Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2020. szeptember 2. 10:55

Sinkovics Gábor: Jönnek a csehszlovákok!


Hirdetés

„Az embereknek elegük van a luxuskormányzásból. A Fidesz szerint az emberek számára fontos döntéseket hozó, a puritán elveket szem előtt tartó plebejuskormányzásra van szükség, és a limuzin-szocialisták helyett felelős döntéshozók kellene a Parlamentbe és a kormányba is...”

Szijjártó Péter valamikor 2006 márciusában...

Jaj, Petya, annyi minden kavarog bennem.

Például a kissé sótlanra sikeredett krumplifőzelékre felhörpintett három fröccs, ne urizáljunk, vannak ennél fontosabb dolgok is.

Ugye nem baj, hogy Petyának szólítottalak? Petyának, Petyuskának, elvégre mi Ultrák vagyunk mind a ketten, én egy kicsit ultrább mint te. És mint két ilyen jókedvű magyaros külsejű focidrukker, akár barátkozhatnánk is. Mert közös témánk az van bőven. Látod úgy becézgetlek, mint az Őrnagy két dobozolás között Tót Lajost. Hogy aztán a délceg tűzoltóparancsnok néhány nappal később a margóvágóval precízen feldarabolja a vendéget. Szeretem ahogy dolgozol, Petya. Látom, szinte érzem azt a hihetetlen energiát, ami benned lakozik. Mutatja a kamera, ahogy mész, szinte suhansz abban a passzentos öltönyödben, miközben telefont szorítasz a füledhez. És intézed az ország ügyes-bajos dolgait. Azt is szeretem, ahogy beszélsz, nyilatkozol, különösen az őőőőőzéseket, mert ezek még inkább fajsúlyossá teszik a mondandódat. Azt pedig kifejezetten irigylem, amikor szabadságra mész.

Vagy legalábbis úgy csinálsz.

Ülhetnénk most egymás mellett valamelyik futballstadionban. Kiabálnánk teli torokból, hogy huj, huj, hajrá, aztán csak köpnénk ki lendülettel a szotyihéjat, és azt is ordítanánk, hogy három hülye, mert mi mindketten ultrák vagyunk. De ennél még jobb lenne (ha már barátkoznánk...), ha úgy múlatnánk az időt, mint a Leonardo di Caprio alakította Jordan Belfort és a zseniális Jonah Hill által megformált Donnie Azoff A Wall Street farkasa című filmben, amikor ismerkedés gyanánt enyhe fűmámorban halálra röhögték magukat. Az a film egyébként is fontos lehet mindkettőnknek, nekem a nyálcsorgatónak, a sóvárgónak, az irigynek, a földhözragadtnak, az átlagembernek, a luxus után vágyakozónak azért, mert soha, de soha a büdös életben közöm nem lesz ehhez... Neked, Petya meg azért, mert így éltek.

(fotók: MTI)

Így, és még ígyebbül.

Aztán most tiltakozhatsz, kikérheted magadnak, vagy utasíthatod a beosztottadat, a magyarhangodat, az egykori sportriportert (mennyire szerettem, amikor két kutyaütő magyar csapat meccsén azt üvöltötte a mikrofonba: „nem feltartott kézzel jöttek ki a pályára...”), hogy nyilatkozzon helyetted, és ismételgesse mint egy papagáj a következőt:

„Szerintem annak a több százezer embernek, és családnak, akinek a munkája a külügyminiszter munkájához köthető és a havi bevétele és megélhetése, azt sokkal jobban érdekli az, hogy van munkája és bevétele, mint a külügyminiszter nyaralása...”

Zseniális érvelés. Az államtitkár a felé zúduló kérdésözönre válaszolta ezt és beszélt mellé folyamatosan. Pedig olyan hibát követtél el, Petya, amit nem védhet sem talpnyaló beosztott, sem a mellébeszélés, ha már A Wall Street farkasa című filmet hoztam szóba. Emlékszel, a hajó, az impozáns jacht nevére? Segítek: Naomi. Ez volt rápingálva, és a rendkívül csábító Margot Robbie játszotta a női főszerepet és az a jelenet megmutatta az élet értelmét, amikor a földön ülve széttárta a combjait. Ebben aligha lehet vita közöttünk, Petya. Írhatott, okoskodhatott bármit Kierkegaard, Feuchtwagner, vagy Schopenhauer, ennél egyértelműbb filozófia nincs.

Szépnek kell lenni.

Szépnek, vonzónak, gusztusosnak, hogy megkívánjanak. Ám ha mindez hibádzik, mert a sors átlagos külsővel ajándékozott meg, akkor sincs baj – a pénz majd mindent megold.

A pénz és a hatalom.

Nagy zsiványok vagytok, ti, a helikopteres Tóni, a hangulatvilágítás-felelős Pisti, az ibizai pislogó Árpi, a lyukas zokniban terpeszben álló Zsolti, és te, Petya, ott, visszafogott pózban ücsörögve a jachton. Ez jár nektek, a mézédes gyümölcs íze, a jólét zamata, a luxus, Givenchy parfüm illata.

  • És jár nektek a magánrepülő.
  • A hajókirándulás az Adrián.
  • A magánrepülővel összekötött hajókirándulás az Óperenciás tengeren is túlon.

Vagy bárhol.

Azt csináltok, amit akartok, egyelőre büntetlenül. Ha kérdeznek, tagadtok, ha lelepleződtök, elfuttok, vagy hazudtok.

De legalább vállalnátok föl, hogy kívánjátok, hogy már nem nélkülözitek a habzsidőzsit. És nem is lenne ezzel semmi gond, ha közben hagynátok élni, gondolkodni, dolgozni az embereket. Mert ezzel nehezebben birkózunk meg, és bizony tiltakozhatsz, Petya, nézhetsz rám szigorú szemmel, azzal a kétoldalt felnyírt, trendi, új bundesligás frizuráddal, ami nagyon is fiatalossá és modernné tesz – csakhogy épp a fiatalokkal, az ifjúsággal nem tudtok mit kezdeni, és ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. Tudod, Petya, ahogy öregszem, egyre érzelgősebb vagyok, talán mindig is az voltam. Ha egy filmben elpusztult valamilyen állat, képtelen voltam zokogás nélkül végignézni a jelenetet. De most nem is ez a fontos, hanem az a hangulat, amibe kedd reggel keveredtem, amikor megláttam a hírek között, hogy a színművészetisek elfoglalták az egyetem épületét. Menj oda, Petya, nézz a szemükbe, hiszen okos, tanult, fiatalember vagy, Havas Henrik azt mondja néhány napja rólad, hogy te vagy a NER pénztárnoka, te döntöd el, hogy hol landoljanak a milliárdok, úgyhogy megvan a magadhoz való eszed, beszélj velük.

Beszélj a titeket egyre jobban gyűlölő felnövő nemzedékkel!

Tudod, én gyerekkoromban gyűlöltem a csehszlovákokat. Sokkoló élmény volt egy 1969 decemberében lejátszott futballmeccs, amikor a magyar válogatott Marseille-ben 4–1-re kapott ki tőlük, és szinte belém, a lelkembe égett az a pillanat, amikor egy Kvasnak nevű hórihorgas langaléta futballista a győzelem után beleröhög, szinte belekacag a kamerába, mintha engem, egyenesen engem alázna. A következő években ennek következtében még arra is képes voltam, hogy az Izvesztyija Kupa jégkorongtornán a Harlamov vezette ruszkiknak szurkoljak ellenük. Aztán teltek az esztendők és én kölcsönkaptam Hrabal- és Kundera-könyveket, majd néztem ahogy az öreg, süket Jozef többször is nekiindul, hogy átvegye a díjat a Tűz van, babám! című filmben, és hallgattam ahogy Pepin üvöltözik a Sörgyári capriccióban. Prága gyönyörű, és magam is megküzdöttem a lét elviselhetetlen könnyűségével. Mindez csak azért jutott eszembe, mert most nagy zavarban vagytok ezzel a járvánnyal, a második hullámmal, lezárjátok az országot, miközben beengeditek a cseheket, a szlovákokat, ki tudja miért. Szegény Szepesi Gyuri bácsi, ha élne, megint mondhatná, és kiabálhatná, mint akkor 1969-ben a rádióban: „Jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok...”

És ha jönnek, immár a Halászbástya és a Hősök tere mellett barikádot látnak Budapesten.

Hősöket a Vas utcában is.

Hajdú Szabolcs rendező mondta a hétfő esti tüntetésen ott a Vas utcában:

„Az ellenség fent ül a páholyban, szotyizik, és élvezettel nézi, hogy mi itt az arénában lejátsszuk egymás közt a meccset...”

Látod, Petya, meccs van mindig.

Mi itt Magyarországon mindig meccselünk. A két csapat már réges-rég felsorakozott, és egyre több a szabálytalanság. Durvul a játék, és már nincs helye a taktikázásnak. Az erőből ért a másik.

Az erő nálatok azt jelenti, hogy elfoglaltok mindent, ráültök a szájára annak, aki visszapofázik, és ott vagytok minden pozícióban.

Láttad-e, Petya, a barikádot, még nem utcakő, még csak szalag, és vékonyka fadarab. De látnod kellett mögötte az elszánt, csillogó tekinteteket, a megalkuvást, a félelmet nem ismerő fiatalokat. Velük mihez kezdtek most?

A rendőrök majd egyenként felnyalábolják, és kicipelik őket onnan? De látod, milyen messze, egészen messze kerültünk a futballtól? Hiszen mi ultrák vagyunk, én valamivel ultrább mint te. És már a Naomi sem téma, a gyönyörű jacht, Margot Robbie széttárt combjaival. Csak a pesti utcakép maradt, a hol dühödten kiabáló, hol az épület falai közé húzódó csendes egyetemistákkal. Odakint esik, sűrű szürke paplan kúszott fölénk, a nyárvégi kiárusításból akciós alkalmi vétel, de mi nem kérünk belőle, és már szól a dal az angliai Guildfordban alapított Stranglers, imbolygó, mámoros táncra ingerlő száma, az Always the Sun.

És szerdára és csütörtökre újra napsütést ígértek.

És így lesz, Petya, meglátod.

A sötétséget csak ideig-óráig bírja az ember.

Sinkovics Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Sinkovics Gábor Szijjártó Péter vélemény
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés