Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2020. szeptember 10. 13:20

Lakner Zoltán: A lefagyás második hulláma


Hirdetés

Újabb hatalmas győzelemmel zárult, hogyan is lehetett volna másképp, az idei nemzeti konzultáció. A miniszterelnök múlt heti rádióinterjújában egymillió-nyolcszázezer válaszadóról számolt be.

Szél Bernadett és Hadházy Ákos magánerős ellengyűjtéséről egyelőre nem állnak rendelkezésre végleges adatok. 

A kormányzati adat tekintélyes, habár még soha senki nem igazolta a konzultációs adatok hitelességét az elmúlt tíz évben. A számokat mindig az érdekelt fél, a kormány bemondása alapján ismerhetjük csupán meg. Mindazonáltal, lévén a kormánypártnak masszív támogatói bázisa van, amely meghaladja a kétmillió főt, a visszaküldési siker akár még életszerű is lehet. Az enyhén szólva sugalmazó módon, és persze eleve a kormánypolitikába illeszkedően kiválasztott kérdések pedig biztosítják a válaszadók körében elért közel száz százalékos sikert. 

Ezzel tehát meg is volnánk, cikket sem volna érdemes róla írni.

Ami miatt a konzultációs játszma mégis érdekes, hogy számot ad arról, hogyan próbálta a kormány befolyásolni a közvélemény alakulását az akció elindításakor, nyár elején, és ezzel összevethetjük azt, ma hol tartunk.

Az alapvető cél az volt, hogy a járványtól sikerüljön visszaterelni a közérdeklődést a hagyományos fideszes témák felé, úgy mint migráció, Soros, Brüsszel, multik. Nem lehetett teljesen visszamenni oda, ahol a propaganda januárban tartott, amikor az idei nemzeti konzultáció eredeti koncepcióját megtervezték, így például a rasszista uszításról is bizonyára sajnálattal mondott le a kormányzat kommunikációs agytrösztje. De azért valamelyest megpróbálták a normál (sic!) üzemmenetbe visszaterelni a dolgok folyását. 

Mikor a konzultáció ügyével korábban foglalkoztam, azt vetettem fel, hogy a kérdéssor tulajdonképpen a kormány hibáinak és hiányosságainak lenyomata, vagyis minden tévedést megpróbál a kérdőívvel győzelemmé áthangolni. 

Ezt most sem gondolom másképp, viszont az elmúlt három hónap azt is megmutatta, hogyan vesztették szavatosságukat még az akkori törekvések is. 

Először is a „népszerű” járványintézkedések közül úgy sikerült bevezetni a határzárat, hogy a döntés megszületésekor a konzultáció még le sem zárult. Ez nagyjából pontosan kifejezi az egész konzultálás értelmét. 

A többi intézkedéssel – távolságtartás, maszkviselés, rendezvények korlátozása – meg az a helyzet, hogy a kormány egy magabiztosan uralt második hullámra várva fogalmazta meg a javaslatokat. Mostanra azonban ott tartunk, hogy a kormány által elismert szakértők is állítják, a határzár önmagában semmit sem old meg. A szigorúbb (és észszerű) magatartási szabályok bevezetésétől a kormány ódzkodik, mert nem népszerűek, azokat az önkormányzatok kezdik megint visszahozni. Éppen annak érdekében, hogy ne kelljen megint a teljes lezáráshoz folyamodni. 

Miközben a kormány a felkészültségét hangsúlyozta a konzultáció kezdetén, és Orbán ma is arról beszél, „állig felfegyverkezve” várják a második hullámot, ma már világosan látszik: a kormányt elaltatta saját sikerpropagandája, és ugyanúgy lemaradt az eseményektől, ahogyan februárban és március első felében. Eljött a lefagyás második hulláma.

A járványügyi készültség fenntartására vonatkozó konzultációs kérdés ily módon értelmetlennek is bizonyul, hacsak az nem számít járványügyi készültségnek, hogy a nyilvánosság számára reaktivált Müller Cecíliát kimenekítik a tőle kérdezni próbáló újságírók gyűrűjéből. 

Az idősotthonokkal kapcsolatos konzultációs kérdés a fővárosi Pesti úti intézményre volt kihegyezve, de azóta kiderült, hogy egyrészt másutt is kialakulnak járványgócok, másrészt a fertőzöttek átlagéletkora radikálisan zuhant tavasz óta, harmadrészt az állam sem az iskolák, sem a szociális intézmények, sem a kórházak fertőtlenítésében nem erőltette meg magát. Pedig az egész nyár a rendelkezésére állt. Viszont ezzel az a kérdés is megoldást nyer, hogy a magyar kormány létrehozzon-e saját járványügyi figyelőszolgálatot, mivelhogy az egyszerre gonosz és béna Brüsszelre nem számíthatunk.

Nem ártana egy jól működő hazai monitorzási rendszer, csak éppen nem jött össze. Valószínűleg azért, mert a szakmai racionalitást folyton felülírja a politikai akarat. Abból is a butábbik fajta.

Hasonló a helyzet a digitális oktatásra való felkészüléssel. A konzultációs kérdés ennek kapcsán arról szólt, legyen-e járványhelyzetben ingyenes az internet-elérés a gyermeket nevelő családok számára. Ez szép dolog, csak nem ez a probléma, hanem egyáltalán az elérés és az okos eszközökkel való ellátottság, aminek a javítása kapcsán konkrétan semmi nem történt. Ugyanúgy nem, ahogyan a családokat segítő készpénz-ellátások ügyében sem.

Nem lett magasabb a családi pótlék és a munkanélküli-ellátás sem. 

A bértámogatások fenntartása iránt érdeklődő konzultációs kérdés mai szemmel már leginkább egy poén nélküli viccnek tűik. Hiszen a magyar Kurzarbeitot éppen most vezeti ki a kormány. Az augusztus 31-én igényelt – túl alacsony és túl bürokratikus – támogatás jár még három hónapig, de szeptemberben már nem lehet ilyen kérelmet benyújtani. 

Hetek óta érkeznek a rosszabbnál rosszabb adatok a gazdaság helyzetéről, köztük a hazai turizmus katasztrofális júliusi teljesítményéről – ennél az augusztusi bizonyosan jobb lesz, más kérdés, miként járult hozzá a belföldi üdülőhelyek zsúfoltsága a második hullám súlyosabbá válásához –, de a kormány még most sem érzi úgy, hogy a háztartásoknak és a vállalatoknak több segítségre lenne szükségük.

Pontosabban, szinte megfordította a nemzeti konzultációban firtatott problémát, miszerint nagyobb hozzájárulásra kell kötelezni a multikat és meg kell védeni a magyar cégeket a felvásárlástól. Tudniillik, a multinacionális cégek gigantikus állami pénzeket kapnak segítségként, a hazai kis- és középvállalkozások meg hitelfelvételre vannak szorítva egy olyan helyzetben, amikor minden bizonytalan, külföldi versenytársaik pedig a saját államuktól nem hitelt, hanem támogatást kapnak. 

Végül, de nem utolsó sorban, a kormány egy olyan európai hitelkonstrukciót szavaztatott le az emberekkel, amit az Európai Unió nem is akart bevezetni, azt viszont nem kérdezi meg, hogy vajon válsághelyzetben is Paksra, a Belgrád-Budapest vasútvonalra és a NER-építőiparra kell-e költeni az uniós forrásokat.

Azt pedig végképp teljesen feleslegesnek tűnt megkérdezni, vállaljunk-e Brüsszellel nyílt konfliktust a migráció ügyében, hiszen amúgy is perben-haragban állunk valamennyi uniós nettó befizető országgal, lényegében bármely szabadon választott ügyet tekintve. Itt tehát a kormány biztosan megfogadja a bizonyára konfliktusvállalásra sarkalló többségi döntést. 

Mindezek helyet, mielőtt tartanak egy újabb konzultációt arról, mikor legyen megint konzultáció, talán érdemes lenne néhány érdemi döntést hozni a járvány és a gazdasági válság ügyében, nem elhárítva, hanem vállalva a közel teljhatalomból adódó összes felelősséget. Az országnak pedig ideje lenne ráébredni arra, hogy válság van, amit a kormány csak súlyosbít a korlátoltságával és rövidlátásával. 

Lakner Zoltán

(Nyitókép: Orbán Viktor védőmaszkban videókonferenciázik 2020. szeptember 9-én. Forrás: Orbán Viktor Facebook-oldala.)

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: járvány kérdőív koronavírus Lakner Zoltán nemzeti konzultáció NER Orbán Viktor Orbán-kormány világjárvány vélemény
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés