Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2020. július 23. 10:40

Lakner Zoltán: Lábjegyzetek egy hatalmas győzelemhez


Hirdetés
Hirdetés

A hétvégi, valójában csak kedd hajnalban befejeződő uniós csúcs első kézzelfogható eredménye, hogy propagandaháborúban állunk Hollandiával. A központi kormánylap gyors egymásutánban öt leleplező cikket közölt a hollandokról hétfőtől szerdáig, azt követően, hogy Orbán Viktor vasárnap kijelentette: Mark Rutte miniszterelnök vagy őt utálja, vagy a magyarokat.

Ami persze fideszes szóhasználatban ugyanaz, hiszen a polarizált politikai nyelv lényege, hogy a vezető azonos a nemzettel, a hazával mindenki, aki őt bírálja, a nemzet ellensége, lett légyen az külső vagy belső ellenség.

Ezzel tehát meg is volnánk, az ellenség kijelölése megtörtént. Habár van ennek valami kis utóvédharc-jellege, hiszen az uniós csúcs lezárult, az eredményére pedig még pezsgőt is bontott a magyar miniszterelnök lengyel kollégája társaságában utóbbi Instagram-oldalának tanúsága szerint. Furcsa tehát, mire ez a nagy idegesség.

A győzelem, amit a magyar tárgyalódelegáció aratott – amúgy mindenki győztesként nyilatkozik, ami eléggé érthető, egyetlen politikus sem fog azzal hazamenni, hogy kedves választóim, rosszul alkudoztam, büntessetek meg –, szóval, ez az újabb hatalmas győzelem eléggé nehezen körülhatárolható.

Már vasárnap napvilágot látott a kormánymédiában – amely ezt nyilván nem magától, hanem utasításra találta ki –, hogy 3 milliárd euróval több pénzhez jutott Magyarország, mint amire előzetesen számítani lehetett. Összességében pedig a következő években több uniós pénzzel gazdálkodhatunk, mint korábban, továbbá az uniós pályázatokból elnyerhető pénzek összege is alig csökken a „normál” hétéves költségvetés keretein belül.

Menjünk sorban!

  • A 3 milliárd euróval az a helyzet, hogy valójában nincs ma ember, aki országra lebontva a végösszeget meg tudná mondani. Persze, lehetnek erről előzetes kalkulációk, de hogy a pénzügyi alapokra lebontott kiadási irányok az egyes államok számára mit jelentek, ez még hosszú számolgatást igényel. Arról nem beszélve, hogy az állam- és kormányfők által kedden elfogadott költségvetési tervezetet az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia. Márpedig ott elég nagy felzúdulás várja a dokumentumot, például a zöld és a digitalizálási célok háttérbe szorulása miatt.
  • A következő pont a vártnál több pénz megszerzése a csúcstalálkozó során. Hagyjuk tehát a 3 milliárdot, abban viszont van valami, hogy a korábban reméltnél több pénz áll a házhoz. Arról van szó, hogy a hétéves költségvetést eleve úgy tervezték, hogy a közép-európai országok, közöttük Magyarország támogatása visszaesik. Sokáig úgy, hogy 24, sőt akár 27 százalékkal esik vissza a hétéves támogatás, de aztán az történt, hogy az állam- és kormányfők életben hagytak egy olyan már létező szabályt – nem volt többség ennek a megváltoztatásához –, hogy egy adott támogatási alapból egy ország részesedése nem csökkenhet 15 százalékkal nagyobb mértékben.
  • Magyarország tehát így is a lehetséges legnagyobb csökkentést szenvedi el, csak éppen ennek a határa módosult kedvezően. Ez természetesen fontos, és feltehetően valóban eurómilliárdokban mérhető eredmény.
  • A következő az, hogy valóban több uniós forrás érkezik majd Magyarországra a következő években, annak ellenére, hogy a hétéves költségvetésből kevesebb pénzt kapunk. Lesz azonban egy helyreállítási alap is, amit azért hoztak tető alá a huszonhetek, mert a koronavírus-járvány következtében minden gazdaság lefékeződött, a magyar például 7 százalék körül eshet idén. Ez tehát olyan pluszpénz, ami a talpra állásban segít, hiányt pótol, kárt kompenzál. Több forrás folyik be, de azért, mert kevesebbet termelünk meg, mint korábban. Ráadásul a helyreállítási alap szerkezetén belül az előzetes tervekhez képest növekedett a hitelek aránya és csökkent a vissza nem térítendő támogatásoké. Az a pénz, ami itt elérhetővé vált Magyarország számára, körülbelül felerészben hitel.
  • Végül, az itthon megpályázható uniós pénzek összege összességében alig csökken, aminek azonban az az egyik oka, hogy a kötelező állami önrész tizenötről harminc százalékra emelkedik. Végső soron tehát részben maguk a magyar adófizetők állnak a Magyarországon lehívható több pénz mögött.

Bonyolult tehát egy ilyen győzelem.

A másik hatalmas siker a jogállami kritériumok „kivédése” volt a pénzügyi támogatásoknál. Magyarország esetében tíz, Lengyelországgal öt éve tart ez a küzdelem az Unióban, és bár a kormány folyton hazaárulózza azokat, akik a jogállamiság szempontjait számon kérik rajta, valójában a hazai helyzetet jellemzi, hogy a demokratikus elvárásoknak sokan már csak Brüsszelen keresztül reménykednek érvényt szerezni. A jogállami kritika megfogalmazói nem Magyarország ellenségei, hanem a magyar állampolgárok jogainak valódi védelmezői.

Amúgy eddig többé-kevésbé hiába szóltak ezek a hangok, de azért voltak már Orbánék veszélyes helyzetben. Ma már kevesen emlékeznek, de a kormány részben azért döntött 2011–2012 táján arról, hogy meg fog felelni az uniós költségvetési kritériumoknak, hogy ne büntethessék közvetve pénzmegvonással a demokratikus intézmények leépítése és megszállása miatt. A példás mutatók előállításának ára megszorítás volt, amit Széll Kálmán Tervnek becéztek, és a mai napig nyögi az egészségügyi, oktatási, szociális ágazat.

Mivel így nem lehetett az Orbán-kormányon fogást találni, felmerült Orbán uniós bírálóiban, hogy akkor direkt módon össze kellene kötni a jogállamiságot a pénzügyi támogatásokkal. Úgyse ért másból csak az erőből és a pénzből.

A jogállami kritika oka nem feltétlenül az elvi meggyőződés sok európai kormány részéről, inkább az aggodalom, hogy az ő adófizetőik valójában kiknek a javára teszik be a közös kasszába a pénzüket: elmaradott régiók fejlesztését vagy nagyon is előrehaladott klientúrák építését támogatják?

Emellett pedig, azok az országok, amelyek spórolni akarnak az uniós forrásokon, bármilyen érvbe szívesen belekapaszkodnak, akár a jogállamiságba is, ha azzal megindokolhatják, miért fizethetnének a jövőben kevesebbet. Az így előálló vita okozta, hogy a takarékosnak vagy fukarnak nevezett országok szószólójaként fellépő holland miniszterelnök a magyar kormánypropaganda célkeresztjébe került.

Most úgy tűnik, a Tanács ülésén hozzákötötték a jogállamisági feltételekhez a pénzügyi támogatásokat, de oly módon, hogy tényleges szankciót nagyon nehéz a gyakorlatba ültetni. De azért nem is teljesen lehetetlen, mint a hétvégén benyújtott magyar javaslat alapján lett volna.

Egy dolog biztos: a küzdelem folytatódik, már csak azért is, mert az Európai Parlamentnek is lesz néhány szava a jogállamiság-témakörhöz (is), amit tehát Orbán nem tudott véglegesen levetetni a napirendről. Varga Judit igazságügyi miniszter már be is mondta: ősszel újabb támadások éri a hazát, értsd: a kormányt. Úgyhogy a magyar kormánymédiában jól megnézheti majd magát néhány további európai és magyar ellenzéki politikus, akik nem okulnak a holland miniszterelnök napi szintű leleplezéséből.

Nem szeretnék most az imperialisták helyében lenni.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Brüsszel EU Európai Unió járvány jegyzet költségvetés koronavírus Lakner Zoltán Orbán Viktor pandémia vélemény világjárvány Varga Judit

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés