Hirdetés
Túl a városon 2020. augusztus 2. 10:45 Forrás: Szegedi Tükör

Bod Péter: Arra vetemednek

„Mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk” – jelentette ki Orbán Viktor 2018. szeptember 11-én Strasbourgban a Sargentini-jelentésről folyó vitában. És nem szakadt le az Európai Parlament plafonja.

Hirdetés

Orbán 1993 óta földről, vízből és levegőből egyaránt támadta és támadja a szabad magyar sajtót. Ellenzékből éppen úgy, mint kormányra kerülve. A Fidesz mindenkori első embere legalább húsz éve (!) nem adott interjút olyan lapnak, tévének és rádiónak, amelyet ne ő etetne a tenyeréből. A magát következetesen bátornak tartó politikus húsz éve kitér olyan újságírói kérdések elől, amelyeket nem előre ő vagy a sajtósai szövegeznek meg. Mit gondoljunk egy ilyen politikusról? Bátor, egyenes, méltányos, demokratikus volna? Én ezt másként tudom.

Szijjártó Péter külügyminiszter Lisszabonban hetykén úgy válaszolt egy, a magyar sajtó szabadságával kapcsolatos kérdésre: mikor nem írhatta le egy magyar újságíró, amit gondol? Külügyminiszter úr: ezerszer és százezerszer.

Csak Szegeden kapásból négy-öt újságírót tudok megnevezni, akiket az utóbbi években azért menesztettek, hogy soha ne mondhassák el a véleményüket. Ha már konkrét esetek kellenek, vannak szép számmal.

A Fidesz nevezetű, vezérelvű pártban 1998 óta jól körvonalazható módon pontosan arra törekszenek, hogy minden vele ellentétes véleményt elhallgattasson.

  • Meg akarták kaparintani az RTL Klubot,
  • kivégezték a Népszabadságot,
  • kezükre kerítették a teljes vidéki sajtót,
  • kezes báránnyá tették a TV2-t,
  • pártmédiává züllesztették a közszolgálati tévét és rádiót.

Mára egyetlen komoly ellenfél maradt: az Index.

Bár a múlt idő használata, meglehet, idejétmúlt.

Ma még nem tudni pontosan, hogy a hatalomátvétel az Indexnél mikor és hogyan fog teljes mértékben megtörténni, de tényleg csoda kellene, hogy ne következzen be.

Nézzünk szembe azzal, hogy a gondolkodni, a valóban tájékozódni akaró magyar emberektől lassan mindent megvonnak, ami alapfeltétele volna annak, hogy a hazai sajtóviszonyokat még – ha erős megszorításokkal is – demokratikusnak lehessen nevezni és látni. Ne tévesszen meg bennünket, hogy még megjelenhet a Népszava, az Élet és Irodalom, a HVG vagy a Magyar Narancs, a 24.hu és a 444.hu, amelyek a jelenkori magyar sajtószabadság utolsó bástyái.

Egyfelől: nem tudhatjuk, ez meddig marad így. Másfelől: gonosz hatalomtechnikai meggondolások miatt akár életben is hagyhatja ezeket a szerkesztőségeket a kormány. Velük, az ő felmutatásukkal igazolhatják, hogy a sajtószabadság nem üres szó Magyarországon.

Ám aki ismeri ezeknek a lapoknak a példány- és látogatói számát, tudhatja: valódi veszélyt nem jelentenek a hatalomra. Mert bár valóban a szabadság szigetei a látszatdemokrácia óceánjában, kicsik. Valódi tömegbefolyással nem rendelkeznek. A hatalmi cinizmus is életben tartja őket. Pedig egyetlen rendelettel felszámolhatnák valamennyit. Megtehetnék.

Mit nem lehet itt megtenni, ha a kormány éppen úgy gondolja?

Pontosan tíz éve úgy gondolom, hogy 2010 óta „a hazugságot avatják világrenddé” Magyarországon. A Kafka-idézetet támasztja alá a Strasbourgban a szabad sajtó védelmezőjének képében tetszelgő Orbán. A legutóbbi önkormányzati választások kissé meglepő eredményei után a kormány azt üzente a hirtelen nagyszámban megalakuló ellenzéki önkormányzatoknak, hogy mindenben partnernek tekinti őket, velük kapcsolatban együttműködésről és méltányosságról beszélt.

Pontosan láttuk, mi lett belőle. A Népszabadságot sem ők szüntették meg, az Indexet sem ők fogják. Torkunkig ér már a hazugság.

Vészesen fogy a levegő. Fulladunk.

Bod Péter

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Bod Péter jegyzet Orbán Viktor sajtó sajtószabadság Szegedi Tükör vélemény