Színes 2020. szeptember 6. 09:22

Márok Tamás: Osztott iskola, osztatlan felelősség

Kisdiák koromban részben osztott iskolában kezdtem tanulni. Alsó tagozatban csak két tanítónéni volt, az egyik az 1. és a 3., a másik a 2. és a 4. osztályokat tanította.

Ezt úgy oldották meg, hogy volt hangos és csendes óra, az előbbit pirossal, az utóbbit kékkel írtuk be az órarendbe. A piros úgy zajlott, mint manapság, rendesen tanított, beszélgetett velünk, kérdezett a tanító. A csoport másik fele is ott ült ezalatt, ők azonban az óra elején kaptak valami feladatot és végig azzal foglalkoztak. Máskor meg mi hallgattunk. Nem volt annyi pedagógus, hogy minden 10–12 fős osztály külön tanítót kapjon.

Hasonlót javasolnak most orvosok és járványügyi szakemberek: jelentősen csökkenne a fertőzésveszély, ha kisebb, maximum tizenöt fős csoportokban tanulnának az iskolások.

Belgiumban így csinálták, sőt az órák jó részét a szabadban tartották, nem is nőtt jelentősen a fertőzés. Igenám, de annyi tanár nálunk nincs. Nagyjából a duplája kellene, mint amennyi most alkalmazásban áll.

Persze ha jobban belegondolunk, lenne azért lehetőség. Csinálhatnánk azt, hogy egyik héten az osztály egyik felének lenne benti, hangos órája, a többiek pedig otthon, csendben, online tanulnának, a következő héten pedig cserélnének. Persze az otthoni, online órát szülők nélkül csak felsőben és középiskolában lehet elképzelni. A matematikai járványmodell szerint ezek a felezések harmadára csökkentenék a fertőzések számát. Ha pedig maximum tizenöt fős csoportokat alakítunk ki, ez a szám is megfeleződik.

Hallottam olyan ötletet is, hogy a délelőtti félosztályos órát vegyék föl videóra és délután játsszák le a másik felének. Ehhez nem kellene tanár, elég volna egy felügyelő, egyetemista vagy akár vállalkozó kedvű szülő. De még az is segítene valamit helyzeten, ha nem minden osztálynak egyszerre lenne szünete, és a gyerekek kevéssé keverednének össze.

Akárhogy is, a jelenlegi rendes iskolába járás a kontaktusok jelentős emelkedését hozza magával. Minden előrejelzés nagy emelkedést ígér, az oktatási kormányzat mégse tesz semmit. Mintha tesztelni akarnák az egészségügyi ellátó rendszert, a mi immunrendszerünket meg a matematikai modellek pontosságát.

Kár, hogy ez a játék a bőrünkre megy. És nagy a veszélye, hogy több napot is fekete tintával kell majd bejegyeznünk a járvány órarendjébe.

Márok Tamás

Nyitóképünkön 1973-ban készült Újfehértó mellett Vadastagon a tanyasi iskolában (fotó: Fortepan/Szalay Zoltán)

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Márok Tamás oktatás tanítás vélemény