Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Színes
  • Harminc évvel a rendszerváltás után a magyarok több mint fele szerint jobb volt az élet a Kádár-rendszerben, mint napjainkban
Színes 2020. július 20. 07:15 Forrás: Szegedi Tükör

Harminc évvel a rendszerváltás után a magyarok több mint fele szerint jobb volt az élet a Kádár-rendszerben, mint napjainkban


Hirdetés

Harminc év nem túl nagy idő, de annyira nem is kevés egy ország életében – különösen akkor nem, ha új társadalmi berendezkedés volt, van kialakulóban. Két független intézet márciusban végzett közös reprezentatív közvélemény-kutatásának az volt a célja, hogy megismerjük, mit gondol harminc év elteltével a magyar társadalom a rendszerváltásról, mennyire teljesültek az ahhoz fűzött remények, hogyan vélekedünk anyagi helyzetükről és a demokrácia állapotáról.

A megkérdezettek az egyik legpozitívabb eseménynek tartják az ország történelmében a diktatúrából a demokráciába történő békés átmenetet, amely megnyitotta a lehetőségét annak, hogy Magyarország elfoglalhassa helyét a nyugati politikai, gazdasági és katonai szövetségi rendszerekben. Az évek múltával azonban sok ember nosztalgiával gondolt vissza az 1990 előtti Kádár-korszakra. Hangsúlyozottan nem a régi rendszer visszasírásáról van szó, hanem arról, ami egykor jobb volt, mint az új rendszerben.

(fotók: Fortepan)

A megkérdezett magyarok abszolút többsége (54 százaléka, akik között a kormánypárti válaszadók 36 százalékos arányban szerepelnek) jobban élt a Kádár-rendszer alatt, mint napjainkban: szerintük az anyagi gyarapodás lehetősége, a rend és a kiszámíthatóság domináns szerepet töltött be. Tervezni lehetett a jövőt. Viszont minden negyedik válaszadó szembehelyezkedett a fentiekben említett és a többség által elfogadott véleménnyel.

Persze, nem volt minden jobb a múlt rendszerben. A megkérdezettek a Kádár-korszak főbb negatívumai közé sorolták a rendszer gazdasági fenntarthatatlanságát, az ideológiai megbízhatósági követelményeket. Miközben a többség sokak szerint jobban élt, mint ma, és nem volt olyan markáns különbség gazdag és szegény között, a relatív többség 45 százaléka szerint az 1990 előtti gazdasági rendszer fenntarthatatlan és megbízhatatlan volt.

Igazából a kormánypárti válaszadók szerint váltak valóra a rendszerváltás reményei: a magántulajdonon alapuló piacgazdaság került az első helyre (54 százalék). Annyit azonban megjegyeznék: sok vonatkozásban nem volt „becsülete” a magántulajdonnak, mint például a 3000 milliárdos magánnyugdíjpénzeknek vagy a kisajátított földterületeknek. E vizsgálati körben beszéltek pozitívan a szólásszabadságról, a bővülő munkaerőpiacról. Ugyanakkor a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése, valamint az elburjánzó korrupció minden rossznak a teteje lett. Itt tennék említést a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) határt nem ismerő csúfságaira (dezinformációk, fontos tények, történések elhallgatása stb.).

A megkérdezettek közül ugyanannyian választották a Kádár-rendszert, mint az Orbán-rezsimet, amikor arról kérdezték őket, hogy szerintük mikor volt a családjuk a legjobb anyagi helyzetben (1990 előtt – 29 százalék; 2010 után – 29 százalék). A kutatás szerint minden negyedik kormánypárti megkérdezett tartja a 2010 utáni Orbán-kormányt a demokrácia legerősebb védelmezőjének. Szerintem nagyon ezek a válaszadók melléfogtak, mert az Orbán-kormány már régen elfelejtette a demokrácia lényegét, a gyakorlatban is. Sokan kétesélyenek tartják a 2022-es országgyűlési választásokat: 2018-ban még a megkérdezettek 22 százaléka jelölte meg győztesnek a jelenleg is regnáló pártokat (Fidesz–KDNP), azóta azonban ez az arány a felére csökkent. A baloldali kormányok megítélésében csak kisebb változásokat lehet tapasztalni.

De mit ér a műveltség, ha a politika fórumain könnyedén meg tudnak szabadulni tőle? Vagy itt csupán annyi a cél, hogy a voksokért hülyítsék az embereket, zengjék, amit hallani szeretnek, és egymás ellen uszítsák őket? Mert az uralkodó párt így tartja jónak – jó áron. Mert milyen is az a hatalom, amely előtt az idegen úgy mutatkozik be: ő nem pusztán magyar, nemzeti elkötelezettségű, hívő keresztény... Na ez az a pont, ahol megáll az ember, sőt meg is ijed, félni kezd, hogy nem hagyott-e ki valamit a strófából. Hová is jutott ez az ország, amikor elengedhetetlenül fontossá válik jelezni a nemzeti érzelmet és a vallási hovatartozást?

A legjobb kisebbségpolitika a jó országimázs volna, mert annak lenne tekintélye, súlya, erkölcsi alapja. De nekünk semmi sem jó. Pontosabban csak az, amit a vezér annak tart. Meg is van az eredménye, köszönhetően az orbáni rezsimnek, ezért ma már jobb esetben csak nevetnek rajtunk, rosszabb esetben azonban utálnak minket. Mára – elméletben – hatalmassá nőtt a demokratikus gondolkodás, ugyanakkor vannak olyan vezetők, akik a saját szemszögükből fölösleges rossznak tartják az egészet. Sajnálatos, hogy az ország vezetése elsősorban nacionalista kormányokkal tud jól együttműködni. A világért sem látják be, hogy demokraták nélkül nem lehet demokratikus intézményrendszert működtetni. Orbán ösztönösen ráhibázott egy politikai szerepre, ami neki nagyon jó, mindenki másnak viszont rossz. Úgyhogy tovább járja a pávatáncot.

Az Európai Unió léte, valamint az, hogy annak tagja lehetünk, az egyetlen megoldási lehetőség arra, hogy Magyarország ne sodródjon a perifériára, ne szegényedjen el még jobban. Sajnos a jelenlegi ellenzéki pártok összefogása ma még nem elégséges ahhoz, hogy ezt a rezsimet, amely gyűlöletkeltő beszédekkel teríti be az országot, ki tudják billenteni a hatalomból. Meglátásom szerint egyre-másra szaporodnak a kirekesztő, fundamentalista gondolatok. A fanatikust a rendíthetetlen magabiztosság és a vak ügybuzgalom teszi azzá, ami.

Érdekes, hogy oldalszám írom a gondolataimat Magyarország harmincéves társadalmi-gazdasági fejlődéséről, de mind ez ideig a szeretetről egy szót sem ejtettem. Végül is a szeretetet érezni és éreztetni kell, nem pedig írogatni róla. Azért kárpótlásul engedtessék meg befejezésként egy mondat: „A birodalmak, a várak eltűnnek, de a szeretet örök.”

Kutnyik Pál

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: olvasói levél Szegedi Tükör történelem Kádár János Kádár-rendszer szocializmus