Hirdetés
Túl a városon 2020. július 5. 10:25 Forrás: Szegedi Tükör

Cservenák Zoltán: Megalázó verseny


Hirdetés

Azt írja a nem fideszes kutatóközpont, amelyet Róna Dániel közgazdász-politológus vezet, hogy megfejtették a Fidesz titkát, azt, amivel már tíz éve sikeresen tematizálja a közvéleményt, és rendre egyben tartja a kétharmadot nagyjából két és fél millió választópolgár hátán állva. Ez a titok röviden: kihasználni, hogy a rosszabb helyzetben lévő társadalmi rétegek egymással és nem a virágzó NER-burzsoáziával versengenek.

Rónáék szerint a kevés pénzből élőket kevéssé érdekli Mészáros Lőrinc irreális meggazdagodása; sokkal könnyebb úgy elviselni a szegénységet, ha rájövünk: vannak még alattunk is emberek. Persze szerintem mindez a politikai korrektséggel mindenáron szakítani vágyásból is ered: gyalázni a hajléktalant, éheztetni a már megalázott menekültet, cseszegetni az elszegényedett cigányságot, „buzizni” és hasonlók.

A mechanizmus végtelenül gonosz: megfogni kisebb csoportokat, odalökni a vélhetően többségi csoportok elé, egyszerű szavazattermelés, felrúgva minden igaz zsidó-keresztény, keresztyén és klasszikus polgári értéket. Van még egy sor más tényező is, de most bennünket ez a verseny érdekel, amely végtelenül megalázó helyzetet teremt: egymás fürkészését, nézegetését, méregetését a mérhetetlen felelősséghez képest alulfizetett közegben.

Ez a mechanizmus figyelhető meg a fegyveres testületeknek járó és az orvosoknak járó félmilliónál, illetve a tanároknak vagy a szociális dolgozóknak járó nagy semminél is. Félre ne értsen senki, nem akarok fanyalogni, de akarva-akaratlanul is olvasok a sorok között: a migrációs kampány, az egri várvédőkhöz hasonlított határvédők narratívája nem lett volna hiteles a rendfenntartók félmilliója nélkül.

A kormány győzelmével végződött koronavírus-harc győzelmi jelentései sem állnának meg az orvosok egyszeri juttatása nélkül. Igaz, nem nettó ötszázezer, hanem nettó háromszázötven, amit, ha valaki elkölt, legalább az ötöde forgalmi adóként visszavándorol az államkasszába. Valójában az egész összeg a gazdaságot pörgeti, többszörösen megtérülő befektetés az államnak, profitál belőle a turizmus, a szolgáltatóipar, a kereskedelem, miközben alkalmas a szavazatszerzésre. Sokkal kisebb teher az államkasszának a ráfordított 70-80 milliárd forint, mint azt elsőre gondolnánk.

Értik már, miért nem akarják az osztrák orvosbér 55 százalékára emelni az orvosok juttatását? Ennek valós költsége sem lenne sokkal több évi 280 milliárd forintnál, miközben a Puskás Aréna és az vizes világbajnokság együtt többe került. Ki kapja meg a mintegy nettó 350 ezer forintot? Higgyék el, igazán még az érintettek sem tudják pontosan. Kap mindenki? Vagy csak az, aki gyógyított? Beosztásban kell lenni, vagy elég a jogviszony?

Közben az is világossá vált, hogy a mindenki az valójában csak „mindenki”, a gyógyszerészek nem kapnak mindannyian, az idősotthonokban dolgozó ápolók sem kapnak, és a klinikák nem gyógyító dolgozói sem tudják biztosan. Közben egymást figyelik az emberek, ha ő kap majd, én miért nem kapok, ha nem kapok? Ugye, milyen megalázó?

Ha ön nettó 190–250 ezer forintért hoz életbe vágó döntéseket valakinek a gyerekéről, édesanyjáról vagy édesapjáról, már minden megalázó.

Eközben a tanárok átlagosan több mint ötvenezer forintot költöttek arra, hogy a korlátozások idején is taníthassanak. Persze a házi fejlesztések egy része egyébként sem ártott, de fel sem merült, hogy kapnának valamit. A diákoknak propagandalevelet küld a Főnök, gratulál az érettségijükhöz, és elolvashatják, a kormány milyen fantasztikus. Ezt kitehetik az ablakba, mást nem. Nézhetik ők is egymást.

Cservenák Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Cservenák Zoltán jegyzet NER Szegedi Tükör vélemény