Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2020. szeptember 11. 09:13

Ceglédi Zoltán: Nyitott Magyarországért Mozgalom? Kábé.

Szoktam olyat csinálni, hogy a naptáramban elrejtek mindenféle easter eggeket, akár hónapokra előre. Például külföldi városok neveit, hogy akkor, amikor jelez, el kéne ugrani oda. Most, a csituló koraőszi estén is felugrott egy ilyen értesítés, mikor leültem, és kinyitottam a laptopot cikket írni.

Hirdetés

Hát, nem megyek. Oda sem. Az első nehézség az volt, hogy hova rakjam át, mi legyen az új időpont. Nem ez az ősz, nem is idén, nem a jövő év eleje, nem a jövő tavasz. Majdnem kitöröltem dühömben, hogy de hiszen nincs helye, míg végül csak találtam neki egy közepesnél optimistább időpontot. Mert ez a másik, amit mondani akarok, ami szintén legyűrendő nehézség: ne adjuk fel.

Ne adjuk fel a kultúrát, a civilizációt, ne adjuk fel Európát, a világot. Ha most nem is lehet menni. Felejtsük a „soha többé”- meg a „mostantól biztosan nem”-kezdetű mondatokat!

Amit az emberi lét minapi grádicsként megmászott, arról ne hátráljunk vissza! Bocsánat a közhelyért, pláne, hogy nem bizonyított példabeszéd, akkor is ide kell tennem. A legenda szerint a világháború idején a brit parlament meg akarta spórolni a művészet támogatását. Erre állítólag Churchill visszakérdezett: „De akkor miért harcolunk?”

Nem tudjuk, így volt-e, az viszont biztos, hogy Grecsó Krisztián a #nemaradjotthon és #akultúranemfertőz hashtaggel, meg abszurd történetekkel küzd a kultúráért, kifejezetten a kultúrházakért, hogy azt a hatóság nem zárja be, a lakossági félelem pedig ne hagyja magára.

Én pedig azt szeretném kérni, hogy egy pillanatra se gondoljuk véglegesnek a mai lakatokat. Ha valamiben, abban konszenzus van, hogy a minapi határzár ostobaság volt. Jöhet is már újra lengyel meg bérvadász meg focista is. Ha valamit, azt mindenki szeretné, hogy újra eltűnjenek a távolságok. Igen, pont a divatkomcsik a leginkább, hiába posztolják az ellenkezőjét, mert arra a konferenciára, képzésre, Erasmusra, PhD-re bizony ő is ki akar menni. Hiába csúnya kapitalista a repülőtársaság. Azt kérem ezért, hogy minden pillanatban annak legyünk tudatában, ott legyen a horizontunk, hogy nem maradhatunk magunk.

Az egyik legjobb dolog, ami ezzel az országgal történt, hogy bő másfél évtizede az Európai Unió tagja lett, és ezzel közvetlen hozzáférésünk lett az addig határok és vámok által elrekkentett mindenféle javakhoz. Német egyetemhez, spanyol tengerparthoz, olasz főzőiskolához, holland üzleti partnerhez, belga sörözőhöz, és hosszan tudnék folytatni egy roppant közhelyes felsorolást. Jó ideje már mindhez úgy indulunk, mint Debrecenbe. Csak előbbiek sora hamarabb megvan, mert nem a MÁV intézi. Távlatot, horizontot hozni megyünk, meg persze peperoncinót és pendriveot, mert ott egyiket sem adóztatják úgy agyon, mint idehaza.

A fizikai világban akarunk utazni, nem így, imitálva a képernyőn, ahol az egyik lapon ez a cikk van megnyitva, a másikon egy leárazás, a harmadikon meg a YouTube… és egyik sem a valóság.

A politika dimenziójában pedig még egyszerűbb a helyzet. Van itt egy kormány, amely évtizede arra építi a politikáját, hogy az idegen rossz, pláne, ha napnyugatról érkezik. Jelképe a szögesdrót, eszköze bármire és bármi ellen a le- és bezárás, hobbija a fokozott ellenőrzés felsőfokra fokozása. Az lenne a feladat, hogy ne ejtsen túszul minket. Alternatíva legyen! Olyan, aki-ami a távolit nem a kádári kisember félreinformált gyanakvásával szemléli, hozzá nem a kulákcsúfoló dalocskák mintájára született „amerikázó” bornírt hülyeségeket kérődzi. Nem lehet a tudatosan félrefordított külföldi hírekkel megvezetni. Az alternatíva nem posztol arról ostobaságot, hogy milyen ijesztő volt a londoni metrón a sok utastársa, akik nem fehérek. Az alternatíva reményt és példát ad arról, hogy nem vagyunk bezárva sem a Töhötöm utcába, sem a kerületbe, és a térképek vörös vonalai közé sem. Nem „valami ellen” magyar. Ijesztő volt látni, ahogy tavasszal az összes, elfelejtettnek hitt határ visszazuhant Európa országai közé.

Nem ez az irány, nem ez a jövőnk. Pont ellenkezőleg: a jövő Magyarországa attól is sikeres, hogy nyitott.

Látom, hogy megint az evidens fogódzkodók után kap a közvélemény egy része, és látom, hogy szekondhend félbuták miként próbálják ezek félelmét kihasználni az ellenzéki oldalon is. Nekem meg van egy olyan illúziónál erősebb hitem, hogy nem a legbutábbaknak írok, ezért kérem: tartsunk ki.

Ceglédi Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Ceglédi Zoltán vélemény
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés