Hirdetés
Túl a városon 2020. július 16. 11:12

Lakner Zoltán: Az iskolaőrök biztosak, az oktatás bizonytalan


Hirdetés

„Remélhetőleg hagyományosan, normál munkarendben lehet elkezdeni az új tanévet, de arra is fel kell készülni, hogy esetleg ismét digitális oktatásra kell átállniuk az iskoláknak a koronavírus-járvány miatt”

– ezzel indította a hetet a Kossuth rádióban a köznevelési államtitkár.

Főnöke, Kásler Miklós miniszter egy nappal később máshova tette a hangsúlyt, amikor azt nyilatkozta az ATV-hez tartozó Spirit rádióban, hogy a kormány úgy számol, „rendes tanév” kezdődik szeptemberben, „ha tudjuk tartani a paramétereket, akkor úgy gondolom lesz óvoda és lesz iskola”.

Ugyanezen a napon az Emmi arról tájékoztatta a hozzá kérdéseket eljuttató Népszavát, hogy nem lesz országos korlátozás második járványhullám esetén, hanem helyi, regionális hatályú döntések születnek majd.

Ez tehát egy harmadik verzió.

Az emberminisztérium szerint viszont az iskolaőrség mindenképpen feláll, ha nem nyit ki az iskola, akkor is, mert nappali gyerekfelügyeletet biztosítani fognak, és abban szerepet kap a gumibotos biztonsági szolgálat.

Azt aligha kérheti bárki számon a kormányon, miért nem tudja előre, mi várható szeptemberben. Úgyhogy a nyilatkozatoknak ezt a részét akár a józanság jelének is tekinthetjük: nem mondanak semmi biztosat, inkább felkészülnek több eshetőségre.

Az első, egyelőre még apróbb kritikai megjegyzés ezért azzal kapcsolatos, hogy éppen egy ennyire kiélezett szituációban a hangsúlyoknak is jelentősége van. Ha a miniszter azzal számol, amit az államtitkár csak reménynek nevez, akkor nem világos, mire készüljenek a gyerekek, szülők, tanárok nagyobb eséllyel.

De bárcsak ez lenne a legnagyobb gond.

Kásler ugyanis azt is hozzátette, hogy azok a bizonyos paraméterek akkor alakulnak megfelelően, ha a mostani, szerinte elégséges korlátozásokat betartják az emberek. Majd a következőképp folytatta:

„Ne utazzunk. A leghatározottabban mondom, hogy ne. És az országon belül is kerüljük a tömegrendezvényeket, még akár az esküvőket is”.

A helyzet most úgy áll, hogy az 500 főnél nagyobb rendezvényekre vonatkozó korlátozások augusztus 15-ig amúgy is fennállnak. És hogy teljes legyen a többszólamúság, az ügyben elvileg egyáltalán nem illetékes Palkovics László szerint ez a tiltás akár tovább is fennmaradhat.

A korábbi korlátozások nagy része viszont a veszélyhelyzet hatályon kívül helyezésével megszűnt. Ötszáz főnél kisebb rendezvényeket lehet tartani, belföldön minden megkötés nélkül lehet utazni. Amit tehát Kásler ajánlott az állampolgároknak, az a fennálló szabályozásnál sokkal erősebb korlátozás.

Ha erre van szükség, miért más a szabály? Ha nincs rá szükség, és azért nem ez a szabály, akkor a miniszter miért ajánlja?

Továbbá, ha kérdéses, hogy az iskolák megnyithatnak-e normál rendben ősszel, mert fennállnak még kockázatok, akkor miért engedélyezték a nyári gyerektáborokat? Ha pedig az utazás kockázatos, bárhova, akkor miért mondja a miniszterelnök, hogy „több Balaton, kevesebb Adria”? Miközben amúgy Horvátország zöld besorolású ország.

De van más is. Az oktatási államtitkár egy állami rádióműsorban beszélt digitális oktatásról, azt tehát kizárhatjuk, hogy gaz sorosisták deformálták volna a szavait. Ehhez képest a Klebelsberg Központ vezetője azt nyilatkozta:

„a digitális oktatás és a tantermen kívüli, digitális munkarend nem azonos fogalom (...) A járvány miatt kialakított oktatásszervezési forma pedig egy munkarend, amely önmagában nem határozza meg az alkalmazandó módszertanokat”.

Szóval, eszerint a digitális oktatás csak egy fajtája a tantermen kívüli oktatásnak, ami felvet két apró kérdést: az egyik, hogyan lehetne(ne egy második járványhullám esetén) nem digitálisan elérni a gyerekeket, a másik, hogyan kezelhető az a különbség, hogy a gyerekek egy része így készségszinten megtanulja az online munkát, mások meg lehetőséget sem kapnak rá?

A tavaszi időszakban a gyerekek negyede-ötöde tűnt el az iskolák látóköréből, egy szakszervezeti felmérés szerint pedig a tanárok nyolcvan százaléka semmilyen gyakorlati segítséget sem kapott a Klebelsberg Központtól.

Mindez azért lényeges, mert, rendben, készüljünk egy újabb járványhullámra az iskolarendszerben is, csak éppen mire kell készülni ez esetben? Arra, hogy postagalambbal kiviszik egy papírlapon a leckét az otthon rekedt gyerekeknek, arra, hogy a diákok befotózzák és Messengeren elküldik a tanároknak a kitöltött feladatlapokat, vagy arra, hogy élő és interaktív online oktatási módszerekkel valami jót sikerüljön kihozni az esetleges újabb kényszerhelyzetből?

A már említett minisztériumi nyilatkozat utal rá, a nemzeti konzultációban arról is kérdezik az embereket, támogatják-e, hogy ingyenesen járjon az internet járványhelyzet esetén az iskolás gyermeket nevelő családoknak és a pedagógusoknak. Jól hangzik ez, csak éppen ez a rezsicsökkentés sémája. Ott az volt a helyzet, hogy a gázra, áramra, távfűtésre vonatkozott a csökkentés, de a legszegényebbekre, akik faszénnel, tűzifával fűtöttek, nem. Itt is ez a logika érvényesül. Majd valamilyen technikával nullára írják le az internetszámlát, ha jön a járvány, de ez csak azoknál fog menni, akiknél van egyáltalán internet. A legszegényebbek ebből is ki fognak maradni.

És akkor ott vannak még azok a nem is annyira szegények, ahol nem jut minden családtagra külön laptop, hogy a szülők dolgozhassanak, a gyerekek meg tanulhassanak. Az is kérdés, felmérte-e valaki, hogy egy második járványhullám esetén hány család venné igénybe az iskolai gyerekfelügyeletet, mennyi szabadsága maradt a szülőknek, hányan válhatnak közülük (ismét) munkanélkülivé, és hogy az általános bizonytalanság közepette iskolaőrök helyett vajon nem volna-e szükség inkább pszichológusokra és szociális munkásokra?

Végső soron tehát méltánytalan volna a kormányon azt számon kérni, amit nem tudhat, más se tud, hogy hogyan alakul majd a járványhelyzet másfél hónap múlva, és ez hogyan befolyásolja majd a közoktatás újraindítását.

Ha azonban a kormányzati felkészülést tényleg arra az alaptételre építik, hogy a tavaszi tantermen kívüli oktatási rend átütő siker volt, és ezen az úton kell tovább haladni, akkor az eddiginél is súlyosabb társadalmi problémákkal, az egyenlőtlenségek és az esélykülönbségek drámai növekedésével kell szembenéznünk. Ez az, amihez nincs szükség semmiféle jóstehetségre.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: iskola iskolaőrség jegyzet közoktatás Lakner Zoltán oktatás vélemény