Hirdetés
Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Művház
  • Vészits Andrea az író dédapjáról, arról, hogy miért volt boldogtalan Móra és hogyan szörnyülködne el a mai közéleten
Művház 2020. augusztus 29. 15:29

Vészits Andrea az író dédapjáról, arról, hogy miért volt boldogtalan Móra és hogyan szörnyülködne el a mai közéleten

Két hete nyílt meg a kívül-belül teljesen felújított Móra Ferenc Múzeum, ahol egy különleges kiállítás mutatja be a névadó életét és munkásságát. A tárlat kurátora, Vészits Andrea, az író dédunokája, akivel egy tárlatvezetést követően beszélgettünk.

Hirdetés

– Mesélne egy kicsit önmagáról is? Hol él most?

– Budapesten, én már ott is születtem. Minden felmenőm szegedi volt, közöttük édesanyám is, de ő családostul 1949-ben felköltözött a fővárosba. De az anyai nagyszüleim itt éltek és gyerekkoromban sok időt töltöttem Szegeden, különösen Alsóvároson.

– Ön az egyetlen a családból, aki még ápolja Móra örökségét?

– Él három unokatestvérem, a nagynéném lányai, de ők nem foglalkoznak ennyire a Móra hagyaték ápolásával. Nekem pedig ez lett a szenvedélyem, az örökségem és hivatásom. Nagyon sok mindent tettem, hogy életben tartsam ezt az örökséget. Írtam róla egy regényt, Apapa regénye címmel még a nyolcvanas években. Később Anzix a búzamezőkről címmel egy filmet is készítettem, a kétezres években pedig egy bábjátékot is írtam a dédnagyapámról Kerek betűrengeteg címmel, amit Kiss Ágnes rendezett, aki most a Kövér Béla Bábszínház igazgatója. Szintén vele hoztunk létre egy előadást itt, a szegedi múzeumban Címtelen könyv címmel, ami Mórának a Kalmár Ilonához fűződő szerelmi kapcsolatát mutatja be.

– Miért érzi ennyire közelállónak önmagához Móra Ferencet, hiszen személyesen nem is ismerhette.

– Bár nem ismerhettük egymást, mert én több mint húsz évvel a halála után születtem, mindig úgy éreztem, van közöttünk egy különös és erős kapcsolat, nemcsak a vérszerinti, hanem szellemi örököse is vagyok. Móra nagyon sokat adott a családunknak, és én úgy gondolom, hogy nekem ezt valahogyan viszonoznom kell. Móra Ferenc azt vallotta, az ember addig él, amíg van, aki szeresse, amíg van, aki emlékezik rá. Ezért is igyekszem megtenni mindent, hogy minél többen szeressék, hogy emléke és munkássága minél tovább közöttünk éljen.

(fotók: Iványi Aurél)

– Hogyan jött létre ez a kiállítás, a Móra rengeteg?

– Lassan négy éve kért fel a múzeum arra, hogy amikor az épület felújítása után újra megnyitják a Kultúrpalotát, akkor a Móra-szoba helyett, ami egy kicsit már régi és elavult volt, rendezzek egy sokkal modernebb, a mai kornak megfelelő kiállítást. Sokáig hosszan gondolkodtam és arra jutottam, hogy Móra Ferenc legaktuálisabb és legfontosabb gondolata ma is az, hogy természet- és környezetvédő volt, ezért egy olyan kiállítást kellene csinálni, ami ezen keresztül mutatja be az írót és nagyon erősen képes megszólítani a ma emberét.

– Hogyan látott munkához?

– Nagyon nagy szerencsém volt, mert sikerült megnyernem alkotótársnak Zöldy Z. Gergelyt, aki egy Junior Príma-díjas látványtervező és rendkívül tehetséges ember. Végül vele csináltuk meg ezt a kiállítást. Nagyon fontos volt számunkra, hogy a tárlat képzőművészeti része is felérjen Móra alkotásainak színvonalához. Végül egy olyan elképesztően gyönyörű kiállítás lett, amit tényleg öröm megnézni.

– Ezen a kiállításon viszont egyáltalán nem a Mórához kötődő tárgyak jelennek meg, mint korábban...

– Azok megmaradtak a múzeum raktárában. Azt gondolom, hogy az ő személyes, megfogható tárgyai leginkább csak néhány irodalomszerető embert érdekelhetnek. Tudomásul kell venni, a mai ember kevesebbet olvas, kevesebbet jelent neki az irodalom, ezért sokkal többet kell tenni azért, hogy bevonzzuk egy ilyen kiállításra. Ezért gondoltam úgy, hogy egy ilyen különleges erdő, egy varázslatos világ, ami a kiállítás díszletét adja, ma már sokkal alkalmasabb arra, hogy becsalogassa a látogatókat a múzeumba. Jó esetben sikerül érni, hogy miután valaki megnézte ezt a tárlatot, utána otthon levesz a polcról egy Móra kötetet és elkezdi olvasni. De, ha nem is olvassák Mórát, a kiállításon akkor is átsugárzik a szellemisége, és ha ez megérinti a látogatót, akkor már megérte megcsinálni.

– Bár nem ismerhette személyesen a dédapját, de családi történetekből biztosan sokat hallott róla. Milyen is volt valójában Móra Ferenc?

– Nagyon szenvedélyes és modern ember volt, egy nagyon nehéz élethelyzetben, mert egy vidéki múzeum igazgatója volt, aki nagyon erős társadalmi elvárásokkal, nagyon erős konvenciókkal szembesült. Mindig azt szoktam mondani, hogy dédapám írta magának a legszebb családi életet a magyar irodalomban, de ez nem volt igaz, a valóságban nagyon nehezen és rosszul éltek Walleshausen Ilonával, a feleségével. Éppen ezért Mórának sok elfojtott vágya és szerelmevolt.

– Hogyan tudta mindezt feldogozni?

– Igazából sehogyan sem. Egy nagyon modern, liberális és humánus embert volt, elképesztő világfi, de a mindennapi élete nem engedte, hogy mindezt a valóságban is megélje. Egy különös szorításban élte le az életét, ami azután az irodalomban is megjelent, például a Címtelen könyv című verses kötetben, amely a Kalmár Ilonához szóló szerelmes verseit tartalmazza. Ez a kötet megmutatja azt is, hogy Móra Ferenc, akinek a versei nem különösebben jók, milyen remek költő lehetett volna, ha ki mer lépni abból a karakterpáncélból, amelyben élt.

– Vajon mit szólna a mai közélethez Móra, ha élne?

– Azt gondolom, hogy teljesen kétségbe esne. Az installációk között a Móra sétán megmutatjuk a Szegedi Napló szerkesztőségét is, aminek Móra sokáig szerkesztője, majd főszerkesztője is volt, és ott egy hatalmas macskaláb felírja az égre, hogy sajtószabadság, majd letörli azt. Móra Ferencnek felségsértési és nemzetgyalázási pere is volt, mert mindig megmondta a véleményét. Azt hangoztatta, hogy otthonról liberalizmust és humanizmust hozott, és ezen soha nem fog tudni változtatni.

– Móra hagyatékának ápolásán túl, min dolgozik most?

– Szerettünk volna az Időfutárból filmet csinálni, de ehhez nem sikerült támogatókat szerezni. Ez elszomorított, de azért mindenféle dramaturgiai munkáim vannak, most azokkal foglalkozom. És van több olyan munkám is, amikről most még nem szívesen árulnék el részleteket.

– Szegeden is bemutatták a tavalyi évadban az Időfutárt. Milyennek találta az itteni rendezést?

– Természetesen láttam a darabot, és nagyon örültem neki, mert szerintem ez volt eddig a legjobb előadás. Remélem, hogy ebben az évadban is tovább tudják majd játszani, mert a járvány miatt nagyon rövid lett az elmúlt évad, és sokan nem láthatták a darabot. Szeged nekem egyébként is egy nagyon kedves város, a szerzőtársaim közöl Gimesi Dóra pedig szintén szegedi, így nekünk ez a bemutató dupla öröm volt.

Rafai Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: interjú Móra Ferenc Móra Ferenc Múzeum Vészits Andrea
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés