Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2020. augusztus 6. 10:12

Lakner Zoltán: Vidnyánszky a házban

Minden ilyen történetnél arra gondoljon az olvasó: ez most éppen nem vele esett meg, de holnap ő következhet. Az a terület, ahol ő dolgozik, azok az emberek, akiket ő is ismer. Ettől lesz minden történet közös, és ezek a történetek mindaddig ismétlődni fognak, amíg meg nem értjük, hogy a sztori nem változik, csak körbe jár.

Hirdetés

Most épp megint a Színház- és Filmművészeti Egyetem van terítéken. Látszólag keveseket érint, zárt körről van szó, akik erősen kötődnek az intézményhez, másoknak viszont ez messzi, ismeretlen világ. Ugyanakkor, az itt végzettek között olyan hírneves személyiségek is akadnak, szép számmal, akiket Magyarország legismertebb emberei közé sorolhatunk, sokak tudását pedig magasan jegyzik a nemzetközi világban is. Az egyetem körüli küzdelmek tétje így például az is, lesznek-e újabb közkedvelt, megbecsült hírességek, akiknek a pályája innen indul, vagy pedig nem. S hogy ha nem, létrejön-e valami más, másfajta képzés, ami ennek a helyére léphet.

Ez nem a múlt bírálhatatlanságát jelenti, hogy itt minden tökéletes lett volna. Ezt azok sem állítják, akik erős érzelmi kötelékkel kapcsolódnak a Színműhöz. Nem mindegy azonban, hogy a változást követelőket a javítás vagy a foglalás szándéka vezérli.

Talán azt sem kell különösebben megindokolni, mennyire fontos a kultúra szerepe, hiszen az meghatározza, mit tartunk helyesnek, szépnek, jónak. Alakítja az ízlésünket, értékeket, tudást, gondolkodásmódot közvetít. Nem mindegy, például, hogy vitára és kételkedésre, kérdések megfogalmazására és önálló véleményalkotásra ösztönöz, tények hátterét kutatja, vagy ájult tiszteletet, tényektől független üdvtörténetet és összeesküvés-elméleteket csepegtet, s olyan nagyzási hóbortot és önigazolást közvetít, amely ideológiai szolgálatba állítja a tehetséget.

Végképp nem mindegy, hogy a kultúra oktatásának színterén mi zajlik, hiszen ez a következő évtizedek közgondolkodására lesz majd hatással.

Ezért folyik a csata jó ideje a Színház- és Filmművészeti Egyetemért, amelynek kormányzati ellenőrzés alá vonásához, a módszer kidolgozásához és végrehajtásához egy évtizedre volt szükség. Tulajdonképpen ez volt mindeddig az egyik utolsó meghódítatlan tartomány. Érdemes rögzíteni, hogy az egyetem elfoglalása egy időben zajlik az Index kiürítésével és az Akadémia kutatóhálózatának teljes anyagi függésbe hozásával. Tehát a harc több fronton folyamatosan zajlik. Permanens fülkeforradalom.

A Színműt felügyelő alapítvány terve úgy van eladva, mintha az önállóságot szolgálná, és az anyagi problémák rendezését. Az önállóságot, hiszen ettől kezdve nem az állam lesz a gazda, hanem a kuratórium, a pénz pedig többé nem a szűkös normatívából, hanem a hatalmas vagyonjuttatásból származik. A lóláb, persze, kilóg, hiszen eszerint az eddigi forráshiány csupán arról szólt, hogy a kormány nem akart pénzt adni egy neki nem tetsző egyetemnek, és addig nem oldotta meg az anyagi gondjait, amíg nem tudott változtatni a vezetésen. Mivel pedig ez belülről nem sikerült, inkább az egyetem tetejére tett rá egy alapítványi szintet, ahova viszont a kormány nevez ki neki tetsző személyeket.

Az alapítvány kuratóriumi elnöke, sok egyéb posztja mellett, Vidnyánszky Attila, egy vitatott, de rendkívüli tehetségű rendező, aki ma már leginkább káder és próféta. Valójában nem is álláshalmozó, hiába terjed Facebook-szerte a pozícióit felsoroló gúnyirat, mert minden posztja egy és ugyanaz: a legfelső színházirányítóé.

Ez így működik a NER-ben, a helytartók szolgálati birtokként kapnak egy területet, amelyet kedvükre, nagy önállósággal, a maguk módszerei szerint kormányozhatnak mindaddig, amíg tudják, hol a helyük, kinek kell hálásnak lenniük, tehát nem feledkeznek meg a még náluk is hatalmasabb legfelsőbb hatalomról.

Vidnyánszky hűbéri uradalmából mindeddig hiányzott az egyetem, amelyet most végre megszerzett. Pontosabban, ez nem teljesen igaz, és tulajdonképpen éppen ez a mozzanat a leginkább aggasztó. Hiszen a Kaposvári Egyetemet elfoglalta már korábban, azonban az nem csak elegendő nem volt neki, de sokak szerint az egész szétfolyt a keze között. Ezért nem lett igazi konkurenciája a Színműnek, amelyet ezért kellett az uralma alá hajtani.

Részben tehát most a Színműn abban reménykedhetnek, hogy a hatalomátvétel nem lesz gyors, mert Vidnyánszky hamarjában nem tudja megszervezni törekvéseit, nem tud intézményt vezetni. De aggódhatnak is amiatt, hogy a helytartó megelégszik a neki nem tetsző emberek leváltásával, képzések átalakításával, kerül, amibe kerül az egyetemi munka szempontjából.

Hogy az egyetemi polgárokkal folytatott párbeszédről mit gondolnak Vidnyánszky és támogatói, arról árulkodik az egész átalakítási folyamat. Júliusban fogadta el a parlament az egyetem működését szeptembertől új alapokra helyező törvényt, mindennemű előzetes vagy érdemi folyamatközi egyeztetés nélkül. A kuratóriumban nem kaptak helyet az egyetem jelöltjei, egyetlen egy sem. Vidnyánszky kuratóriumi elnöki kinevezése óta nem szólt sem az egyetemi, sem a szélesebb közvéleményhez. Tervei, célja, programja, személyi javaslatai ismeretlenek.

Egyvalami látszik, az, hogy most ez is meglett. Ettől kezdve minden csupán idő kérdése. Lehet gyors, lehet lassú az egyetem átgyúrása, de egy dolog egészen bizonyos: a NER nem ismeri a kettős hatalmat.

Nem azért szerez meg, foglal el valamit, hogy aztán ne gyűrje maga alá.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Lakner Zoltán Színház- és Filmművészeti Egyetem vélemény Vidnyánszky Attila
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés