Művház 2020. szeptember 10. 17:32

Zsigmond Vilmos: „Nekem a fekete-fehér a mániám”

Képriport
Bár a munkájára vonatkozó alapelvet inkább a korai filmjeiben és a fotóiban tudta megvalósítani, az alkotói hitvallással felérő kijelentést igyekeztek kibontani azon a szakmai beszélgetésen, amely a Zsigmond Vilmos Filmfesztivál harmadik napját nyitotta.

Hirdetés

Zsigmond Vilmos akkor kezdett Hollywoodban dolgozni, amikor a színes film egyeduralma megkérdőjelezhetetlen volt, így a világhírű operatőr fekete-fehér filmet keveset készíthetett, noha egyik korai, Amerikában készült munkája, A szadista ebben a kategóriába tartozik – vezette fel a beszélgetés Soós Tamás filmkritikus. 

Örömteli ténynek nevezte a kritikus, hogy az utóbbi években a mintha kisebb reneszánsza lenne a magyar fekete-fehér filmeknek, és ennek kapcsán utalt Török Ferenc 1945, Szász János A hentes, a kurva és a félszemű, valamint Buvári Tamás Magdolna című filmjeire. 

Török Ferenc azzal indított, hogy számára nagyon személyes ügy a fekete-fehér film, és emlékeztetett arra, hogy Tarr Béla összes filmje ilyen. A valóságban nincs fekete-fehér, mert mindent színesben látunk – vette át a szót a szegedi születésű rendező, Sopsits Árpád, akinek egyik első filmje a Céllövölde szinte fekete-fehér film.

Török Ferenc legutóbbi, 1945 című filmjét fekete-fehérben forgatta (fotók: Szabó Luca)

Szerinte, ha erre a két színre redukáljuk a filmet, akkor ezzel már önmagában elemeljük a mozgóképet a valóságtól, lényegében új valóságot konstruálunk. A szakmai beszélgetés három rendezője – Török Ferenc, Sopsits Árpád és Buvári Tamás – egyetértett abban, hogy manapság nehéz meggyőzni a producereket és a filmforgalmazókat arról, ha valaki fekete-fehér filmet szeretne készíteni, de a filmek témája sok esetben kiköveteli magának ezt a megoldást.

Mint Török Ferenc utalt rá, amikor Szántó T. Gábornak a filmforgatókönyv alapjául szolgáló elbeszélését olvasta, már akkor tudta, hogy az 1945 cím film kizárólag fekete-fehérben készülhet el. Erről egyetlen pillanatig sem volt vita a film operatőrével, Ragályi Elemérrel – tudtuk meg.

A szereplőválogatást nem befolyásolja, hogy a film színesben vagy fekete-fehérben készült, de az tagadhatatlan, hogy az fekete-fehér film grafikai hatású lesz. A filmes szakemberek osztották azt a véleményt, hogy a fekete-fehér film nem képes olyan brutális képi hatásra, mint a színes film. Ennek kapcsán elevenítették fel, hogy Hitchcock nem merte bevállalni, hogy színesben forgassa le a Psycho című filmjét, mert a tusolóban lefolyó vér látványát a korbeli közönség nem fogadta volna el. 

A magyar film közeli és távoli múltjából egymás után kerültek szóba a fekete-fehérben készült filmek, így Tarr Béla Sátántangója, Jancsó Miklós Csend és kiáltás, Szász János Woyzeck címűje, Reich Péter mozija, a Rám csaj még nem volt ilyen hatással.

A három rendező és Buk Miklós operatőr is osztotta azt a véleményt, hogy nem fellegzett be a fekete-fehér filmnek. Készültek és készülni fognak a jövőben is ilyen mozik. Buvári Tamás éppen a napokban bemutatott Magdolna című nagyjátékfilmje is ezt támasztja alá.

B. P. 

(Nyitóképünk Zsigmond Vilmos: Vilmos világa című fotó. Helyszín: Kálvária domb, Tata, Magyarország, készült 1955-ben.)

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Török Ferenc Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál beszélgetés fekete-fehér