséges sort, hogy: „A párttal a néppel egy az utunk, a jelszavunk munka és béke...” de egyre inkább azt érzem, mintha most is érvényes lenne mindez. Kurváznak, kukkolnak, ko... és most majdnem ideírtam valami mást is, de az orrviszketők tagadják. Csinálják, élvezkedjenek, habzsolják az életet – aztán gyónjanak. És így talán egyensúlyba kerül a bűn és bűnhődés. És ha mi, átlagemberek tudjuk, hogy a gázszerelő is kiönti a lelkét a gyóntatószékben, akkor talán másként nézünk rá, mert szerencsétlen embert sokszor átvágják, legutóbb például rásózták a Balatont, aztán kiderült, hogy algásodik, mint Máris szomszéd medencéje. És az átkozott vírus miatt nem jönnek a kelet-német turisták, nem zabálják a lángost, a palacsintát, így aztán kénytelen lesz megvenni az Adriai-tengert, az meg tele van cápákkal, és gumicsónakon leskelődő Loch Ness-i szörnyként előbukkanó ellenzéki újságírókkal. Csoda-e, ha ennek a dolgos, derék embernek még a házassága is tönkrement? Vagy ott van a külügyminiszter, az a magas, sápadt, vékonyka gyerek, akit meg reptetnek folyamatosan, hol repülővel, hol helikopterrel, majd a Titanicnál nagyjából 14 centiméterrel kisebb hajón utaztatnak.

Nem ízlik a sajt?

És akkor még nem beszéltem a híres rendezőről, aki magyarosítaná az oktatást és, aki remélhetőleg szintén meggyónja mindazt, ami vele, körülötte történik. Talán az lenne a legjobb, ha hagynák őt végre dolgozni, elmondhatná például, ott az egyetemen, vagy kint a Vas utcában, az Anyám tyúkja című verset, és tudom, egészen biztosan tudom, hogy a szavalat végére abból a tyúkból kakas lenne, harcias, magyaros kakas. De ha már ezt hoztam szóba, szomszéd, arra nehéz jelzőket találni, hogy a magyar színházi szakma, a művészvilág nap mint nap üzenget egymásnak. Hát milyen ország ez? Itt a népszerű színész érinti meg elcsukló hangon a Free SZFE feliratú pólóját, ott meg Mekk Elek magyar hangja, a hazai blődlikabaré karakterszínésze mondja a magáét, és emeli az egekbe az odatolt hadvezért, a nemzeti értékeket és a keresztény kultúrát.

A gyűlölet lángjai már máglyát képeztek.

Innen nincs visszaút. Itt már kevés a tűzoltó és néhány fecskendő. A maga főnöke ott ül a Várban és röhög a markába, hogy egymás ellen fordította a magyart és a magyart, hogy gumicsontot dobott az emberek közé, immár a századikat, és egymást marják, egymásnak üzengetnek, egymást oktatják ki nemes lelkű emberek.

Maga meg kukkol, szomszéd.

Tulajdonképpen igaza van. Az ember gyűjtse az aprócska és nagyobbacska élményeket. Kinek a bor, kinek egy René Aubrey-koncert, kinek a nemzet csótánya büdös zokniról szóló értekezése – ezek mi vagyunk. Mi, magyarok. Ezek lettünk – ezt hozták ki belőlünk 2020 őszére, amikor újabb meg újabb hullámban tör ránk ez az átkozott vírus, és most derül ki igazából, hogy mekkora blöff volt az a szokásos sikerpropaganda, amit a kormány nyomott, amit a maga fideszes párttársai nyomtak bele a pofánkba. Most káosz van és félelem. Maszkban mászkál mindenki a buszon, a vonaton, mert ha nincs rajta maszk, pofán verik, vagy megbüntetik. És jönnek a rémisztő hírek, a munkanélküliségről, mert a maga pártja, szomszéd, ebben is csak nyomta a propagandát, a főnöke szenvtelen arccal mondta bele a kamerába, hogy senkit nem hagyunk az út szélén, senkit nem hagyunk egyedül, senkit nem hagyunk munka nélkül.

  • Ezt is meggyónja?
  • Ő is meggyónja?

Talán a Pista gyerek majd szól neki. A Pista gyerek, a villanykörte-cserélő veje, aki meghívta a balatoni nyaralójába, és mi, a nép láthattuk később, hogy az nem is igazi nyaraló, csak egy gazdasági épület, olyan, mint Matula csőszkunyhója a Tüskevárból.

Miért kukkolt, szomszéd?

  • Izgatta a látvány? Úgy érezte, joga van hozzá? Hogy a nevelt gyermeke teste, annak minden hajlatával, domborulatával immár az öné?
  • Hogy ez az ország szőröstől-bőröstől a maguké?
  • Hogy itt azt csinálnak, amit akarnak?

Énekeljünk, szomszéd? Énekeljük el együtt az Add ide a didit? Vagy inkább valami szerelmes nótát? Hiszen ez éltet bennünket. A nő, a nők iránti vágy. Csak valakinek mindez úgy jön össze, hogy kukkol?

Lenne ám még kérdésem bőven, de talán majd máskor is átjön. A nap már lebukott, eltűnt ott a horizonton, mintha csak elrabolták volna. Jó ez a nyári hangulat szeptember közepén. Olyan langyos az este, hogy talán még Gogolák elvtársnőt sem zavarná az a kurta szoknya, és akkor nem kellene Virág elvtársnak rászólnia, hogy „Hagyjuk a szexualitást a hanyatló Nyugat ópiumának...”

De ezt már maga is tudja, szomszéd. Már csak azért is, mert maguk irtóznak a nyugattól. Brüsszeltől, ahonnan a pénzt kapják. A sok-sok-sok pénzt.

Na, de majd holnap folytatjuk, ha csak addig el nem viszik magát a rendőrök. Mert, ahogy hallom, nem csak kukkolta a nevelt lányát, hanem pornográf képeket is tárolt a kis gépében. De ne aggódjon, ha beviszik, én meglátogatom, mert lenne még megannyi kérdésem, és ha ott ülnék magával szemben a beszélőn, azzal kezdeném: még mindig kurtának tartja Gogolák elvtársnő szoknyáját?

Sinkovics Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: jegyzet Sinkovics Gábor vélemény kukkolás