Hirdetés
Túl a városon 2020. július 9. 11:10

Lakner Zoltán: Letudták egy ezresből


Hirdetés

Felháborodottan utasította vissza az Emberi Erőforrások Minisztériuma a vádat, miszerint a veszprémi tankerületben fejenként ezer forinttal jutalmazták a pedagógusokat a mögöttünk hagyott, kétségkívül rendkívüli tanév zárásaként.

A minisztérium kikéri magának a „hecckampányt”, ami szerintük egy „álhíren” alapul. A valóság szerintük az – ami amúgy kiderült az alapcikkből –, hogy ebben a tankerületben úgy döntött a vezetőség: ezer forintos fejenkénti kerettel jutalmazzák a tanárokat. Ezt az intézményvezetők használhatják fel, tehát szó sincs arról, hogy a tanároknak maguknak kellene a pluszpénz elköltésével bíbelődni.

A brutális összeget a minisztériumi közlemény következetes érvelése szerint például rendezvények szervezésére lehetett fordítani, ámde mivel az összejövetelekkel továbbra is óvatosan kell bánni, ezért másra is el lehetett költeni. Így alakult át az iskolánként több tízezer (!) forintra rúgó összeg például a tanároknak kiosztott zsebnaptárrá.

A minisztérium azt is elutasítja, hogy ehhez a döntéshez köze lett volna a miniszternek, amit amúgy a cikk nem is állított, csak azt, hogy az évzárás alkalmából küldött kenetteljes miniszteri levelet azért minden pedagógushoz eljuttatták, szerte az országban. Hogy az úgynevezett köznevelés mennyire központosított rendszer, arról az igazgatói kinevezések idején bárki meggyőződhet – a döntést a minisztériumban hozzák meg –, de az Emmi felháborodva utasította el, hogy az ezer forintos keret központi döntés lett volna.

Talán azért, mert ennyi pénzért még ők sem hajolnak le.

A dolog azért igazán érdekes, mert felveti a kérdést: tulajdonképpen miért nem jár extra pénz a pedagógusoknak?

A kormány már több győzelmi nyilatkozatot közzétett arról, mekkora siker volt a digitális oktatás. Holott, tudjuk, hogy azok a gyerekek, akiknek a családja nem engedhet meg magának internetes hozzáférést és digitális eszközöket, erre az időre kiestek az iskolarendszerből. Hátrányba kerültek azok a családok is, ahol nem jut minden családtagra külön laptop, hogy a felnőttek és gyerekek dolgozhassanak, tanulhassanak egyidejűleg. A tanárokat sem készítették fel az online oktatás módszereire.

Egy szakszervezeti felmérés szerint a tanároknak sokkal több idejét elvette a gyakran egész napra széthúzódó, otthonról szervezett oktatás, mint a „normál” üzemmenet. Szemben azzal az államtitkári megjegyzéssel, hogy otthon ülve, szabadidejében mindenki nyugodtan olvasgathatja az alaptantervet. Emellett, lévén összecsúszott a privát szféra és a munkahely, növekedett a stressz, valamint a szakszervezeti kérdőívet kitöltők közel fele arról számolt be, hogy pluszköltségei voltak, hiszen bővíteni kellett az addig használt otthoni internetes csomagot vagy webkamerát kellett rendelni. Ezt ugyanúgy nem térítette meg senki a pedagógusoknak, ahogy az sem jutott senkinek eszébe, hogy a normatíva egy részét a bezárt intézményektől átirányítsák az amúgy teljesen magukra hagyott, saját leleményességükre utalt tanároknak.

Nyilván nem lehet minden társadalmi problémát extra pénzekkel megoldani, de az értékrend, ami ebben kifejeződik, mégiscsak figyelemre méltó.

Az egészségügyi dolgozók bruttó 500 ezer forintos pluszpénze, amit senki sem vitat – bár talán nem mindegy, hogy valaki a Covid-frontvonalban dolgozott, vagy éppen hogy nem tudott dolgozni ez idő alatt – 70 milliárdjába került a költségvetésnek. Ez körülbelül annyi pénz, mint amibe a Lázár János által megálmodott tramtrain kerül.

Az egészségügyben sem kapott pénzt mindenki, a gyógyszerészek és gyógyszertári asszisztensek teljesen kimaradtak. Közben pedig azt is tudjuk, hogy az egészségügyben rengetegen két-három állást vállalnak, hogy meg tudjanak élni, amire nem volt módjuk a járvány miatt fennálló korlátozások idején. Így sokak számára az extra juttatás csak a jövedelem-kiesés valamilyen mértékű kompenzációját jelenti.

A vírus utáni pénzosztásból teljesen kimaradtak a szociális ágazat dolgozói is, akiket a kormány közlemények sorozatával próbál kárpótolni. Ezek szerint a 2010 óta végbement béremelés révén már megduplázódott a jövedelmük. Nincs itt semmi látnivaló, hiszen az ágazati átlagbér (!) tíz év alatt 159 ezer forinttal emelkedett. Összevetésképpen, a legutóbbi képviselői fizetésemelés alkalmával 114 ezer forinttal emelkedett a tiszteletdíj alapösszege. Csak hogy ne legyen félreértés, ez a járvány- és válságügyi zárolások közepette, áprilisban történt, párhuzamosan azzal, hogy más országokban a képviselői illetmény csökkentésével is kifejezték a társadalmi szolidaritás fontosságát.

A szociális dolgozók valamiféle jutalmazását – amit például Csehországban fontosnak tartottak kigazdálkodni a válság közepette – a kormány által szorongatott hazai önkormányzatok próbálják megoldani, már ahol meg tudják. Az egyházi intézményfenntartók is több helyütt fizetnek valamennyi pluszpénzt a dolgozóiknak.

A kormány számára azonban a szociális dolgozók láthatatlanok, ahogyan a pedagógusok is és az egészségügy számos szereplője úgyszintén. A legtöbbjükre még ezer forintot sem szántak a járvány alatti helytállásuk jutalmaként.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Lakner Zoltán Emberi Erőforrások Minisztériuma EMMI járvány koronavírus pandémia világjárvány fizetésemelés jutalom