Túl a városon 2020. augusztus 12. 11:18

Sinkovics Gábor: P. pajtás szerint a világ

„Fiatal magyarok rázzák az utcát, Budapest remeg és maguk se tudják, hogy ezt a rezgést melyikük hozta a külvárosból a belvárosba...”

mozgalmi dal

Mesélhetnék neked, P. pajtás, Tyukosról. Különleges figura volt, tátott szájjal lestem minden mozdulatát, és próbáltam olyan lenni, mint ő. Tyukos egy isten háta mögötti házban élt, valahol fönt a Kőhegyen, Szentendrén, talán még az Óperenciás tengeren is túl, és mi Elizzel egyszer felballagtunk hozzá. A házikóban (talán egy lepukkant, elhagyatott víkendház volt) különleges zene szólt, és furcsa illat terjengett. Tyukos úgy nézett ki, mintha épp lesétált volna a színpadról a Hair című musical mellékszereplőjeként. Füvet szívott, és Mike Oldfield muzsikáját a Tubular bells-t hallgatta. Ez, valljuk be, a hetvenes évek végén nem volt különösebben jellemző mifelénk. A rádióban a tánczenei koktélban leginkább ABBA- meg Boney M-slágerekkel zsibbasztották a hallgatókat, a fűről meg elsősorban a Népstadion szent gyepe, vagy Poldi bácsi, az Égigérő fű parkőre jutott az ember eszébe.

Mesélhetnék neked hosszan Tyukosról, és arról a világról, P. pajtás.

Az élményről, amely akkor sok mindent megváltoztatott bennem, tán kinyitotta a szemem a világra, és néhány hét múlva a Vajda Lajos Stúdió megnyitóján egy izgalmas performance-t hallgatva, gyönyörű iparművészetis lányok társaságában már egész fesztelenül mozogtam. Akkoriban tudatosult bennem, hogy a világ körülöttünk száz meg száz színű. Rég volt. A különlegességek iránti vágy az új és még újabb élmények felfedezése itt van bennem, cipelem magammal.

Cipelem a lelkemben.

Vajon te mit cipelsz magaddal, P. pajtás?

Már úgy értem, a betanult, gépesen felmondott, leírt, folyamatosan harsogott vezércikk formájában, vagy kocsmai beszélgetések alkalmával előbukkanó hazafias lózungokon kívül. Mi van a lelkedben, P. pajtás? Mert valami komoly zavart érzek. Vagy inkább zavarodottságot. Halkan kérdem, mindenféle indulat nélkül, hogy kinek, vagy minek képzeled magad?

  • Visszaolvastad legalább egyszer, amit a Színművészetiseknek írtál?
  • Visszaolvastad azt a gyalázatot?

Vagy megelégedtél azzal, hogy a haverjaid megveregetik a vállad, sms-t írnak, és agyondicsérnek, amiért jól kiosztottad őket.

Azt írtad nekik, hogy kussoljanak.

Már megint ez a kussolás.
A XXI. századi Magyarország kulcsszava.

Hogyan jössz te ahhoz, hogy pajtásoknak, pupákoknak nevezd azokat, akik tanulni akarnak, és akik talán épp Latinovits Zoltán, Sinkovics Imre, vagy Őze Lajos zseniális játéka miatt a réges-régi magyar filmek hangulata okán választották éppen ezt a gyönyörűséges mesterséget?! Azt írod nekik, hogy hallgassanak.

  • Miért gondolod, hogy érdekli őket a véleményed?
  • Miért gondolod, hogy komolyan vesznek?

Komolyan vesznek téged, vagy azokat, akiket most a nyakukra ültettek, a nyakukra küldtek, Woodstockról hablatyolsz nekik, meg arról, hogy napokig henteregnek Ozorán, a fűben szétcsúszva. Azt gondolod, ez most ma a magyar ifjúság? Egytől egyig belőve, szétfüvezve, a jobbak, az ügyesebbek kokót felszippantva tántorognak végig hétfőtől vasárnapig, vasárnaptól a következő hét szerdáig? Közben Jim Morrisont hallgatnak, vagy valamilyen harlemi rappert?

  • Ezt nézed ki belőlük?
  • Ezt nézed ki valamennyiükből?

Tudod, P. pajtás ez a legnagyobb bajotok, hogy nem találjátok az utat, az ösvényt a fiatalokhoz. Megsúgom, ha így leugatod őket, ez a dolog még nehezebb lesz. Arra azért kíváncsi lennék, hogy hogyan képzeled el 2020 viharokkal, esőkkel, az első és második járványhullám közötti időszakban, a növekvő infláció és munkanélküliség korszakában – a mai magyar fiatalt.

  • Hogyan öltözködjön?
  • Miként és miről gondolkodjon?
  • Mi lenne a minta szerinted, P. pajtás?

Meséld el egyszer! Csinálhatnátok ilyen műsort a mi pénzünkből működtetett köztévének csúfolt csatornán (csatornákon, van belőlük bőven...), vagy ott van nektek most már az új lehetőség, odaállítani a mai modern, korszerűen és igazi hazafiként gondolkodó lányokat, fiúkat, akik nem olvasnak Milan Kunderát, mert ugye állítólag ő is besúgó volt, hiába zseniális író. Nem olvasnak Philip Rothot sem, mert a nagyfater és a nagymuter Galíciából kivándorolt zsidó, meg aztán állandóan a dugásról ír, a baloldali eszmék terjesztése mellett. De majd a ti oktatáspolitikátok majd ezt megoldja. Néhány év múlva futószalagon jönnek ki a főiskolákról, az egyetemekről a hazafiasan gondolkodó ifjak. Nem hüllőkeltetőről, nem libernyák tanyáról, mert addigra már egyik sem lesz.

Hagyjuk Philip Rothot, aki John Updike, Albert Camus, és James Joyce írói munkásságán nőtt fel. Hagyjuk a szabad gondolkodást.

P. pajtás majd megírja merre is tartsunk.

Nem újdonság ez, különben. Néhány évvel később a Tyukosnál tett látogatás után rendeztek egy Kontrollcsoport koncertet, az akkor Schönherz Kollégiumnak nevezett épületben. Aztán a rendszer, vagy valamelyik csicskája a hatalomnak, betiltotta a programot. Csakhogy a zenekar eljött, mi, több százan vártuk a zenét, a mámort. És a Kontrollcsoport tagjai hangszerek nélkül kiálltak a tömeg elé, és elkezdtek énekelni.

Egészen különleges este volt.

Csak azt akartam ezzel mondani, P. pajtás, hogy okoskodhattok, leugathattok, kioktathattok mindenkit – a szabadság iránti vágyat soha, de soha nem fogjátok tudni kiölni a fiatalokból. A cím egyébként, és ezt félre ne értsd, P. pajtás, csak véletlenül utal John Irving tökéletes regényére, a Garp szerint a világra. Bár annyi hasonlóság van, hogy Garp barátunk is ír, és azt lelkesen olvastam egyszer, kétszer, háromszor is. Garp szerethető figura, Rólad viszont tartok tőle nem így gondolkodnak az egyetemisták, sőt, még a középiskolás sem, akinek egyszer valahogy befotóztál a szoknyája alá, miközben a tömeghez beszélt.

Az erkölcsi magasságtól az altestig eljutni nem is olyan hosszú az út...

Meséljek még Tyukosról, P. pajtás?

Arról a rendszerről, ami megfojtott és megpróbált lehallgattatni. Mert ezt most újraéljük, a kirúgott, eltüntetett, munkanélkülivé tett újságírók, az ellenzékinek titulált színészek, az éhbérért dolgozó egészségügyi alkalmazottak, közszolgák, semmibe vett pedagógusok, és a hallgatásra ítélt főiskolások. Nekik már nem elég egy Mike Oldfield-lemez és a szabadság illuzórikus, néhány percig tartó mámora egy elhagyott víkendházban.

  • Túl messzire mentél, P. pajtás.
  • Túl messzire ment a te hazafiasnak, konzervatívnak becézett rendszered. Azt írtad, P. pajtás, hogy kussoljanak.

Majd sétálj ki a következő megmozdulásra, ha tökös fiú vagy, és ott megkapod a választ.

Sinkovics Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Pesti Srácok Sinkovics Gábor Színház- és Filmművészeti Egyetem vélemény