Hirdetés
Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Művház
  • Nanine Linning holland koreográfus: a színpadon igyekszem tüntetni az emberi szabadságért!
Művház 2020. szeptember 11. 07:04

Nanine Linning holland koreográfus: a színpadon igyekszem tüntetni az emberi szabadságért!

Az argentin Roberto Galvan és az olasz Enrico Morelli után most a nemzetközi táncvilág újabb nagyágyúja dolgozik Szegeden. A holland Nanine Linning a szegedi balett társulat legújabb produkcióját koreografálja. Az amsterdami táncművész nem akármilyen szakmai múlttal a háta mögött érkezett Szegedre: többek között 2012-ben jelölték a nemzetközi hírű Der Faust kitüntetésre, 2015-ben pedig a rangos Swiss Dance Award-ot vehette át.

Hirdetés

– Saját társulatot vezet Amsterdamban, mesterkurzusokat tart, vendégként több együttesnél is koreografál, hogyan jutott ideje a szegedi munkára?

– Az egyik szegedi táncos, Heim Boglárka, aki korábban három évig nálam táncolt, itt kapott szerződést. Ő ajánlotta a figyelmembe Juronics Tamás társulatát, akik érdeklődtek a munkám iránt. Így jött létre ez a kapcsolat.

– Ismerte korábban a Szegedi Kortárs Balettet?

– Nem, de amikor megnéztem az együttes honlapját, több olyan neves koreográfust is találtam, akik korábban már dolgoztak a szegedi csapattal, őket ismertem. Megörültem a lehetőségnek, mert a járványveszély miatt szinte minden fellépést, turnét le kellett mondani, így most jutott időm arra, hogy Szegeden koreografáljak.

– Közös estre készülnek Juronics Tamással, aki Blue címmel a járvány lélektani hatásait boncolgatja majd a tánc nyelvén, mennyiben csatlakozik ehhez a koreográfiája?

– Csak részben. A The black painting című darabomat eredetileg 2015-ben készítettem a spanyol festő, Francesco Goya képeinek inspirációjára a Gauthier Dance csoportnak, ezt gondolom most tovább Szegeden.

– Miről szól majd a darab?

– Egy sötét, mitikus világot igyekeztem létrehozni Goya fekete festményei alapján. A spanyol mester eredetileg a saját háza falára festette a legsötétebb rémálmokat is felülmúló tizennégy fekete festményét, amelyek a színvilágukról és a hangulatukról kapták a nevüket. Ennek egyik darabja, a görög mitológia Titánját, Kronoszt ábrázolja, amint éppen tébolyult félelemtől áthatott tekintettel hozzálát az egyik gyermeke felfalásához. A legenda szerint ugyanis attól félt, hogy utódai majd az ő uralmára törnek, ezért megszületésük után rögtön megette őket.

– Mit akar üzenni ezzel a munkájával a ma emberének?

– Ez a történet az elnyomásról és a hatalomról szól. Azt szerettem volna megmutatni, hogy a hatalom és az erő hogyan képes uralkodni más emberek életén, akár egy törékeny újszülöttén is. Ezt érzem a mai világunkban is, amikor a kormányok igyekeznek minél nagyobb befolyást szerezni az emberek élete felett. Az foglalkoztatott, hogy az elnyomás, a hatalom arroganciája miatt hogyan tűnik el az életünkből a gyengédség, a szeretet, ami pedig az emberi élet alapvető sajátja. Azt látom, szerte a világon sok az erőszak, a jogtalanság, sokan élnek elnyomásban. Ez ellen igyekszem tüntetni, de nem az utcán, hanem a színpadon.

– Fontosnak érzi, hogy egy-egy munkájával reflektáljon a társadalmi folyamatokra?

– Olyan témákat szeretek feldolgozni, amelyek az emberi viselkedés mikéntjére, a társadalmi lét alapvető kérdéseire keresnek választ. Fontos, hogy a tánc nyelvén is beszéljünk arról, ami a mai világban történik, a mai embereket foglalkoztatja. Ezért az alkotásaimban látszólag sok a sötétség, de ugyanakkor valójában nagyon sok a fény és a remény is.

– Köztudott, hogy interdiszciplináris alkotásokat hoz létre, amelyben a művészetek szinte minden ágát felvonultatja. Hogyan zajlik ez az alkotói folyamat, a zenéhez keres koreográfiát vagy fordítva?

– Először mindig az ötlet, a koreográfia jön létre gondolatban, és általában ehhez keresek zenét. Szerencsére tudok kottát olvasni és valamennyire hegedűn is játszom, így lehetőségem van arra, hogy intellektuálisan és érzelmileg is fel tudjam fedezni egy-egy zenemű számomra lényeges elemeit. Nem azt akarom újraalkotni, amit a zeneszerező egyszer már megvalósított. Ezért mindig a saját ötletem az első, ahhoz társítom a zenét, mert így tudom megőrizni a saját művészi szabadságomat. Legtöbbször én magam terveztem a jelmezeket is.

– Hogyan tudott megfelelni ennek az alkotói szisztémának a szegedi társulat?

– Nagyon erős kortárs társulat a szegedi. Így könnyedén bele tudom illeszteni a gondolataimat és elképzeléseimet ebbe a közegbe.  Most azon dolgozom, hogy a saját víziómat hogyan tudom párosítani az ő meglévő tudásukkal. Még csak két hete próbálunk együtt, nagyon a folyamat elején járunk, de a testükben és a fejükben is egyre tisztább és tisztább a kép arról, hogy mit szeretnék velük közösen elérni.

– Szereti feszegetni a táncosai fizikai határait, szinte a fájdalomig tudja őket motiválni. Bírják ezt a tempót a szegedi táncosok?

– Valóban szeretem feszegetni a határokat, ezért nyers, robbanékony és erős táncnyelvet szoktam használni. Fontos, hogy minden testrészünkkel érzékeljük a teret magunk körül. Időbe telik a társulatnak, hogy ezt megértések és megtanulják. De napról napra látom a haladást, az áttörést, és ez nagyon jó érzés.

– A saját társulatába nagyon nehéz bekerülni. Milyen szempontok alapján válogat táncosokat?

– Nagyon sok a jó táncos a világban, de én nem táncosokat, hanem művészeket keresek. Olyanokat, akiknek van valamilyen mondanivalójuk a közönség számára. Olyanokkal szeretek együtt dolgozni, akik számomra is kihívást jelentenek a közös munka során, akik inspirálnak, hajtanak előre. Akikkel tudok életről és halálról beszélgetni. Én nem azokat keresem, akik pusztán munkát látnak a táncban, hanem azokat, akik megszállottak, akik képesek az egész életüket a művészetnek áldozni.

– A szegedi társulatot hol helyezné el a tánc világtérképén? Miben igazán erősek?

– Nincs túl sok nagy kortárs tánctársulat a világon. A legtöbb tíz-húsz fős társulatnak általában olyan repertoárja van, ami ugyan kortárs, de mégis inkább a balett elemek dominálnak benne. Viszont Juronics Tamás egy olyan társulatot hozott létre Szegeden, aminek igazi kortárs repertoárja van. Gyönyörű azt látni, hogy milyen jó kapcsolatuk van a táncosoknak a talajjal, puhán mozognak és tudják, hogyan használják ki a gravitációt. Nagyon kreatívak, nem robotok, ha kérek tőlük valamit, ők is igyekeznek mindig a saját ötleteiket hozzá tenni. Ezért öröm együtt dolgozni velük.

– A munka mellet jutott-e már ideje arra, hogy megismerkedjen a várossal. Milyennek látja Szegedet?

– Igen, minden reggel másfél órát futok, így már eljutottam Tápéra, és a füvészkerthez is. Futás közben fedezem fel a várost. Nagyon tetszett a dóm, jártam a Mars téren, a piacon még zöldségeket is vettem. Szabadidőmben próbálom felfedezni Szegedet.

– A gasztronómiáját is?

– Tizennégy napja vagyok Szegeden, tizennégyszer ettem eddig halászlét. Eddig már négy-öt étteremben megkóstoltam, próbálom megtalálni, hol főzik a legjobban.

– Mióta itt van, tüntetés zajlik a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Több magyar táncos is csatlakozott a tiltakozáshoz. Ön mit szól hozzá?

– Nehéz nekem erről a konkrét ügyről véleményt mondani, mert keveset tudok róla, de nagyon fontosnak tartom, hogy megóvjuk az oktatás, a művészet és a szólás szabadságát, a nemek egyenlőségét. Ezek az értékek nagyon fontosak az egész emberiség számára. Ki kell állnunk az emberi jogok és a demokrácia mellett. Ezek akárhányszor sérülnek, mindig önmagunkon ejtünk mély sebeket.

Rafai Gábor

(fotók: Szabó Luca)

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: balett koreográfus Nanine Linning Szegedi Kortárs Balett
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés