• Kezdőlap
  • Hírek
  • Művház
  • 12 ezer 683 kézzel írt cetli és feljegyzés rendbetétele – Bak Róbert ajánlja Láng Zsolt Bolyai című regényét
Művház 2020. augusztus 15. 10:58

12 ezer 683 kézzel írt cetli és feljegyzés rendbetétele – Bak Róbert ajánlja Láng Zsolt Bolyai című regényét

Ha meg kellene neveznem a legfelkapottabb és a legtöbb elismerést magáénak tudható, 2019-es megjelenésű hazai kötetet, akkor nem túl hosszas gondolkodás után Láng Zsolt Bolyaiját mondanám, amely elnyerte a Libri-díjat, döntős volt az Aegon-díjnál is, ahogy döntős a Merítésnél is, és természetesen nekem, mint zsűritagnak, sem maradhatott ki ez a vaskos regény.

Persze egyáltalán nem csoda a féltéglányi terjedelem, hisz már maga a vállalkozás is meglehetősen grandiózus (többek között Esterházy Péter tervei között is szerepelt ez a téma, ám korai halála megakadályozta abban, hogy komolyabban foglalkozzon vele), nevesül megalkotni 12 ezer 683 kézzel írt cetli és feljegyzés alapján a XIX. század egyik legnagyobb gondolkodójának és tulajdonképpen Albert Einstein előfutárának is tekinthető Bolyai Jánosnak az életrajzát, és bemutatni ennek a soha meg nem értett és sanyarú sorsú különcnek a zsenijét.

Láng Zsolt regénye két párhuzamos és egymást váltó szálból áll, amelyekben – első ránézésre – nincs semmi különös. Az egyikben az író bő féléves, ösztöndíjból fedezett svájci tartózkodása kerül középpontba (itt kellene megírnia könyvét Bolyairól), az, ahogy egy teljesen más világból érkező közép-kelet-európai szembesül azzal, milyen különlegesen szép vidékre is került, vagy hogy mennyire más az itteniek életstílusa és világlátása, persze eközben nem egy humoros történet esik meg vele, vagy szintén kelet-európai és szintén ösztöndíjasként itt tartózkodó alkotótársaival, hogy a végén még egy furcsa, csavaros gyilkossági ügy nyomozásába is belekeveredjenek.

A másik szál, ahogy sejthető is, Bolyaié. Talán egy olyan képzeletbeli alcímet is adhatnánk neki, hogy „Fejezetek egy meg nem értett zseni életéből”, mert itt tényleg csak fejezeteket, vagy ha akarom, rövid novellákat kapunk az erdélyi matematikus életéből fiatal felnőtt korától egészen a haláláig, hogy minden egyes epizódban más és más lényeges elem kerüljön a középpontba: legyen az a kényszerű és nem túl hosszú katonai pályafutása, a szintén kimagasló intellektusú apjával való ambivalens viszonya, vagy az életében mindig is roppant fontos szerepet kapó nőkkel való kapcsolatai.

Nekem mindkét szál egyaránt tetszett, az íróé kimondottan humoros (elég ritka ez a kortárs prózában), rengeteg elgondolkodtató párhuzam és ellentét az ex-szocialista országok és a nyugati társadalmak között, és még a krimi-vonulat is minden furcsaságával együtt jól eltalált és élvezetes volt. Bolyaié a maga epizodikusságával együtt is remekül mutatta be, hogy milyen az, amikor egy ember ennyire megelőzi a korát, és mennyire kirekesztődik a valóságból csak azért, mert gyökeresen másként működik az elméje és másként látja a világot.

Persze ha az egész annyiban kimerülne, hogy tetszett, meg humoros, meg izgalmas, meg elgondolkodtató, stb., még nem feltétlenül lehetne 2019 egyik legjobbja a Bolyai, de ha elég figyelmesek vagyunk, akkor felsejlik egyre több párhuzam és kapcsolódási pont a két szál között, na meg számtalan kérdés, melyekkel nekünk, olvasóknak kell bíbelődnünk. Ezekből csak egy jellemzőt emelnék ki (a többit mindenki keresse meg maga): ha Láng Zsolt egy fél oldal alatt képes tökéletesen megjeleníteni és élővé tenni egy mellékszereplőt, akkor hogyan lehetséges, hogy könyvbéli alteregójáról – hiába követjük végig közel 300 oldalon és majd’ fél éven át – alig tudunk meg valami lényegeset? Vagy hogyan lehetséges az, hogy előbb megalkot egy ilyen hús-vér Bolyait a lapokon, majd előrángat egy olyan történetet, amiben derék tudósunk egy Drakulaszerű világ alakjává válik, akinek aztán semmi köze a másikhoz? Most akkor lehetséges vagy sem a valóságot megragadni egy könyv lapjain? Tipikus posztmodern kérdés, de nyugodjon meg mindenki, igazán élvezetesen van tálalva a szövegben.

Azt kell mondanom, Láng Zsolt műve valóban a tavalyi év egyik legjobb magyar regénye, egy olyan, ami egyszerre tud humoros, olvasmányos és érdekes lenni a felszínen, hogy a mélyben ott várjon minket a rengeteg súlyos, homályos és felderítésre váró mondanivaló. Azt hiszem, hogy akit érdekel a kortárs irodalom, annak nincs mese, mindenképpen kézbe kell vennie az erdélyi írónk könyvét.

Bak Róbert

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Bak Róbert irodalom könyv könyvajánló kortárs irodalom Láng Zsolt