Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2020. augusztus 27. 11:11

Lakner Zoltán: Tévedés utáni magabiztosság


Hirdetés
  • A kormányt meglepte, hogy a tizenhárom százalékot is meghaladta a második negyedévi gazdasági visszaesés, de biztos abban, hogy a felívelés már a következő negyedévben elkezdődik.
  • A Pénzügyminisztériumot meglepte, hogy a GDP három százaléka helyett valahol hét és kilenc százalék közötti lehet majd az egész éves költségvetési hiány, de biztos abban, hogy jövőre bekövetkezik a konszolidáció.
  • A jegybankot meglepte, hogy a legutóbbi inflációs adat megközelítette a négy százalékot, de biztos abban, hogy az árszínvonal-emelkedés csak átmeneti jelenség.

Mint tudjuk, az ember gyakran csak utólag okos, jelen esetben azonban a probléma ennél nagyobb: a kormány láthatóan utólag sem okos.

A tévedés utáni magabiztosság leginkább az újabb tévedéseknek ágyaz meg.

Ha a korábbi időszak folyamatait rosszul mérték fel a központi intézmények, akkor nehéz belátni, mire alapozzák mostani megingathatatlanságukat a jövőre nézve. A politikai kommunikációtól persze nem lehet elvárni, hogy a megszólalók nyilvánosan lamentáljanak, tépelődve, öklüket rágva tartsanak sajtótájékoztatót. Mégis, valamiféleképpen reflektálniuk kellene arra, hogy például a Pénzügyminisztérium most optimistán várja azt a konszolidációt, amiről pár hete még úgy gondolta, nem is lesz rá szükség.

A másik gond, mondhatni, az igazi meglepetés, hogy a kormánynál és a jegybanknál egyaránt meg vannak lepve.

Nem arról van szó, hogy bárki előre meg tudta volna mondani a pontos statisztikai adatokat. Olyan időket élünk, amelynek során korábban érvényes szabályok, tények kérdőjeleződtek meg. De hát pontosan erről van szó, éppen emiatt volna szükség egy számmal kisebb mellényre.

Számos esetben nyilvánosan megszólaltak a gazdasági folyamatok ügyében hozzáértő személyiségek – szintén nem próféták, de nem is vizesnyolcasok –, jelezve, hogy a válság nagy eséllyel annyi mindent változtat meg, ami után nem lehet zökkenőmentes visszatérésre számítani a régi kerékvágásba.

Hónapok óta olvasni cikkeket arról, hogy a munkanélküliségi adatok nem tartalmazzák a megrendelések nélkül maradt vállalkozókat, meg azokat az alkalmazottakat, akik be sem jelentkeztek a kevés pénzt ígérő, viszont sok és lassú adminisztrációval terhelt ellátórendszerbe. Ez nem a számok hibája, azok ilyenek, hanem azoké, akik nem kalkulálnak ezzel a körülménnyel.

  • Sokan nézik jó ideje aggódva a cégtörlési adatokat, vagy jelzik, hogy a bértámogatási program, amely a már megszűnt munkahelyeket nem védhette meg, nem csak későn indult, de túl korán megszűnik.
  • Számosan javasolták, kérték, hogy a családi pótlékot, a segélyeket, a munkanélküli-ellátást emeljék, hogy ne maradjanak a családok pénz nélkül, mert az nekik sem jó, de a gazdaságnak sem.
  • Szintén jó ideje jelennek meg elemzések arról, hogy az élelmiszerárak elszabadultak, a napi megélhetés egyre nehezebbé válik. Főként azok számára, akiknek annyira rosszul megy, hogy a háztartásuk nagyobbrészt élelmiszerre költ, mert másra már nem futja.

Ezeket a kockázatokat, most már kimondhatjuk, a kormány nem vette komolyan. Nem számolt velük, vagy nem mutatott irántuk érdeklődést, mert zavarták volna a „fantasztikus kilátásokat”, amelyeket a miniszterelnök emlegetett. Ennél fogva a kormány nem feszített ki olyan védőhálót, amely megóvhatta volna a zuhanástól az embereket, arra hivatkozva, hogy a nekik juttatott készpénzkifizetések miatt elszállna a költségvetési hiány, ami meg majd később okoz gondokat. Ehhez képest a költségvetés mégis elszállt, de pénzhez sem jutottak az emberek.

Most aztán erről a rosszabb alapról kellene nekiindulni a közeljövőnek, ám ebben a szituációban a kormány nem egy körültekintőbb, a társadalmi folyamatokra érzékenyebb újratervezés lehetőségét választja, hanem fenntartja a kincstári magabiztosságot. Lényegében az a stratégia, hogy, na jó, pár hónapot tévedtünk, minden jó lesz, csak egy kicsit később. Miközben a tényleges történések eddig sem azok, amelyekre a kormány számított.

Az óvatosság emiatt is indokolt lenne tehát, és három másik okból is.

  • Először is, azt sem tudjuk, mit hoz a járványjövő, hogyan alakul a második hullám, ha lesz. Márpedig az esetleges újabb korlátozások kényszerű bevezetése olyan rizikó, amire gazdaságpolitikai tervet is érdemes lenne készíteni. Ez nem politikai kedv kérdése, nem attól függ, hogy az emberek unják-e a járványt vagy nem (nyilván unják). Nem lenne ördögtől való többféle gazdaságpolitikai, költségvetési menetrenddel készülni a különféle eshetőségekre.
  • Másodszor, a (kormány által) vártnál mélyebb válságból nem következik automatikusan a magasabbra való visszapattanás. A krízis nem trambulin. Igaz, hogy a válságot rendszerint emelkedés követi, de közben olyan károkat is okoz a háztartások és a vállalkozások életében, annyira átrendezheti a viszonyokat, ami gyökeresen új helyzetet teremthet. Akinek a cége tönkremegy, az nem fog sehova se visszapattanni. Aki munkanélküliségre kárhoztatva egészségi, mentális krízisbe kerül, aki nem bírja idegekkel a váratlanul jött elszegényedést, és nem kap anyagi és más fajta segítséget, az nem fog a válság másnapján élesre vasaltan munkára jelentkezni.
  • Harmadszor, a válság átalakíthatja az egész gazdaság szerkezetét. Óriási szükség van a legkülönbözőbb online és digitális szolgáltatásokra. A jövő nem azoké, akik lebetonozzák a fél országot, hanem azoké, akik ki tudnak találni valami újat. Most lesz jelentősége annak, hogy mire és kikhez ment az elmúlt tíz évben az uniós fejlesztési pénz, hogy mi történt a köz- és a felsőoktatással, amelybe beleszólást engedtek Parragh Lászlótól Hoffmann Rózsáig mindenkinek, akinek köze nincs a XXI. századi oktatáspolitikákhoz. Ezen kívül, hatalmas súly nehezedik azokra a kétkezi dolgozókra, a pénztárosoktól a szociális gondozókig és a kórházi ápolókig, akik nélkül szó szerint leállna az élet. Ha őket nem tudja anyagilag megbecsülni és megtartani az ország, akkor az első adandó alkalommal elmennek. S hiába vesztette el a miniszterelnök szemében a vonzerejét a Nyugat, oda fognak menni.

És a kormány akkor majd azon is jól meglepődhet.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Lakner Zoltán vélemény gazdasági válság
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés