Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Művház
  • Keressük az élet értelmét a kazah–kirgiz határnál! – Bak Róbert ajánlja Don DeLillo Nulla K című kötetét
Művház 2020. július 4. 11:11

Keressük az élet értelmét a kazah–kirgiz határnál! – Bak Róbert ajánlja Don DeLillo Nulla K című kötetét

Hideg, rideg, steril, érzelemmentes, kvázi cselekménymentes, mégis letehetetlen.

Hirdetés

Bár Don DeLillo egyike annak a XX. század végén, XXI. század elején alkotó négy amerikai szerzőnek (a másik három: Thomas Pynchon, Cormac McCarthy és Philip Roth), akik a kritikusok szerint évtizedek óta döntően meghatározzák az Egyesül Államok irodalmát, ennek ellenére valamiért mégsem tudott idehaza befutni, pedig már jó pár kötete megjelent magyarul is a ’70-es évektől kezdve napjainkig, ám mindeddig valahogy az összes elsikkadt.

A legutolsó, angolul 2016-ban kiadott regénye nemrég akadt a kezembe, és mit mondjak, a Nulla K kimondottan furcsa, zavarbaejtő, sőt néha kellemetlen élmény volt, és itt a kellemetlenséget nem arra értem, hogy rosszul, ügyetlenül lett volna megírva.

Már kismillió könyvet írtak eddig is az élet értelmének (vagy értelmetlenségének?) kereséséről, ám az, ahogy és amennyire direktben szegezi nekünk ezt a témát az amerikai sztáríró, kimondottan ritka.

A történet elején valamikor napjainkban a kazah–kirgiz határ környékén járunk egy szupertitkos és szürreális bunkerben, ahová megérkezik narrátorunk, Jeff Lockhart, hogy az objektumot vezető apja kérésére elbúcsúzzon mostohaanyjától, aki egy-két napon belül meg fog halni. Vagy pontosabban talán mégsem hal meg a dolgok mai értelmében, ugyanis egy vadonatúj eljárásnak hála a nőt kriogenizálni (mélyfagyasztani) fogják azokig az időkig, amikor már az orvostudomány meg tud birkózni az asszony betegségével.

Ez persze nem egy túlzottan új, de nem is egészen tudománytalan ötlet, ám DeLillo korántsem egy egyszerű, orvosi vonalon működő sci-fit, hanem egy mélyen egzisztencialista művét kívánt a kezünkbe adni, amelyben inkább a gondolatiság és a filozofikusság dominál (sajnos sokszor kissé egyoldalúan, és a történet kárára). A lezárt, egyhangú és titokzatos objektumban bolyongó Jeff már alapból egy nem mindennapi figura: már kora gyermekkorára rányomta bélyegét a szülei válása, és az apa hiánya. A szokásos kamaszkori lázadáson túl pedig eljutott egy olyan életbe, amely bár kívülről teljesen normálisnak tűnik (jól menő állás, barátnő), de ha mélyen beletekintünk, rájövünk, hogy üres és steril az egész, amit persze a roppantul intelligens férfi maga is pontosan tud és átérez, hogy a mostohaanyja halálával (?) / állapotával (?) szembesülve feltehessen olyan kérdéseket, amelyeket a vallások, a tudomány vagy bármilyen eddig kigondolt filozófia sem tudott még megválaszolni.

Van-e értelme az életünknek, ha reális esélye van annak, hogy sosem lesz vége? Van-e értelme annak, ha ezt a belső ürességet, a nagy semmit a végtelenségig tágítjuk?

Miközben Jeff ezeken a kérdéseken gondolkodik, és a vele kissé ambivalens viszonyban lévő apja és annak felesége halad előre ebben a merőben új tudományos kísérletben, előbukkannak flashbackek formájában narrátorunk múltjának szilánkjai is, hogy abból félig-meddig összeálljon egy hagyományosabb családtörténetszerűség is, ami némileg kielégítheti a cselekményesebb történeteket kedvelők igényeit is.

Egy ilyen címmel, mint a Nulla K – amely egyébként az abszolút nulla fokot jelenti, ami környékén tárolni kell a lefagyasztott és feltámasztásra váró testeket – nem csoda, hogy a regény tere is hihetetlenül hideg, rideg, steril és érzelemmentes (ezt a visszafogott stílust ragyogóan adta vissza magyarul a fordító, Széky János), illetve az sem, hogy egy ilyen nehéz, sőt kínos kérdéseket felvető, kvázi cselekménymentes regény nem volt túl sikeres a közönség körében a tengerentúlon. Ezekre készüljön mindenki, aki kézbe akarja venni napjaink egyik legjobb és legelismertebb amerikai szerzőjének a könyvét, ám ha ezeken túl tudjuk tenni magunkat, akkor egy fontos, súlyos egzisztencialista kérdéseket feszegető posztmodern művel szembesülhetünk, na meg persze saját életünk értelmének vagy értelmetlenségén is elgondolkodhatunk. Bár a Nulla K biztosan nem Don DeLillo legjobb alkotása, én mindenesetre azért ajánlani tudom.

Bak Róbert

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Bak Róbert irodalom könyv könyvajánló kortárs irodalom Don DeLillo