Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Ziccer
  • Nemzetek Ligája: rémes egy óra után jött a feltámadás, Magyarország–Oroszország 2–3 (0–2)
Ziccer 2020. szeptember 6. 19:55

Nemzetek Ligája: rémes egy óra után jött a feltámadás, Magyarország–Oroszország 2–3 (0–2)

Erőtlen, fásult, fizikálisan is gyenge csapat benyomását keltette a magyar válogatott az Oroszország elleni Nemzetek Ligája meccsen a Puskás Arénában. Irapuato emléke lebegett a gyep felett, aztán 3-0-nál Rossi mester váltott, az oroszok leeresztettek, onnantól minden más lett.

Hirdetés

A Szovjetunió vagy Oroszország elleni mérkőzéseknek mindig volt egyfajta többlettartalma, ma is van, csak ma talán máshogy, ezt sem gondolta volna senki tíz évvel ezelőtt. Amit viszont tudtunk, hogy Oroszország válogatottja bitang erős, rendre közvetlenül a topcsapatok mögé sorolják őket, az oroszok képesek bárkit megverni. Kemények, mint a keresztbe tett kalapács, hogy egy klasszikusból idézzünk.

Nem indult jól az oroszok elleni meccs, és nem is folytatódott jól, sőt, semmi nem ment a 60. percig. Már az 5. percben megfagyott a magyar vér a magyar erekben, amikor Szalai Attila figyelme kalandozott el egy kicsit, nem úgy Miracsuké, aki, ha már el tudott menni a labdával, hét méterről lőtt, de érthetetlen módon nem a kapuba, hanem mellé.

Egy Szoboszlai–Sallai akció után, a 15. percben megszerezték a vezetést az oroszok. Miracsuk ezúttal nem hibázott hét méterről, belőtte, 0–1 oda.

Volt magyar helyzet is: a 26. percben Bese fejelhetett volna gólt, Nagy Ádám beadását azonban a szélsőhátvédünk a kapushoz fejelte.

A 32. percben jött a második orosz gól. Egy középre tett labdát a hátul védekező Szalai Ádám nem bikázott ki magának a kezdőkörbe, hanem megpróbált kipasszolni. Nem sikerült, Szemjonov elvette tőle, és Ozdojev a hozzá kerülő labdát bevágta az alsóba, 0-2.

Ozdojev lövését nem tudta védeni Gulácsi Péter (fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)

A második félidő a lehető legrosszabbul indult, Dzjuba tett le egy beadást a kapu előterében, érkezett a frissen honosított Mario Fernandes, aki berúgta. Egyszerűen, szépen, 0-3. 

Ekkor rémlett fel az irapuatói 0–6. Ez az érzés nagyjából a 60. percig tartott, aztán valami mintha elindult volna.

Kalmár vette észre az orosz védők között kilépő Sallait, oda is rúgta neki a labdát, Sallai pedig köszönte, és klasszis mozdulattal emelte be a hálóba Sunyin kapus fölött, 1–3. Direkt nincs szóvicc!

A 67. percben változtatott a játékon Rossi mester, Szalai lejött, helyette Nikolics érkezett, és végre abbahagytuk a céltalan beadásokat az orosz védők közé.

Többször megfutották a mieink az orosz védelmet, szépen adogatták körbe a labdát, és voltak egy-egyezések is. Egy ilyen akció végén,

a 70. percben, néhány passzt követően Szoboszlai emelt be egy labdát, de nem a kapu elé, hanem a jobbszélről befutó Besének, ami mintha megzavarta volna az oroszokat. Mindegy, Bese érkezett, szépen fejelt középre, mi több pontosan Nikolics elé, ő pedig nem hibázott, az ilyeneket bekötött szemmel, álmában, háttal a kapunak is berúgja, 2–3.

A utolsó 20 percben az ellenfél már csak félgőzzel játszott, mi voltunk a jobbak, de komoly helyzetünk nem volt, az oroszok pedig megelégedtek a szűk győzelemmel, maradt a 2–3.

Nem játszottunk jól, de az utolsó 30 perc kifejezetten biztató volt, még akkor is, ha az oroszok leeresztettek. A hibákból tanulni kell, a feltámadás, a lelkesedés nagy érték, a hullámvölgyeket kellene kiegyenesíteni, és lehet keresnivalónk a bolgárok ellen, de így is nagyon nehéz lesz.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: férfi labdarúgás Nemzetek Ligája Oroszország válogatott