Hirdetés
Hirdetés
Ziccer 2020. július 1. 13:13

Sinkovics Gábor: Örökkön örökké


Hirdetés

„Felvirradt a hajnal, a lányok indulnak rózsát szedni. A szellem fuvallata járja be a völgyeket és a városokat, megerősíti a rajongó költők lelkét, védelmet bocsát a bölcsőkre, megkoronázza a fiatalságot, és megerősíti az idős emberek hitét a halhatatlanságban.”

Lautréamont

Jó móka lenne a halhatatlanság. Ötven év múlva teli s tele életenergiával, fiatalosan, a lányoknak, asszonyoknak odakacsintva végigsétálni a pálmafákkal díszített Andrássy úton Budapesten. Vagy megpihenni a különleges formájú kaktuszokkal díszített szegedi Dóm téren. Addigra már a klímakutatók szerint negyven fok lesz az átlaghőmérséklet Nagy-Britanniában is. Aztán különleges élmény lenne beülni egy történelemórára, hallgatni a tanárt, mit is mesél, beszél és tanít az Orbán-korszakról. Fülelni, jegyzetelni, mit emel és hangsúlyoz ki a pedagógus. Persze a járványt, ezt az átkozott vírust, a karantént, a bezártságot, a félelmet, a színes maszkok kavalkádját. De vajon szóba kerülne-e

  • a legendás svédországi rénszarvasvadászat,
  • a debreceni sertéstelep,
  • a megalomán stadionépítési őrület,
  • az ország megosztottsága,
  • no meg Felcsút aranykora.

Jó móka lenne a halhatatlanság, mert akkor még mindig velünk lenne, és jókedvűen énekelne David Bowie és írná, papírra vetné imádnivaló könyveit Gabriel García Márquez, vagy Franz Kaffka. De a filmkockák, regények, fotók megannyi emléket őriznek róluk, és ezért gondolom, hogy itt az idő nekikezdeni a nagy műnek, a filmnek, ami megmutatja, és leleplezi a titkot, ami utat mutat nekünk, földhözragadt, egyszerű, gyanakvó embereknek.

Itt az idő, hogy elkészüljön a Mészáros Lőrinc életéről szóló, a felcsúti futballcsapat történetét bemutató alkotás. Lehetne ez dokumentumfilm is, amolyan tényfeltáró, hiánypótló, aztán ha lesz, és esetleg Monte Carlóban, vagy Karlovy Variban mégis a sci-fi kategóriába sorolják, mi, magyarok majd szépen kikérjük magunknak.

  • Vajon így tervezték?
  • Ilyen életutat álmodtak meg annak idején a felcsúti határszélen Mészáros Lőrinc és barátai?
  • Vajon szerepelt-e az álmok között a világ meghódítása, vagy egyelőre éljük be Európával?

Hiszen a felcsúti csapat immár ott van, ott lesz az európai kupaporondon. Olyan ez mint egy mese.

Magyar népmese.

Volt nekünk dühös Lúdas Matyink, aki háromszor adta vissza, bátor szabólegényünk, és az erdőben felelőtlenül mászkáló Piroskánk és most már van nekünk egy gázszerelőnk is, aki csúcsokat dönt, elismeréseket zsebel be, közbeszerzéseket kap meg nap mint nap, akinek fogalma sincs róla, mekkora vagyonnal is rendelkezik.

Sok-sok évvel ezelőtt a Milan szurkolói egyszer egy városi derbin a következő transzparenst tették ki a nagy rivális Inter drukkereinek:

„Mi megvalósítjuk a Ti álmaitokat is...”

Tőrdöfés a rivális szívekbe. Sebeket feltépő, dühöt kiváltó, cinikus, mégis nagyon találó üzenet volt az. A Milan akkoriban klasszis futballistákkal büszkélkedett, szimpatizánsai végigutazhatták, végigüvölthették diadalittasan egész Európát, miközben a csapat szinte mindent megnyert.

Ilyen nekünk magyaroknak most Mészáros Lőrinc.

Megvalósítja a mi álmainkat.

Magánrepülővel száll a felhők fölött, olykor strandpapucsban sétál végig egy Adrián ringatózó jacht fedélzetén, és közben amihez csak nyúl, amihez hozzáér, hirtelen arannyá változik.

  • Ezért is kell ez a film.
  • Hogy tanuljunk tőle, ellessük a titkát.
  • És talán megtanuljuk tisztelni is.

Mert hosszú, végtelenül hosszú lehetett az út, amíg a csőkulcs meg a harapófogó helyére elegáns Parker toll került. Még a játék műanyag harckocsi helyét immár valódi, „harcra kész” tankok vették át ott valahol a határban. Csodálkozom, hogy ennek a filmnek az ötlete még nem jutott eszébe egyetlen igaz magyar művészembernek. A jelenlegi rendszerhez hű pártkatonának, vagy csak a hatalomhoz önként és dalolva hozzádörgölőző tévésnek, újságírónak. Miért nem akarnak büszkélkedni ennek a kivételes embernek az életútjával? Miért nem állítják oda elénk, a megtévelyedettek, másként gondolkodók, tehetségtelen, semmirekellő, tucatemberek elé példaként mindazt, amit ez a reneszánsz ember megcsinált, véghezvitt. Csodálatos pillanat volt, ahogy a fiatal, tehetséges akadémistákból álló felcsúti futballcsapat néhány tucat boldog helybéli atyafi, vagy messziről ideutazott szimpatizáns jelenlétében megünnepelte a bajnoki bronzérmet, amely egyben európai kupaindulást is jelent. Sokan mondják, hogy a NERB I egyre inkább nézhetetlen. Hogy immár idegenlégiósokkal telepakolt, nézők, tömegbázis nélküli klubok, szerepelnek ott, közben az ország nagyvárosai egykori patinás klubjai szenvednek a másodosztályban.

Lehet irigykedni.

A Felcsút, ez a népszerű „kisvasutas” dacol minden kritikával és gyűlölettel. Ennek is benne kell lenni ebben a filmben, ahogy ez a klub ellenszélben is megmutatta a magyarok istenét.

Mindezt csupán hatvannyolc milliárd forintból.

Mi ez, ha nem a magyaros leleményesség megnyilvánulása?

Hogy ez a mi pénzünk? Közpénz a javából – spongya rá. Azt mondom, aki látta, ahogy a Felcsút legjobb játékosa a több mint harminc éves horvát Knezevic passzol és cselez, annak ez minden pénzt megér. És unalmas, demagóg szöveg, hogy ez az összeg sokkal inkább kellene az egészségügyre, a lerohadt kórházakra, vagy a járványjutalomból megmagyarázhatatlan módon kimaradt szociális munkásoknak.

Kezdjenek hozzá a film forgatásához!

Követelem!

Íródjon az a forgatókönyv, készüljön a vázlat, jöjjenek a statiszták, a szereplők. A háttérzene lehetne valamiféle csárdás, esetleg Szikora Róbert valamelyik dala, a narrátor pedig a hiteles híradós, Gönczi Gabesz. Ez a film megváltoztathatna mindent bennünk, körülöttünk. Kiderülhetne belőle, a hol felkavaró, hol vidám filmkockákat nézve, mit is jelent magyarnak lenni.

Magyarként itthon sikeresnek lenni.

Nem meló után futkosni, hitelcsapdában vergődni, válás után albérletet keresni. A filmkockák megmutatnák, bemutatnák a felcsúti hétköznapokat, a kis falu mindennapjait, ahogy csodálattal nézi a kert végében emelkedő impozáns stadiont. Azt olvastam, a felcsúti futballcsapat oázis a magyar futballsivatagban, és ha ez igaz – már pedig igaz, akkor Mészáros Lőrinc nemcsak gázszerelőként, száz meg száz különböző vállalkozás irányítójaként tökéletes, hanem kertészként is. Az a szép zöld gyep!

Mondta Poldi bácsi a parkőr.

És mi is ezt mondjuk, akik egyszer is láttuk azt a megszámlálhatatlan, gyönyörű talajjal rendelkező felcsúti futballpályát, miközben elégedetten bólintottunk, tudván, hogy itt tökéletes teakonyhát, és hamarosan mű-futódombot is biztosítanak a sportolóknak. Énekelheti dühödten a Honvéd-tábor, hogy: „Legendát nem lehet venni! Legendát nem lehet venni...” Ez már a felcsútiakat cseppet sem zavarja.

Itthon Európában.

Így érzik most magukat, és mi csak nézünk rájuk, álmélkodva. Ha minden jól megy, előbb-utóbb majd ők is kupaelődöntőt játszanak a Real Madriddal, a Benficával és a Bayern Münchennel, ahogy azt tette annak idején a Vasas, a Győr és az Újpest. Ez még nem a csúcs, sem Mészáros Lőrinc, sem csapata történetében. Mert milyen drámai, sőt már-már költői vége lenne ennek a sikertörténetnek, az a ragyogó halál, ahogy valaki belefullad a közpénz-tengerbe.

De van még hátra megannyi csavar, ezért is lenne jó móka a halhatatlanság.

Ötven év múlva Felcsútra látogatva láthatjuk majd a történet végét.

Addigra kiderül, hogy a Pancho Aréna ugyanolyan szellemek járta kísértetkastély lesz, mint szegény Stadler Jóska stadionja Akasztón, a puszta közepén...

Pókháló, enyészet, romok – avagy a magyarság megdicsőülése.

Sinkovics Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Felcsút foci labdarúgás Mészáros Lőrinc NB I Puskás Akadémia Sinkovics Gábor vélemény
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés