Hirdetés
Művház 2020. július 8. 16:05

Majomország – Sinkovics Gábor exkluzív interjúja Koncz Zsuzsával

Az örök nő. Talán ez a kifejezés illik leginkább Koncz Zsuzsához. A Kossuth és Liszt Ferenc-díjas előadóművész hetvennégy esztendősen is gyönyörű. Folyamatosan dolgozik, alkot és teltházas koncerteket ad. Már persze ha nincs éppen világjárvány. Különleges élmény az énekesnővel beszélgetni, mert mindenről karakteres véleménye van. Olyan gondolatai, amelyekre oda kell figyelni – akár dalban, akár prózában mondja el...

Hirdetés

„Majompóznán, majomkirály, majomnyelven szónokol, egyiké majommennyország, másiké majompokol.”
Weöres Sándor

– Rengeteg koncertje maradt el a világjárvány miatt, hogy élte meg a bezártságot, a bizonytalanságot? És egy olyan időszakot, amely talán még soha nem volt az életében, mióta színpadra állt: hosszú hónapokig nem találkozhatott közönségével?

– Az elemek ellen nincs mit tenni. Olyan vírus támadta meg az emberiséget, amelyről gyakorlatilag még mindig alig-alig tudunk valamit. Úgy vélem, csakis akkor mondhatjuk, hogy túl vagyunk ezen a szörnyűségen, hogy múlt időben beszélhetünk a járványon, ha már a kezünkben lesz a biztos gyógymód, és az a vakcina, amely igazoltan elhárítja, semlegesíti, legyőzi ezt a láthatatlan ellenséget. Óvatos ember vagyok, meg aztán tartozom annyival magamnak, no meg a közönségemnek, hogy nem kockáztatok. Nem mentem tömegbe, csak olyankor merészkedtem az utcára, amikor valóban muszáj volt.

(fotók: Fortepan)

– Maradt az otthoni éneklés a fürdőszobában?

– Szerencsére olyan stúdióban dolgozhatok, ahol biztonságban érezhettem magam a kollégákkal együtt, két-három ember volt ott egyszerre, és odafigyeltünk egymásra. A munkafolyamat tehát nem szakadt meg, és ennek hamarosan eredménye is lesz, tudniillik az új dalom hamarosan nagyjából két-három héten belül hallható lesz a különböző internetes felületeken.

– Azt már lehet tudni, hogy mikor állhat újra színpadra, közönség előtt?

– Ezt egyelőre senki sem tudhatja, hiszen a korlátozásokat teljesen nem oldották fel, bízom benne, hogy az Arénába hirdetett koncert előbb-utóbb megrendezésre kerülhet. Az számomra is óriási élmény.

– Szegedi előadásról van szó?

– Szeretem a várost, a zsinagógában rengeteg koncertet adtam, és biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben újra találkozom majd a szegediekkel.

– És Pélyre mikor látogat el? Ez a Tiszától hét kilométerre lévő Heves megyei község, az Ön szülőhelye. Ahogy telnek az évek, az ember egyre inkább keresi, kutatja egykori önmagát, vagy azokat a helyeket, amelyek fontosak voltak a számára.

– Törőcsik Mari is Pélyen született, és hónapokkal ezelőtt beszéltem is vele arról, hogy menjünk el együtt a szülőfalunkba. Aztán ő megbetegedett, így nem lett semmi a közös utazásból. Megmondom őszintén, nem tudom mikor jön el az a pillanat, amikor majd végigsétálok Pélyen, mert tulajdonképpen mindössze kétéves koromig éltem ott. Egyébként sem vagyok az a nosztalgikus alkat.

– Nem is szokta visszanézni a korábbi film- és koncertrészleteket? Például az 1966-os első magyarországi Táncdalfesztivál, amelyen húsz évesen lépett színpadra a vigyázzállásba merevedett mikrofonállvány mögött? S amelynek a végén különdíjat nyert. Akkor adta elő a Négy év után és a Nincs olyan ember című számát, és lett igazi közönségkedvenc.

– Tulajdonképpen hálásak lehetünk a Táncdalfesztiválnak, ahol az ország nyilvánossága előtt mutathattuk meg énektudásunkat, tehetségünket. Olyan fórumot kaptunk, ahol a közönség kedvencet választhatott. Elsősorban a nézők szeretete miatt maradt az az esemény emlékezetes.

– Az volt az az esztendő amikor Jancsó Miklós leforgatta a Szegénylegényeket, és Budapesten átadták az Emke aluljárót, és az Ifi-parkba fehér ingben, nyakkendőben kellett bemenni, miközben az úgynevezett rendezők Rajnák pajtás legényei, gumibotokkal fenyítettek... Szóval az 1966-os Táncdalfesztivál. Érezhető volt, hogy az idősebbek leginkább Koós János, Korda György, vagy Toldy Mária dalait értékelik, míg a fiatalok valósággal megőrültek az Illés, a Metro és az Omega zenéjétől. Az úgynevezett beat-nemzedék utat tört, és szép lassan kezdte lebontani, lerombolni a szocialista társadalmat.

– A hivatalos kultúrpolitika akkoriban riadtan figyelte, a közönség reakcióját, az egyre hangosabb lelkesedését a hazai könnyűzene iránt. A művészet ellenzéki műfaj, már akkor is az volt. A szabadság iránti vágy kifejezése, az évek, évtizedek múlásával sem változott.

– Három filmben is szerepelt annak idején, az 1967-es Ezek a fiatalokban, ugyanabban az évben forgatott Szevasz Verában, és az 1970-es Bűbájosokban. Miért maradt abba, miért nem folytatta a színészmesterséget?

– Azért mert én énekes vagyok, és nem színész. Meg aztán nem is láttam magam különösebben tehetségesnek a filmvásznon.

– Ha már a táncdalfesztivált hoztam szóba, amely nemzedékeknek maradt örök emlék, manapság sem vagyunk híján az efféle rendezvényeknek, az más kérdés, hogy lassan már az utcáról beeső és három hangot kiéneklő átlagemberekből csinálnak úgynevezett celebet és nevezik őt, vagy inkább őket énekeseknek.

– A kereskedelmi televíziók és rádiók megjelenése gyakorlatilag lenullázta az előadóművészek többségét. Már nem kellettünk, már nem volt ránk szükség, a különböző nevű ilyen-olyan tehetségkutatók, ezek a meglehetősen olcsó műsorok lerombolták mindazt, amit mi addig felépítettünk. Már szó sem volt igényes, egyedi hangvételű, vagy stílusú előadásmódról, jöttek a különböző trendek, és az utánzás, a karaoke előretörése. Szomorú volt ezt végignézni.

– Szerencsére a tehetség, az igazi érték állja a versenyt a gagyival, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy évről-évre teltházas koncerteket ad, bárhol is lép fel, rajongva fogadja a közönség. És jöhet bármilyen trend, Koncz Zsuzsa és zenéje nem megy, nem mehet ki a divatból.

– A tervek szerint idén október 24-én lett volna, vagy lenne a tizenharmadik Aréna-koncertem, hihetetlen erőt kapok és kaptam mindig is a rajongóktól, a zene szerelmeseitől.

– Tesz érte, hogy ne csökkenjen a népszerűsége, rengeteget dolgozik, és nem a múltból, a múlt sikereiből él. Felkavaró élmény volt például ahogy az RTL Klubon az Újévi köszöntőben együtt énekelt a súlyos betegségből felépült Kulka Jánossal. Együtt adták elő a Republic slágerét, a Szeretni valakit valamiért című dalt. A népszerű színész akkor azt üzente, ne féljetek szeretni. Ön megannyi nyilatkozatában ugyancsak sok mindent üzen, a szereteten kívül például azt, hogy ne féljetek...

– Muszáj megszólalni, véleményt formálni, mert a világ és a körülöttünk zajló események rákényszerítenek erre. Addig kell véleményt alkotni, amíg lehet. Ki tudja, hogy ez meddig tart. Hogyan is tudtam volna megállni, hogy ne mondjam el, mit gondolok arról a helyzetről, amikor rémhírterjesztésért bevitt a rendőrség két férfit. Akkor azt mondtam, és most is fenntartom, mintha visszatértünk volna a múltba, a rendőrautó a ház előtt, egy szimbólum, és sajnos nem újdonság, a mi korosztályunk ezt már átélte annak idején. Sajnos ez egy folyamat része, mi egy ideje már újra ebben a korban élünk, talán csak a hajnali őrizetbevételek, a rendőrautó újbóli megjelenése hiányzott nekünk, mintegy üzenve mindenkinek, hogy jobb ha befogjuk a szánkat. Csoda-e, ha szinte nap mint nem déjá vu érzésem van, valóságos időutazás ez a számunkra, a rezsim gondoskodik róla.

– A közelmúltban jelent meg a harminckilenc dalból álló dupla cd-válogatása, amelyben volt egy meglepetés, egy olyan szám, amit addig nem hallhatott a közönség. Ez volt Weöres Sándor Majomország című versének a megzenésítése. Láttam, hallottam, zseniális Latinovits Zoltán előadásában a verset, felkavaró élmény, mint ahogy az abszurdnak szánt szövege is.

– Amikor a lemezen összeállításán dolgoztunk, több olyan felvételt is találtunk, ami soha nem jelent meg. Ezek között volt a Majomország is. Bródy János szövegei és az én számaim mindig is dalokba bujtatott üzenetek voltak. Amikor elolvastam ezt a verset, azt mondtam, aktuálisabb mint valaha. És hiába szól úgy az első sora, hogy „Jaj, de messze Majomország” mi itt pontosan tudjuk, hogy közel, túlságosan is közel vagyunk hozzá, sőt, benne élünk.

– Hogy viseli ezt a mérhetetlen gyűlölködést, megosztottságot, ami ma jellemzi Magyarországot?Korábban azt mondta ezzel kapcsolatban, felheccelt, ellenséges, gyilkos indulatok...

– Nincs ezen mit csodálkoznunk, ha az Egyesült Államokban megtörténhetett, hogy egy hatalomra került őrült felkavarja, megossza, szinte felheccelje a lakosságot, a társadalmat, egymás ellen fordítson embereket, akkor ez miért ne történhetne meg ebben a kis országban, ahol mi élünk? Donald Trump mesterműve itt van nekünk, velünk kicsiben. A művészetnek, ahogy az imént is mondtam, az a dolga, hogy ellenzékben legyen, véleményt formáljon, rávilágítson az ellentmondásokra, és talán elgondolkodtassa az embereket. Egy festőnek nem mondja meg senki, hogyan és miként kezelje az ecsetet, a zenésznek ne szabják meg miről énekeljen. Az értékes művészet előbb-utóbb utat tör magának, Kandinszkij művei is hosszú ideig hevertek valahol egy pincében Oroszországban, aztán mégiscsak előkerültek.

– Ha nálunk másként nem megy, Demeter Szilárd majd segít, ha kell lemegy a pincébe, festményt keres, ha a helyzet úgy hozza, dobol, gitározik, vokálozik. Vagy egyszerűen csak megszervezi a XXI. századi magyar könnyűzenét. Valószínűleg ő lehet Erdős Péter reinkarnációja.

– Azért ne hasonlítsuk őt Erdős Péterhez, mert egyrészt Demeter urat nem ismerem, és magam is kíváncsian várom, hogy 25 milliárd forintból vajon mit talál ki, ha ez egyáltalán így lesz, merthogy az ő főnöke a mi miniszterelnökünk többször is hangsúlyozta, ne arra figyeljenek amit mond, hanem arra amit csinál... Egyébként pedig Erdős Péter, akit jól ismertem, és aki évtizedeken át élet-halál ura volt a magyar könnyűzenében, egy szellemes, kulturált ember volt.

– A világjárvány lassulni látszik ugyan, de nem csitul, jól lehet nálunk újra megteltek a szórakozóhelyek, a közbeszéd ennél aligha lehet ellenségesebb, mint ahogy a megosztottság sem. A színészek egyik csoportja a Színművészeti Egyetem önállósága mellett érvel, kampányol nyíltan, egy másik Palkovics miniszternek emelne szobrot és azt mondja, hogy Magyarország a létező világok legjobbika. A legolvasottabb újságot, az Indexet folyamatosan einstandolni szeretné a kormány, Pedagógus Napon pedig ezer forintot adtak a tanároknak. Miként lehetne mégis optimistán zárni ezt a beszélgetést?

– A fiatalokban hiszek. Számomra kellemes meglepetés az ő érdeklődésük a közélet iránt, voltam olyan tüntetésen, ahol körülöttem csupa-csupa gyönyörű fiú és lány sétált, ők már az internet nemzedéke, és nem viselik el azt, ami most bennünket körülvesz. Ez már az ő jövőjük, s akik szabadnak születtek, nem úgy mint mi, nyelveket beszélnek, diplomát szereznek, önálló gondolataik vannak, már pontosan tudják, hogy nem lehet hosszú távon boldogan élni Majomországban.

Sinkovics Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Sinkovics Gábor Koncz Zsuzsa