Színes 2020. szeptember 5. 12:17 Forrás: Szegedi Tükör

Ne úgy, mint a jércék – Zenei József olvasói levele

Jártomban-keltemben gyakran bevillan egy múltbéli emlék. Édesapám kerékpárjával egyensúlyozok a falusi járdán. Bonyolult, mert kislegényként még nem értem el az ülést, ezért váz alatti pedálozással tekertem. Kényelmetlen volt, de az öröm mindenért kárpótolt. A falusi kerékpározás rendje szerint a sarokhoz érve csöngettünk (kötelező volt), hogy ne ütközzünk össze a másik utcából jövővel. Ha visszacsöngetett, megálltunk. A falusi közlekedés etikája! Boldog nyarak voltak ezek egy városi kisfiúnak.

Ma már öregesen ballagok az utcán, kikerülnek és elhagynak a fiatalok, nekik még minden sietős. Hallom a gyors lépteket mögöttem. Jobbról kerül és balra átvág előttem. Meghökkenek, miért nem megy el mögöttem balra, pedig szabálya van a kerülésnek és a kanyarodásnak is. A zebra előtt szétnézek, és boldogan elengedem a buszt, a trolit és a villamost is. Öreg autós vagyok, belém vésődött a tömegközlekedés (kiemelten a villamos) haladásának segítése. Erre szólít fel a KRESZ is. Csúcsidőben meghökkentő látványt nyújt a Dugonics téren a villamosok, a trolik és a buszok kétirányú kavalkádja, tetőzve a gyalogosok áradatával. Itt mindenkor nagyon észnél kell lenni! De sokan vakon bíznak a zebra védelmében, ki lazán, ki pedig sietve indul meg – körültekintés nélkül. Ezzel gyakran gátolják a buszok, a villamosok forgalmát, és 20–30 vagy még több ember zavartalan utazásának mutatnak fügét. Én már átéltem a bovdenszakadás és a puha fék rémes pillanatát! Balesetveszélyes utam volt hazáig.

Eszükbe sem jut az előzékenység? Az udvariasság? Pedig erre épül a társadalmi együttélés és a közlekedés rendje és erkölcse is. Gyakran látható a járdán, a zebrán telefonáló és fülhallgatós fiatal, de felnőtt is. Nem figyelnek, csak mennek. A villamoson átéltem: három kisiskolás sem engedte el a sárga villamost. Fel sem fogták, hogy a 25-30 kilójukhoz képest egy 36 tonnás jármű közelít? Ők még nem tudják, hogy az erő a tömeg és a sebesség négyzetének szorzatával egyenlő. És ezt az irgalmatlanul nagy tömeget kényszeríti fékezésre, megállásra három ráérő kisfiú? Miért? Nem mondták nekik (család, iskola, akárki), hogy műszaki vagy emberi hiba esetén nincs semmi esélyük? Csak a bánat marad. A kerékpárosok (sokak szerint) a zebrák rémei. Sebesen tekernek, villámgyorsan száguldoznak, és fütyülnek a paragrafusokra. A járdákon sem jobbak. A javíthatatlan helyzetekre mondják: ez a vonat már elment. Hosszú évek óta szembetűnő a közlekedési morál lanyhulása.

Tisztelt Olvasóink!

Szerkesztőségünk fenntartja a jogot arra, hogy az észrevételeket, az olvasói leveleket rövidítve, szerkesztett formában adja közre.

Gyermekkori, falusi emlékeiben őrzök egy szemléletes esetet. A járdán kerekeztem. A fal mellett kapirgáló jércék felém fordultak, és az utolsó pillanatban nyakukat meresztve, gyors szárnycsapásokkal, rémült csipogással száguldottak át előttem a biztonságosnak vélt fasorba. Az emlék megmosolyogtat és visszavisz a gyermekkorba, de éberen tart a mai útvesztőkben. A közlekedésben részt venni „csak pontosan, szépen, / ahogy a csillag megy az égen, / ugy érdemes”. Embertől elvárható előzékenységgel, egymás kölcsönös megbecsülésével lépjünk a közutakra. Tudom, sokat kérek. A nagy motorerő, a sebesség sokakat megrészegít. Gyakori a zebrán átsurranó autó. Nem várunk egymásra egy másodpercet sem, helyette kiszólunk, dudálunk. Mi, gyalogosok sem vagyunk szeplőtelenek. Átmegyünk a pázsiton, és figyelmetlenül lépünk a zebrára vagy bárhol az úttestre.

A közlekedési morál romlását nagy sérülésnek tartom. A közlekedésben is egy nagy és szemléletes társadalmi jelenség, az atomokra bomlás figyelhető meg. Már nem figyelünk egymásra. Az egészséges társadalom kohéziója pedig erős. A szolidaritás, az egymásra figyelés kölcsönös. A drága műtétekre és a katasztrófák áldozatainak megsegítésére indukálódó összefogás szép példái az önzetlenségnek, a szolidaritásnak. Ezek bizonyítják a társadalomban még élő emberség létét, bár a legtehetősebbek mozdulnak legkevésbé. Ezért kívánkozik ide Az ember tragédiájából Lucifer válasza, miután az Úr két fát ad neki az Édenkertben, a mindenséggel szemben: „Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy”. Közlekedjünk emberhez méltóan, ne jércék módjára! Mindenkor vigyázzunk magunkra és egymásra!

Zenei József

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: olvasói levél Szegedi Tükör