Hirdetés
Hirdetés
Ziccer 2020. augusztus 26. 11:25

Sinkovics Gábor: Fanyalgók


Hirdetés

„Ha tetszem másnak is, az nem az én hibám.
A termetem oly szép és karcsú a bokám.
Elhalványul a napfény, a hajam bársonyán.”

önértékelő táncdal

Beszélgetnünk kellene, Gyurka. Mint férfi a férfival. A legutóbbi két kísérlet kudarcba fulladt: emelkedett hangon mondtam a magamét, te pedig mintha Lúdas Matyi kergetné a nagyseggű Döbrögit, csak szaporáztad a lépteid előlem. Nem volt az kellemes élmény sem nekem, sem neked, pedig nem volt ez mindig így. Annak idején ott ültél mellettem gyakornokként, és magyaráztam, csak magyaráztam és magyaráztam neked, alanyról, állítmányról, fantáziáról, a szavakkal, mondatokkal való színes játékról. Rég volt, Gyurka. Azóta te lettél a nemzet sportújságírója, ilyen-olyan titulus büszke viselője, Puskás Öcsi bácsi hagyatékának kezelője. Már musicalben is utazol, miközben nekem már nótázni sincs kedvem. Megöregedett, kiszuperált alkalmi munkás lettem. De olykor olvasom amiket írsz, és ha nem csak seggnyalók dolgoznának körülötted, akkor valaki elmondhatná neked, hogy álomvilágban élsz.

Úgy, mint a főnököd.

Legutóbb például fanyalgókról írtál. Ezt a szót használtad a kritikus hangvételű újságírókra, kommentelőkre, a „másik oldal” véleményformálóira. Tévedszn Gyurka. Ők nem fanyalgók. Ők egyszerűen csak utálják azt a rendszert, amit képviselsz, és ez óriási különbség. A fanyalgó, cinikus, enyhén depressziós, unja az asszonyt, vagy pocakos, iszákos a férje, és így éli ki az elfojtott vágyait.

Így éli ki a dühét.

De az ország egyik fele és tetszik, nem tetszik neked, Gyurka, itt több millió emberről van szó, egyenesen rühelli mindazt, amit képviselsz. Bánjál csínján a jelzőkkel, mert a világ nem mindig lesz ilyen kerek körülötted – körülöttetek, mint most. Egyelőre üzenhetsz, üzengethetsz abban az újságban, amelynek az élére tettek, azt írsz, amit akarsz, mert a hatalom kegyeltje vagy. De a düh, az elkeseredettség egyre erősebb és hangosabb körülötted, még ha ezt nem is akarod észrevenni. A józan gondolkodású embereket hergeli mindaz, amit csináltok, a rongyrázás, a kivagyiság, a magamutogatás, az urizálás már olyan mértéket öltött, hogy Fehéroroszországban, Szerbiában, vagy Romániában több tízezer ember állná körbe a Parlamentet, és követelné, hogy a műarisztokrácia takarodjon. Milyen keresztény értékeket képviseltek Ti? Hogyan fér össze a biblia forgatása a jachton való csoszogással, a folyamatos hazudozással, az állandó buzizással? Csak halkan kérdem, Gyurka, mert te pontosan tudod rólam, hogy egyszerű nőimádó keresztény ember vagyok: vajon a Fidesz-szimpatizáns melegek, hogy élik meg mindezt? Őket hogyan kezelitek? Azt mondjátok nekik, hogy csak halkan, csendben, bezárkózva a hálószobába, lehetőség szerint nemzeti színű alsógatyában? Ma már ott tart a közbeszéd, hogy ti vagytok a jók, az erkölcsösek, a hazafiak, aki pedig nem szeret benneteket, az komcsi és buzi, vagy mindkettő. Ennyire egyszerűek vagytok? Beszélnünk kellene, Gyurka, mert végül is te vagy a Sportújságíró Szövetség elnöke is, nekem meg öregségemre se munkám, se normális nyugdíjam, köszönhetően nektek: nem tudsz valami melót, édes öregem? Elvégre, mégiscsak tag voltam én is, sőt még vagyok is. Egy igazi keresztény segít a másiknak, nem?

Fanyalgókról írsz.

Alábecsülöd a tömeget. Alábecsülöd azokat, akik már nem kajálják azt a hazafias lózungot, amit a főnököd, meg a körülötte csaholó pincsik ugatnak folyamatosan, bele a képünkbe, bele a pofánkba. Már egyre nehezebben viselik a folyamatos hazudozást, hülyítést, szirupos, csöpögős, negédes szónoklatok agymosását. Már jönnek a hírek, hogy kikkel töltik fel az Indexet az illegalitásba vonult indexesek helyett. Terelik oda a rendszerhű embereket, pártunk és kormányunk szolgálóit. Immár pofátlanul, nyíltan. Közben a gazdaságról egyre rémisztőbb adatok látnak napvilágot, a munkanélküliség soha nem látott számokat produkál, és a mi csodálatos keresztény kormányunk közben kussol, vagy halkan motyog, ha a Fehéroroszországban zajló „forradalom” kerül szóba, vagy az orosz ellenzéki vezér megmérgezése a téma.

Fanyalgók lennénk?

Több ez már, Gyurka, sokkal több. Dühkitörés, olyan, amit kétszer is átélhettél, amikor velem szemben álltál, és menekülőre fogtad. Mit akartok még? Hiszen most – még most, minden a tiétek. Mit akartok a színházakkal, miért nem halljátok meg megannyi művész hangos jajkiáltását, miért pofáztok vissza úgy, hogy ez csak libernyák hőzöngés, és kussoljon mindenki. Miért hiszitek magatokat tévedhetetlennek, miközben a fél ország (minimum a fél ország...) világgá kergetne benneteket.

Téged, Vidnyánszky Attilát, Demeter Szilárdot... folytassam?

És ezek még nem is politikusok, csupán a hatalom kiszolgálói.

Elvtelen kiszolgálói.

Ugye, Gyurka?

Vajon mit éreztél, amikor nekem ajtót mutattál?

És mit érez az a katolikus pap, aki buzizik, így, szó szerint? Veszélyes terep ez, mert rendre a hírek között szerepelnek az egyház szexuális botrányai.

Nem fanyalgunk, mi, Gyurka, hanem számon kérünk.

Számon kérjük a sajtó vegzálását, a lapok, az újságírók eltüntetését, kirúgását (erről mi ketten jó sokáig beszélgethetnénk, ugye?), a színházakban, a kulturális szférában történt erőszakos változásokat, a helikopterezést, a rénszarvasvadászatot, a jachtkirándulásokat, a NER-repülőgép kalandos útjait, a Côte d’Azurtól Horvátországon át a Ferihegyi repülőtérig. Ez a ti világotok, Gyurka, megteremtettétek, megcsináltátok magatoknak, aztán röhögtök mindenkin, a kirúgottakon, a megalázottakon, a munkanélkülieken, azokon, akik semmire sem vitték. Ugye, aki nem ad ékszert Valentin napra, a párjának, az egy igazi senki.

Szombaton a tihanyi piacon sétáltam, meleg volt, izzasztó, fullasztó hőség, a fröccs langyos, a társaság nagy része inkább hideg és rideg. Egyébként már Tihany is a tiétek a pincétől a padlásig, a levendulástól az apátságig. Mintha sokan épp most kászálódtak volna ki a közelben horgonyzó vitorlásukról. A NER-világ közpénzzel kitapétázott önbizalma látszott az arcokon. Csinos combközépig érő nyári ruhák, méregdrága márkás galléros póló, hozzá behűtött pezsgő kora délelőtt.

Kishajó, kis foci, nagyhajó, nagy foci.

Az Adrián ezt már nagyobb tételben játsszák.

Persze mondhatnád erre, Gyurka, hogy az irigy proli beszél belőlem.

Belőlem, és a fanyalgókból.

Miért gondoljátok azt, hogy következmények nélkül csinálhattok bármit? Hogy Dubajban kézimunkában ügyeskedő hölgyekből lesznek a ti rendszeretekben sikeres üzletasszonyok? Hogy gázszerelőből lesz milliárdos, és koronaőrből mindenható médiamogul?

Belőled pedig a nemzet sportújságírója.

Nem irigylem tőled, de ha újra összefutunk, ezt úgyis elmondom neked.

Egyébként jól vagyok, az életet élettel megtölteni embert próbáló feladat. Jól vagyok, sőt, szép vagyok, karcsú a bokám és elhalványul a napfény a hajam bársonyán.

Na és aztán?!

Sinkovics Gábor

Illusztrációnk alapja a zoom képe.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: jegyzet Nemzeti Sport sajtó sajtószabadság Sinkovics Gábor vélemény
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés