Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Művház
  • Bűnözőkről, gyilkosokról, gengszterekről szóló rémtörténetek sorozata – Bak Róbert ajánlja a Fekete panoptikum című kötetet
Művház 2020. augusztus 1. 10:20

Bűnözőkről, gyilkosokról, gengszterekről szóló rémtörténetek sorozata – Bak Róbert ajánlja a Fekete panoptikum című kötetet


Hirdetés

Világéletemben tudatos olvasó voltam, és így persze rendszeresen figyelem az előkészületben lévő köteteket, hogy mindig tudjam előre, mit érdemes kézbe venni, és mit nem. Ha már ismerem a szerzőt, akkor ugye elvileg könnyű dolgom van, ha meg nem, akkor utánajárok, ki ő, mit lehet tudni róla és a művéről. Pont ez lett volna a tervem a jelen recenzió témájául szolgáló könyv esetében is, ám gyakorlatilag semmi használhatót nem találtam sem róla, sem az írójáról. Így úgy döntöttem, hogy nagy levegő, és ugrás az ismeretlenbe. Ez pedig, mint utóbb kiderült, nagyon is jó döntésnek bizonyult, ugyanis a Fekete panoptikum lett az utóbbi idők egyik legszórakoztatóbb és legérdekesebb kötete.

A baszk Martín Olmos által írt nem túl nagy terjedelmű könyv több tucat története tulajdonképpen egy tárcasorozatnak fogható fel (minden sztori maximum 3-4 ritkán szedett és rajzokkal illusztrált oldalnyi), amiben az emberiség sötétebbik oldalát tekinthetjük meg premier plánban, és kimondottan tablószerűen.

Eleinte pedig úgy tűnt, az egész nem lesz más, mint különböző bűnözőkről, gyilkosokról, gengszterekről szóló rémtörténetek sorozata, ám ahogy haladunk előre, egyre bővül a kép. Vannak itt még kalózok, katonák, kalandorok, diktátorok, zaklatott életet élő írók, szerencselovagok, különc arisztokraták, de előkerülnek a leghíresebb féllábúak vagy olvashatunk a bicska (természetesen itt, csak mint gyilkolásra alkalmas eszköz érdekes) kialakulásának történetéről is; járunk Európában, Afrikában vagy Amerikában; és történik mindez a középkortól kezdve egészen a napjainkig.

Ezekben a történetekben közös az, hogy mindegyikük valamilyen bűncselekményt, galádságot, morálisan erősen megkérdőjelezhető dolgot elkövető gazfickót (vagy éppen nőt) állít a középpontba, akik tényleg a legelképesztőbb és legelvetemültebb dolgokat követték el.

Vannak itt ismertebbek, mint például

  • a kannibál sorozatgyilkos, Jeffrey Dahmer;
  • a felesége fejét egy Tell Vilmos mutatvány keretén belül szétlövő amerikai William S. Burroughs, aki többek között a Meztelen ebédet is megírta;
  • vagy épp Al Capone, akiről megtudhatjuk, hogy szerezte még piti bűnözőként az arcára azokat a sebhelyeket, amelyekről a becenevét (a sebhelyesarcú) is kapta.

Aztán – főleg a kötetben hemzsegő spanyol ajkú alakoknak is hála – olyanok, akikről nem valószínű, hogy idehaza hallhattunk. Csak hogy a legérdekesebbeket említsem:

  • a féllábú, félkezű, félszemű Blas de Lezo admirális, aki korának egyik legnagyobb hadvezére volt;
  • Uhú, az utolsó spanyol hóhér, aki embereket gyilkolt, mivel semmi máshoz nem értett;
  • vagy éppen azok a szovjet bérgyilkosok, akiket Sztálin küldött Hollywoodba azzal az utasítással, hogy végezzenek John Wayne-nel...

És ahogy olvassuk ezeket a roppant lebilincselő módon előadott történeteket (Olmos hihetetlen profizmussal építi fel az egészet, még ezen a pár oldalon is magabiztosan ugrál téren és időn át, hogy a csattanó akkorát szóljon, amekkorát kell), nemcsak az tűnik fel, hogy a baszk szerző egy kimondottan szórakoztató mesélő, aki nem fél senkit sem megfricskázni, vagy kigúnyolni (ez a totálisan PC-mentes, fekete humor azt hiszem, sok embert fog levenni a lábáról, hiszen sajnos napjainkban eléggé visszaszorulóban van), hanem az is, hogy ez az egész összeáll egy nagy egésszé, amit talán az emberi Gonoszság elrettentő emlékművének is nevezhetnénk.

Olmos aztán nem idealizál, itt nincs semmi hamis hollywoodi mázzal nyakon öntött Bonnie és Clyde-ballada, hanem csak rablók, gyilkosok, aberrált gazemberek és pszichopaták, úgy, ahogy valójában is léteztek. Rabolva, gyilkolva, erőszakolva, fosztogatva. Ebben aztán semmi szépség sincsen.

Martín Olmos műve, a Fekete panoptikum, avagy Mesedélután a söpredékkel egy olyan kötet, ami méltán számíthat a sikerre, mert egyszerre tud a maga bizarr, vérgőzös módján szórakoztató lenni, ám elgondolkodtatni is. Emellett roppant aktuális is, hiszen az egyik záró darab éppen egy drogos, sokszorosan büntetett előéletű, afroamerikai bűnözőről szól, akit kamerák előtt bántalmaztak a fehér rendőrök, és aki miatt óriási összecsapások törtek ki Los Angeles-szerte, amelyek gyújtogatásokba, gyilkosságokba és rablásba torkolltak. Csak éppen ez a bűnöző még nem George Floyd, hanem egy bizonyos Rodney King volt. Ismerős a sztori? Szóval, aki egy ilyen humoros, vicces, gyomorforgató, megrázó, lebilincselő, elgondolkodtató és nagyon is mai könyvre vágyik, az ne habozzon, irány a könyvesbolt!

A kötethez José Guadalupe Posada mexikói litográfus csontvázas illusztrációit használták föl.

Bak Róbert

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Bak Róbert irodalom könyv könyvajánló kortárs irodalom Martín Olmos