Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2020. szeptember 4. 09:43

Ceglédi Zoltán: Távoltartott pártokról, civilekről és politikusokról

A tartós változás garanciája, ha azok kerülnek hatalomra, akik hisznek benne.

Hirdetés

A közéleti csatákat már rég nem csak pártok vívják. Volt egy nagy civilkonjunktúra is még a 2010-2014 közötti időszakban, hogy aztán mára a Milla Facebookba ragadása, vagy épp a Szolidaritás fura bukdácsolása az Együtt kebeléből a DK-n át az ISZOMM nevű pártig mutasson rá: az, hogy egy szervezet nem párt, vagy egy közéleti szereplő nem politikus, még nem jelent önmagában magasabb minőséget. Ma már senki nem is kap plusz kreditet arra, hogy „civil”, de ettől még vannak fontos nem-pártos szereplői is a közéletnek. Szintén tágítja a konzervatív értelmezési kereteket, hogy ma független parlamenti képviselők és parlamenten kívüli politikusok gyakran relevánsabbak és jelentékenyebbek, mint a hagyományos országgyűlési frakciótagok.

A közelmúlt egyik legszebb, legigazibb politikai kiállása pedig pláne nem pártoktól jött. Amikor ezeket a sorokat írom, még nem tudni, mi lesz a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (SZFE) zajló akcióból. De már önmagában az egy csoda, ahogy az egyetem hallgatói, azok, akiktől a jövő nagy alakításait várjuk, akik arra készülnek, hogy a következő évtizedeket a szemünk előtt töltsék, most maguknak írtak a pályájuk legelején egy nagyon fontos és nagyon rizikós szerepet.

Az SZFE elfoglalásából elméletileg még bármi lehet. Az évtizedes tapasztalat ugyan nem feltétlenül a happy endet vetíti előre, de akkor is csoda az egész. Annyira hinni akarom, annyira üdítő végre az Excel-táblákban kerületi szavazatokat, majd pénzeket számoló, túlzakózott, túlfésült és alulművelt álprofik helyett őszinte kiállásokat látni! Jönnek sorban a kihúzott szalag mögé, és én találgatom, hogy ki lesz, mi lesz majd a színpadon az az elszánt, füstösszemű lencsilány ott balra, mit játszik majd a rebbenő szőke jobbra.

Drukkolok a rétori pózba beleállni igyekvő srácnak, aki úgy kell most vezért mutasson, egy országot uraló hatalomgyárnak üzenjen, hogy kora alapján élménye sincs más, mint az örök Orbán Viktor. Kisfiú volt még, amikor a NER-t felpakolták, és most minden tehetségét és szükségszerűen kevéske tapasztalatát úgy kell határozott szónoklattá növesztenie, hogy tudja: százmilliárdos propagandabirodalom rajzolt rá célkeresztet.

És milyen jó, hogy ennek a közösségnek, és általuk nekünk is 2020-ból nem csak a koronabújócska marad meg, hanem az is, hogy nem lehet mindenkivel bármit megtenni. Azok álltak fel, azok szálltak szembe a hatalmas erejű kormánypárttal, akik a legszebb antitézisei az ízléstelen és erőszakos rezsimnek.

Most pedig jön egy „de”. Vagy inkább egy „mindazonáltal”. Én ugyanis a fentiekkel együtt azt a felhívásukat is pontosan megértem, miért kérték, hogy ne takarjon rá senki pártzászlóval az ügyre, azaz a politikusok ne „munkaidejükben”, hanem civilként csatlakozzanak. Ez az ő ügyük, a színművészetiseké. Oké. Mindazonáltal azt érdemes elfogadni, hogy a probléma valódi megoldása a politikánál van. Magyarországon a politika a legnagyobb, praktikusan lebírhatatlan erő. Sem a gazdaság, sem a civil szféra nem bír rajta döntő behatással. A politika veszi el az egyetemek szabadságát, és szintén a politika, csak egy másik kurzus tudja majd visszaadni. Meghőkölhet a Fidesz is ettől az akciótól, igen, megijesztheti a kontraszt a gonosz pedellus és a nyílt tekintetű diákok között. Engedhet a Vidnyánszky-tervből. Valamennyit. Valameddig. Aztán végig fogja csinálni. Nem beszélek le senkit az ellenállásról, sőt, fékezni kell az önkényt, ahogy csak lehet. Büszke vagyok minden fiatalra, aki talán az el sem indult karrierjét teszi kockára ezzel az akcióval.

Ahhoz azonban, hogy ne kelljen két hét múlva és novemberben és jövőre és kétezer-huszonsokban is, fogyó erővel, újra és újra birokra kelni az elnyomással, a politikai hatalomban van szükség változásra. A változás garanciája az, ha egy választás után kevesebb képviselője lesz a parlamentben az egyetemi szabadság gyilkosainak, és több a felsőoktatás autonómiájában hívőknek. Azt nem tudom, melyek az ehhez vezető út megelőző lépései. Eszkalálódhat úgy az SZFE-ért vívott csata is, vagy robbanhat egy elcsalt választás után az elégedetlenség, mint Belaruszban, hogy a vége egy rendszerváltó szavazás lesz. Lehet a túlkaranténozott járványkezelés miatt bedőlt gazdaság az oka, vagy ha az EU a sarkára áll, és tesz azért, hogy az uniós forrásokat ne kapják meg a jogállamiságot romboló kormányok. Nem tudom. De akárhogy is: a változás garanciája az, ha végül egy választáson azok kerülnek hatalomra, akik a változásban hisznek. Ők pedig, fogadjuk ezt el, per definitionem politikusok.

Ceglédi Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Ceglédi Zoltán jegyzet vélemény Színház- és Filmművészeti Egyetem
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés