Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Szegeden
  • Az iskolaigazgató, aki nem is akart tanár lenni, de végül a katedráról ment nyugdíjba
Szegeden 2020. július 9. 19:33

Az iskolaigazgató, aki nem is akart tanár lenni, de végül a katedráról ment nyugdíjba

Harminchat évi tanári életművet ismert el az önkormányzat azzal a Pedagógus Életműdíjjal, amelyet két társával egyetemben Halápi Nándor, a Kiss Ferenc Erdészeti Szakgimnázium nyugalmazott igazgatója is átvehetett a júniusi közgyűlésen.

Hirdetés

Az egykori igazgatót váratlanul érte az elismerés, hiszen ahogyan ő fogalmazott, nagyon sok jó pedagógus van Szegeden, ráadásul kicsit „rezgett is a léc”, hiszen az egyik kritériumnak, hogy 36 éven keresztül tartósan kiemelkedő pedagógusi tevékenységet kell végeznie a díjazottnak, éppen csak napra pontosan megfelelt.

– Ráadásul a szakgimnáziumunkból már két igazgató elődöm –Nádaskay Gábor és Tihanyi Klára – is megkapta ezt a kitüntetést.

Harminchat év hosszú idő, mivel itt koptatta az iskolapadokat is, nyugodtan számolhatjuk négy évtizednek is, amit Halápi Nándor az erdészetiben eltöltött.

1982-ben került az iskolába, ahol kezdetben mérnöktanárként tanított szakmai elméleti és gyakorlati tárgyakat. Később osztályfőnökként és kollégiumi nevelőként is dolgozott. Először szakmai igazgató-helyettesként, majd 1997-től, tavalyi nyugdíjba vonulásáig igazgatóként irányította az iskola életét.

– Nem akartam én tanár lenni, mindig műszaki ember voltam. A soproni egyetemi évek után Ásotthalomra kerültem az erdészetbe műszaki vezetőnek. Nagyon szerettem azt a munkát. Az egyik elődöm, Nádaskay Gábor hívott tanítani, többször is nemet mondtam, mielőtt 1982-ben beadtam a derekamat.

Öt év alatt az iskolai ranglétra szinte minden lépcsőfokát végigjárta, majd tíz év igazgató-helyettesi munka után 1997-ben igazgatónak nevezték ki, húsz évig vezette az intézményt, amivel mára szinte teljesen összeforrott a neve.

– Fontosnak tartottam, hogy minden lépcsőfokot végigjárjak, szerintem csak abból lehet jó vezető, aki minden munkaterületet megismer, és tudja, mit várhat el a beosztottaitól.

Sokat változott az erdészképzés az elmúlt harminc-negyven évben. Korábban csak Szegeden és Sopronban képeztek középfokon szakembereket. 1969-ben, amikor Halápi Nándor erdésztanoncnak jelentkezett, ötszörös volt a túljelentkezés a Kiss Ferencbe, mert a fél országból jöttek diákok, akik magukra szerették volna ölteni az erdészek zöld uniformisát. Akadt olyan osztály, ahol harminc diákból csak ketten voltak szegediek, a többiek az ország szinte minden szegletéből érkeztek.

– Ma már sok helyen folyik képzés. A kétezres évek elején akadt olyan esztendő, amikor országszerte 27 osztályt indítottak és ebből csak egy volt a szegedi. Sokat változott a fiatalok hozzáállása is, a többség ma már kevés munkával szeretne sok pénzt keresni. Akkor pedig ne jöjjön erdésznek, mert itt éppen fordított a helyzet, sok a munka és kevés a pénz.

Sokakban él ma is egy romantikus kép az erdészekről, akik sörétes puskával a vállukon járják az erdőt, és figyelik az őzek vonulását, de az egykori igazgató gyorsan rácáfol erre.

A valóság az, hogy az erdészek sokszor hajnalban kelnek, vagy éjjel fekszenek le és dolgoznak a hét végén is. Azokban a fiatalokban, akik ma ide jelentkeznek, már kevéssé él ez a romantikus illúzió. A többségüket itt tanuló barátaik csábítják hozzánk, nem éri őket nagy meglepetés, tudják, mire számíthatnak.

A mai facebookos, okostelefonos világban a fiatalok elutasítanak minden kötöttséget, mindent, ami uniformizált. Többségüket az egyenruhának még a gondolatától is kirázza a hideg, de nem úgy az erdésztanoncokat.

– Ebben is egy kicsit különlegesek a diákjaink, nemcsak tudomásul veszik a zöld egyenruhát és az erdészkalapot, hanem büszkén viselik is. Ebben nincs nagy különbség a harminc évvel ezelőtti diákok és a mostaniak között.

Mindenkiből persze a végzés után sem lesz erdész vagy vadász. Szétszóródnak az országban, a világban, és sokan más területen találják meg a boldogulást. Halápi Nándor szerint viszont a természet szeretete, ami itt ivódott beléjük, örökbe megmarad.

– Akad, akiből szívsebész lett, de a soproni egyetem egyik dékánja is itt végzett. Közel négy évtized alatt több ezer tanítványom volt, jó látni, hogy a többség sikeresen boldogult az életben.

A szegedi alma maternek is akadnak persze híres diákjai. Közülük is a leghíresebb, sőt egyenesen világhírű az Ópusztaszeren élő természetfotós, Máté Bence.

– A vasutas kollégiumban lakott egy ideig. Ott fertőzte meg az egyik nevelő a fotózással, olyan jól sikerült mindez, hogy Bence már akkor igyekezett minél több időt a természetben tölteni, ezért ő volt iskolánk történetében az első, akinek igazgatóként engedélyeztem, hogy magántanuló legyen.

Kicsit még ennél többet is köszönhetett iskolájának Bence. Egy pályázaton háromszázezer forintot nyert ugyanis az intézmény és ebből vették meg Bence első komolyabb fotófelszerelését, aki azután meg sem állt vele a világhírig.

– Máig tartja a kapcsolatot régi iskolájával, mi meg persze büszkék vagyunk a híresé lett tanítványunkra.

Húsz év után, két évvel a mandátuma lejárta előtt Halápi Nándor váratlanul mégis úgy döntött, 2017-ben leköszön az igazgatói posztról.  A búcsút kicsit beárnyékolta egy érettségin történt fiaskó. Az iskola egyik pedagógusa rosszul javította ki az írásbeli feladatlapokat és a vizsgázók nem kapták meg az adható pontokat, emiatt mindegyik dolgozatot újra kellett javítani, több érdemjegyet pedig módosítani is kellett. Az iskola vezetése súlyosnak ítélte a hibát, és a pedagógust végül el kellett küldeni az igazgatónak.

– Többen azt gondolták, hogy ez volt az ok, amiért két évvel korábban felálltam a vezetői székből. Igaz, bosszantott az eset, de nem ez motiválta a lemondásom. Harmincévi vezetői munka után, életemben először magamra is gondoltam és hoztam egy egoista döntést. Az utolsó két évben, ami még a nyugdíjig hátra volt, szeretem volna kizárólag szakmai dolgokkal foglalkozni, és az iskola alapítványának az ügyvezető igazgatója lettem. De már itt is megvan az utódom, éppen most zajlik az átadás-átvételi procedúra, hamarosan teljes körű nyugdíjas leszek, de azért a kapcsolatrendszeremmel továbbra is segíteni szeretném az iskolát.

A Halápi család is egy szegedi téglablokkos lakásban kezdte az életét közel negyven esztendeje, majd ahogyan nőttek a gyerekek, nagyobb otthon után néztek, Kiskundorozsmára költöztek egy társasházba és vettek a közelben egy tanyát. Azután a gyerekek kirepültek, és egyre jobban hívogatta őket a természet. Tizenegy éve végleg kiköltöztek a tanyára, a régi Skodát pedig egy terepjáróra cserélték, hogy télen is biztosan ki tudjanak jönni valahogy a fél kilométerre lévő betonútra.

– A tanya nem a világ vége, tizennégy perc alatt beérek autóval az iskolába. És képzelje el, egy erdő közepén lakunk…

De hát hol is éljen egy igazi erdész, még akkor is, ha nyugdíjas.

Rafai Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: elismerés Halápi Nándor önkormányzat pedagógus Pedagógus Életműdíj