Hirdetés
Túl a városon 2020. július 31. 15:16

Elmúlt tíz év: ami itt folyik, az nem kormányzás

A tíz éve megszakítás nélkül hivatalban lévő Orbán-kormányok mérleget kétféleképpen lehet megvonni: mit tette meg az elmúlt évtizedben és mit nem. Az egészség- és az oktatásügy kapcsán az derül ki, hogy lényegében semmit, noha ez a két ágazat volt, ahol már 2010-ban azonnali változtatásokra lett volna szükség.

Hirdetés

Sommás a megállapítás, de magát folyamatosan kampány-üzemmódban tartó Orbán-kormányok éppen azt nem teszik, ami a feladatuk volna: nem folyik érdemi kormányzati munka.

Nyomokban sem látszik, hogy volna valamilyen átgondolt átalakítás terv olyan életbevágóan fontos területek rendbetételére, amilyen az egészség- és az oktatásügy.

Bár alapvető változtatások történtek az egész társadalom működését érintő két területen, de a helyzetük ettől alapvetően rosszabb lett, és nem érintette azokat a területeket, ahol a változtatások elodázhatatlannak látszanak. Megtörtént a két ágazat csaknem teljes államosítása. A kórházak hasonlóan a közép- és általános iskolákhoz önkormányzati fenntartásból államiba kerültek.

Ezzel a lépessel teljes szakmacsoportok hatalmi kiszolgáltatottságát érték el, mert a korábban a helyhatóságok kezében lévő intézmények élére állami kinevezettek kerültek, ami a helyi önállóságot és szakmai kompetenciákat egyetlen pillanat alatt megszüntette. Ráadásul olyan egészségügyi és oktatási rendszert hoztak létre, amelynek működtetése a korábbinál nehezebbé, áttekintetlenebbé és drágábbá vált.

Minden változtatásba akkor érdemes belefogni, ha azzal több problémát oldunk meg, mint amennyit létrehozunk – szól az átalakítási tervek időtlenül érvényes alapelve. Mindennek azonban éppen az ellenkezője érvényesül Magyarországon. Az egészségügy és az oktatásügy központosítása azt a célt szolgálta, hogy óriási növeljék az állam „testét”, és ezzel korlátlan beszólást kaphasson a kormány – közvetlenül vagy áttételeken keresztül – ezeknek a területeknek az ellenőrzésébe.

Egy tíz éve hivatalban lévő kormánynak, különösen egy olyannak, amelynek működése kilenc és fél évében páratlanul kedvező pénzügyi feltételek mellett végezhette munkáját, már végezni kellett volna olyan feladatokkal, amilyen például az egészségügy átalakítása. Ehhez most készülnek hozzáfogni, erről beszámoltunk egyebek mellett az orvosoknak, az egészségügyi szakdolgozóknak és a diplomás egészségügyi dolgozóknak kiküldött minisztériumi kérdőív kapcsán.

A hazai egészségügy ugyanazokkal a rendszerszintű gondokkal küzd, mint akár húsz éve:

  • alacsonyak az ágazatba megkereshető jövedelmek,
  • a betegellátás a hosszú ideje érvényben lévő finanszírozási rendszerben pazarlóan működik
  • és zavartalanul virágzik a korrupció a hálapénz formájában.
  • A magyar orvosok tömegesen hagyták el az elmúlt két évtizedben az országot,
  • és ennek kapcsán többen úgy fogalmaznak: egész generációk hiányoznak a magyar orvostársadalomból.

Nem csoda, ha ebbe a mérhetetlenül igazságtalanságokat és etikátlanságot magában hordozó rendszerbe a frissen végzett orvosok be sem kívánnak lépni. Mára eljutott abba az állapotba a magyar egészségügy, hogy amennyiben nem dolgoznának a 65 év feletti orvosok, akkor tömegével kellene becsukni teljes kórházi osztályokat.

A baj nem jár egyedül. A Magyar Nemzeti Bank napokban publikált versenyképességi jelentése szerint – kormányellenességgel a jegybank aligha vádolható – az uniós tagállamok közül a magyar emberek egészségi állapota a legrosszabb.

Semmivel sincs jobb állapotban az oktatásügy. A 2010-es évek elején végrehajtott pedagógus béremelés mára az infláció, az általános drágulás és a folyamatosan emelkedő átlagjövedelmek miatt gyakorlatilag lenullázódott. A pálya társadalmi presztízse ezért is, más miatt is régen látott mélyponton áll. Ezt igazolja vissza a felvételik eredménysora, amelyből kiderült: soha olyan kevesen nem jelentkeztek a tanárképzésre, mint az idén. Mindennek magyarázatát nem csupán abban kell keresni, hogy az idei jelentkezési számok valamivel alacsonyabbak voltak, mint a megelőző években – ahogyan erre a témával foglalkozó cikkében felhívta a figyelmet a Népszava.

A Pedagógusok Szakszervezete kongatja a vészharangot. Nyilván nem alaptalanul. Szerintük

a most felvett közel 6400 tanárjelöltből derűlátó becslés mellett 1500 fognak tanult szakmájukban elhelyezkedni. Nem kizárólag ez az arány rossz, ennél vészjóslóbb, hogy a most felvettek munkába állásakor hatezer pedagógus megy nyugdíjba. A két szám közötti különbség erősen kérdésessé teszi: lesz-e majd, aki a katedrára álljon.

B. P.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: egészségügy oktatás Orbán-kormány