Hirdetés
Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Szegeden
  • Mindig volt sütnivalója a Tápai Pékségnek – 1952 óta készítik a kenyeret Balázs Andrásék kemencéjében
Szegeden 2020. augusztus 20. 15:31

Mindig volt sütnivalója a Tápai Pékségnek – 1952 óta készítik a kenyeret Balázs Andrásék kemencéjében

Képriport
Ha valaki szeretné megkóstolni, milyen kenyeret ettek gyerekkorukban a szüleink, milyen volt az íze annak a cipónak, amelyet nagyszüleink vittek magukkal, ha többnapos munkára mentek valahová vidékre, látogasson el a Tápai Pékség egyik boltjába, mert ott még vásárolhat ilyet. A tápéi családi vállalkozás ugyanis a szó szoros értelemben a mai napig kézműves termékeket készít.

Hirdetés
Hirdetés

Augusztus 20. nemcsak az államalapítás, hanem az új kenyér ünnepe is. Az aratás befejeztével az új búzából új kenyeret sütöttek a parasztok. Az aratóünnepek idővel eltűntek, a népszokás azonban nem felejtődött el. Az új kenyér napja máig megmaradt. Szegeden csak a Tápai Pékség tud tradicionális új kenyeret sütni, ugyanis nagyon nem mindegy, milyen alapanyagokból, milyen eljárással készítik a háromkilós cipót. Az idén a koronavírus-járvány miatt nem lesz városi ünnepség, ezért Balázs András, a pékség tulajdonosa nem is kapott megbízást az új kenyér elkészítésére, de érdemes ebből az alkalomból felidézni, milyen sokat változott a kenyér és a péksütemények elkészítésének folyamata az idők folyamán.

Három generáció

A tápéi vállalkozást 1952-ben indította Balázs András édesapja, majd az ő halála után a hatvanas évek elejétől édesanyja vitte tovább a pékséget. Az indulásnál egyetlen alkalmazott dolgozott náluk, a hatvanas évektől hárman voltak, ma pedig 36 munkatárssal folyik a termelés. A vállalkozás tehát töretlenül fejlődött, és ma is egyre több a megrendelésük. Közben természetesen nagyot változott a világ és persze a szakma is. Korábban sütöttek 5-6 kilós cipókat is, amelyek sokáig frissek maradtak, így a családok előszeretettel vásárolták. Főleg, amíg a Tápairéten is nagy élet folyt. Az itteni tanyákról hetente egyszer, esetleg kétszer átjöttek a Tiszán a komppal, megvették a nagy cipókat, hogy aztán otthon ezeket egyék, amíg el nem fogy az utolsó karéjig.

Balázs Andráséknál családi hagyomány az új kenyér (a nyitóképre kattintva fotógaléria nyílik! Fotók: Szabó Luca) 

Mert ezek a cipók egyrészt sokáig frissek maradtak, másrészt „volt bennük anyag”, vagyis nagyon jól passzoltak a pörkölt vagy a halászlé mellé. Mivel a mai napig tradicionális technológiával készülnek a háromkilós cipók,

garantált a vastag héj, és hogy nem fog összeesni a kenyér egy-két nap múlva. Ennek feltétele, hogy a tészta ne legyen laza. Fontos a minőségi liszt, de az igazi titok a dagasztás, ugyanis ha ezt olyan gyorsan csinálnák, mint ahogy manapság dolgoznak a dagasztógépek, nem állna össze ez a speciális tészta.

Amikor elkészül, körülbelül 40 percig pihentetni kell, így közben megkel a tészta. Ekkor teszik be abba a hagyományos, falazott, magyar kemencébe, amelyet negyven éve építettek, és azóta szolgálja a vállalkozást. Ebben a valóban egyedülálló kemencében másfél óra alatt megsül egy háromkilós cipó.

Tartósítószer nélkül

Valaha olajjal fűtötték, ma már gáz melegíti fel belső terét. Egy nap alatt körülbelül 20 mázsa lisztet dolgoznak fel, hogy kiszolgálják a megrendelőket, a kisboltokat, no, és a saját üzleteiket, amelyekből Szegeden négy található. Készülnek itt különböző nagyságú veknik, kiflik, zsömlék és még sokféle péksütemény. Kézműves technológiával készül minden termékük, ami azt jelenti, hogy a gépi dagasztáson kívül mindent a hagyományos eljárással csinálnak. Fontos még, hogy tartósítószerek hozzáadása nélkül készítik el a kenyereket és a péksüteményeket.

Az üzemben az érdemi munka délután 5 óra körül kezdődik, ilyenkor kezdik el az előkészületeket a pékek, hogy a folyamat végén friss áru kerüljön a boltokba és az áruházak raktáraiba. Az első szállítmányok már röviddel éjfél után elindulnak a tápéi üzemből, és viszik a ropogós kenyereket, kifliket, zsömléket a megrendelőkhöz. A sütödében főként éjszaka zajlik az élet, a pékek ezért két műszakban dolgoznak. A legtöbben hajnali 6 óra körül végeznek, amikor a szegediek többsége a másik oldalára fordul, hogy szundítson még egy kicsit ébredés előtt. Az üzemben télen, nyáron, éjjel és nappal is forróság van, de nagyon kellemes, friss kenyérillat lengi be a helyiséget.

Ragaszkodnak a hagyományokhoz

Ez egy olyan munka, amely mellett az ember nem mérlegeli, hogy megéri-e ennyi áldozatot hozni, mert a végeredmény önmagáért beszél. Balázs András is azt szereti a legjobban hivatásában, amikor kezébe vehet egy formás, ropogós héjú cipót és szelhet belőle mindenkinek. Ma már lánya és unokája is itt dolgozik, így biztosítottnak tűnik a vállalkozás jövője. A cég vezetője igyekszik lépést tartani a változásokkal, de a hagyományokhoz, a fontos szakmai elvekhez továbbra is ragaszkodik. Nagyon sajnálja, hogy a búza már nem olyan jó minőségű, mint a hetvenes években, amikor még hagyták utóérni a kalászokat, így jobb sikértartalommal rendelkeztek a szemek.

A minőségi szempontok helyett azonban a mennyiségi szempontok kerültek előtérbe, de megfelelő szakmai tudással, a hagyományos technológia ismeretével, odafigyeléssel ellensúlyozhatók a gyengébb alapanyagok okozta nehézségek. Balázs András reméli, hogy sok tápéi cipó sül még kemencéikben, hogy jövőre ismét megünnepli a város az új kenyeret, és ebből az alkalomból Szeged ünnepi kenyere az ő műhelyében készül majd.

Szincsok György

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: augusztus 20. kenyér Balázs András Tápai Pékség

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés