Hirdetés
Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Művház
  • Így még biztosan nem olvasott a II. világháborúról – Bak Róbert ajánlja a Védőr című kötetet
Művház 2020. június 20. 15:30

Így még biztosan nem olvasott a II. világháborúról – Bak Róbert ajánlja a Védőr című kötetet

Vallomás Antwerpenből a halálos ágyon. Az utóbbi idők egyik legjobb világháborús regénye.

Hirdetés

Bizony kemény fába vágja a fejszéjét, aki napjainkban komolyan vehető módon és igazán kimagaslóan akar írni a II. világháborúról vagy a holokausztról, hiszen az elmúlt bő hetven évben talán ezt az időszakot és ezt a témakört dolgozták fel a legtöbben a lehető legváltozatosabb módokon és a lehető legváltozatosabb színvonalon. De jó látni, hogy az írói kreativitás kiapadhatatlannak tűnik, és még a 2010-es években is születhetnek erről az időszakról újszerű alkotások, és ráadásul olyan szemszögből, amellyel korábban még nem találkozhattunk.

Jeroen Olyslaegers kötete, a Védőr egy hetvenes éveiben járó férfi, Wilfried Wils visszaemlékezéseit tartalmazza, amelyben – a halálhoz közeledve – dédunokájának kívánja megvallani, hogy pontosan milyen szerepe volt az eseményekben a világégés során a belga nagyvárosban, Antwerpenben.

Véleményem szerint ebben a történetben a legnagyobb telitalálat éppen az elbeszélőnk személye, ugyanis Wils leginkább és a legtöbb dologban éppen olyan, mint bármelyik átlagember. Szeretne mindent a legegyszerűbben megúszni és túlélni, igyekszik kihúzni magát a politikából és a háború eseményeiből egyaránt, sőt még a zsidókkal sincs semmiféle személyes problémája. Azonban, mint ahogy sejthető, ő sem maradhat mindig kívülálló...

Az egész bonyodalom ott kezdődik, hogy a középiskolát éppen elvégző fiúnak esze ágában sincs a kötelező munkaszolgálatra a megszálló németek felügyelete alatt, így egy ismerőse révén bekerül a rendőrségre, hogy mezei járőrként három főbb feladata legyen: a közrend fenntartása, a munkaszolgálat alól (hozzá hasonlóan) magukat kihúzni igyekvők vegzálása, meg persze részt venni a zsidókérdés egyre durvulóbb eszközökkel való megoldásában.

Wils, bár tényleg nem akar semmi rosszat, de mégis van olyan peches, hogy nem csak a megszálló németekkel, na meg a velük kollaboráló és az üresen maradó zsidó házakat fosztogató flamandokkal kénytelen együttműködni, de az ellenállókkal és a zsidókat segítőkkel is, hogy a két tábor között egyensúlyozva igyekezzen fenn maradni azon a vékonyka kötélen, ami neki adatott, ráadásul bármiféle segítség nélkül.

Olyslaegers kimondottan jól mozgatja a szálakat, mindvégig fenn tudja tartani nemcsak a feszültséget, de az olvasók kíváncsiságát is, mégpedig úgy, hogy közben fokozottan be is vonódunk a történetbe, és kimondottan kellemetlen, elgondolkodtató erkölcsi kérdésekkel is szembesülünk. És ha ezeket őszintén meg akarjuk válaszolni, akkor arra is rájövünk, nagy valószínűséggel mi sem lettünk volna különbek, mint a legtöbben, akik akkor éltek.

Azt hiszem, már ennyiből is világos lehet, hogy a Védőr az utóbbi idők egyik legjobb világháborús regénye, amely történetével, fordulatosságával, erkölcsi kérdéseivel, elbeszélőjével (és elbeszélői trükkjeivel) bizton számíthat arra, hogy minél több olvasó kézbe fogja venni, és így talán több más Olyslaegers-kötet is megjelenhet a közeljövőben.

Bak Róbert

Nyitóképünk az író, Jeroen Olyslaegers portréja.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Bak Róbert II. világháború irodalom könyv könyvajánló kortárs irodalom
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés