Hirdetés
Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Művház
  • Szilasi László az új regényéről: Nem szeretem a poénokat, ezért szívesen lelövöm őket   
Művház 2020. június 13. 08:02

Szilasi László az új regényéről: Nem szeretem a poénokat, ezért szívesen lelövöm őket   

Az idei könyvhét egyik legizgalmasabb szegedi eseménye lett volna Szilasi László új regényének, a Kései házasságnak a bemutatója, de a rendezvény a koronavírus-járvány miatt elmaradt. A békéscsabai születésű, Szegeden élő íróval eddigi pályájáról és új regényéről beszélgettünk.

Hirdetés

– Fiatal egyetemi oktató korodban Indiana Jonest csodáltad. Lehet egyszerre könyvtárakban ücsörgő tudós és az élet kihívásait hajszoló kalandor?

– Jól emlékszel, ő volt a minta számomra, hogyan egészíti ki az életünket a kaland és a tudomány. Indy, a régészprofesszor leadja az óráját, veszi az ostorát, a kalapját, és elindul a nagyvilágba, közben persze imádják a nők, és kivágja magát minden nehéz szituációból.

– Akkor értsük úgy, hogy a regényírás lett számodra a nagy kaland, amit a tudományos pályád elején olyannyira vágytál?

– A dolog ennél azért bonyolultabb. Többnyire régi magyar szövegekkel foglalkoztam, és egy idő után nagyon unalmassá vált számomra ez a munka. Bosszantott az is, hogy egy fogalmi rendszer kimunkálásán ügyködök, ami csak arra jó, hogy elidegenítse az olvasókat azoktól a szövegektől, melyek amúgy is elég távol állnak a mai emberektől. Meditációs objektumokat hoztam létre, melyeken keresztül mások szemlélték azt a korszakot, melybe én tudományos alapossággal beleástam magam. Azt, amit írtam alig olvasták el néhányan, vagyis egy légüres tér vett körül, pedig szerettem volna, ha sokan megismerik a gondolataimat, érzelmeimet, felismeréseimet. Ez ebben a közegben elképzelhetetlen volt, ezért kezdtem saját szövegeket írni. Azóta az egyetemen is csak kreatív írást tanítok, viszont továbbra is olvasok régi szövegeket. Most éppen a Nibelung-éneket gyűröm Márton László fordításában. Hatalmas élmény.

– Amikor 2010-ben megjelent Szentek hárfája című regényed, a Grand Caféban hatalmas közönség előtt mutattad be a könyvet. Akkor valaki megkérdezte tőled, hogy lesz-e folytatás, amire te azt mondtad, az írás egy igen erős drog, úgyhogy lesz új regény. A Magvető Kiadónál most jelent meg a negyedik regényed, úgyhogy úgy tűnik, még igen erősen hat ez a drog.

– Hogy Csíkszentmihályi Mihály, a világhírű magyar pszichológus kifejezésével éljek, számomra az írás jelenti a flow-élményt. Ez azzal jár, hogy reggel leülök a gép elé, és addig dolgozom, míg észre nem veszem, hogy este van. Tulajdonképpen elvonási tüneteim vannak, amikor nem írhatok, ez tart életben.

– Ha ennyire fontos az életedben a szépirodalmi szövegek létrehozása, nem hiányzott ez a tevékenység életed korábbi szakaszaiban?

– Nyilván kacérkodtam a gondolattal korábban is, de jó prózát - a verssel ellentétben - nem lehet fiatalon írni. Ahogy egy szekszárdi borász mondta egykor nekem: a zöld munka a legfontosabb. Ez annyit tesz, hogy a borkészítést a szőlőgondozással kell megalapozni. A jó prózához kell egy nagy adag belátás, amit csak az idő hozhat meg számunkra. Be kell látnunk, hogy törékenyek vagyunk, és hogy vannak korlátaink. Egy idő után már nincs esélyünk a gyermeknemzésre, a testünk már nem engedelmeskedik a vágyainknak, és korábbi meggyőződésünkkel ellentétben a szerelem sem örök.

I Let Love In (fotók: Szabó Luca)

„Nagy poharak, szorgos töltögetés, megszédültem egy kicsit. Egy idő után már-már vonzónak találtam. Észrevette. Az egyik kezével töltött, a másikkal odalent masszírozott. Ügyesek az ujjai, nem is gondolnád. Aztán a másik kezével magát kezdte kezelni. Felizgultam ettől a kölcsönösségtől. Ő is: kifolyt a nyál a száján, annyira kívánt. De nem hitte el. Akkor sem hitte el, amikor beültettem az ölembe. Úgy vijjogott, akár a varjak. Nagyon undorító. De tényleg. Szégyen és gyalázat. Szégyellem magam, Magda. Bocsáss meg nekem.

Ültem, néztem, még mindig nem értettem semmit. A többiek szerint ennél jóval többről volt szó, különös ízlésről, jóval hosszabb kapcsolatról, a Szépség és a Szörnyeteg története, csak éppen kifordítva. Nem csodálkoztam volna, ha mindez igaz. De nem erről volt szó. Gerenda rágyújtott. Alulmaradt a küzdelemben. Cigarettásdoboz, kiveszi a szálat, gyufát vesz elő, rágyújt. Leszívja jó mélyre. Lassan kifújja. Elnyomja a cigarettát. Nagyot köhög. Rám néz.

Magdám, meg kell értened. Margitnak ikerfiai lesznek. Nem hagyhatom ott. Nagyon sajnálom.

Karácsonykor új bábfilmet játszott a televízió. Süsü, a sárkány, az volt a címe. Végignéztem a gyerekekkel.”

(részlet Szilasi László, Kései házasság című regényéből)

– Új regényedben a női főhős mégis végig kitart egyetemi szerelme mellett.

– Épp ez a szép az írásban, hogy néhány dologra még az sem tudja a választ, aki a szöveget megalkotta. Itt ez a nő, akit többször megaláz az a férfi, akihez a regény legelejétől különleges viszony fűzi, és mégis kitart mellette.

– És a regény címe szerint életük vége felé össze is házasodnak. Mivel a könyv címe Kései házasság, az embernek az az érzése, hogy lelövöd a poént.

– Nem szeretem a poénokat, ezért szívesen lelövöm őket. Nem baj, hogy tudjuk, mi a végeredmény, az oda vezető út a fontos. A könyv évekre bontja az eseményeket, és minden fejezet körülbelül olyan hosszú, mint amennyi idő alatt a főhősné egy hosszt megtesz a békéscsabai strand nagymedencéjében.

– Egy érdekes technikát alkalmazol arra, hogy minél több szempontból megvilágítsd a történéseket. Van egy objektív, külső hang, ugyanakkor a főszereplők bejegyzései, naplórészletei sokkal szubjektívebben mesélnek ugyanarról az eseményről.

– Ha le akarom írni, hogy néz ki egy pohár víz, akkor több oldalról kell megvizsgálnom, noha első ránézésre mindenhonnan ugyanolyan. De itt is van valami, amit még nem fejtettem meg. Amikor a betegségem kezdetén egyik este rosszul lettem egy egyetemi előadásom közben, a barátaim felhoztak a lakásomba. Mikor magamhoz tértem, megkérdeztem őket, mi történt velem, és mindannyian ugyanúgy mesélték el az esetet.

– És mit szólt a regény történetéhez az az idős hölgy, akinek az élete elevenedik meg e könyv lapjain?

– Mivel vannak a regényben olyan érzékeny részletek, mint egy abortusz leírása, a kiadó ragaszkodott ahhoz, hogy elolvassa ez a hölgy a kéziratot. Érdekes módon az abortusz leírása maradhatott, de néhány személynevet meg kellett változtatnom, és az is fontos volt számára, hogy Békéscsaba ne szerepeljen benne, ezért lett a könyvben a történet legfontosabb helyszíne Árpádharagos.

Dig, Lazarus, Dig!!!

– Szerencsére Szeged neve is maradhatott, ahol szintén sok jelenet játszódik.

– Igen, hiszen a regény itt kezdődik a lakásomtól néhány méterre a Dóm téren, ahol a két fiatal találkozott 1964-ben. Aztán persze még többször visszatérnek ide, ahogy én is sokat ingáztam életem folyamán Békéscsaba és Szeged között.

– Te is 1964-ben születtél. Tekinthetjük ezt a te visszatekintésednek is az eddigi életedre?

– Nyilván kevés dologra emlékszem a születésemet követő évekből, de a későbbi fejezetekben valóban a saját élményeim is megelevenednek. Ott van minden fejezetben egy olyan történelmi esemény, amely emlékezetes lehet a kollektív emlékezetben. Ilyen például a csernobili baleset, a rendszerváltás, vagy a tiszai ciánszennyezés. Ezek inkább illusztrációk, kijelölt pontok az időben, a lényeg a szerelmi történet, melyet azért akartam mindenképpen megírni, mert ma már a szerelem nem divat az irodalomban. Szerettem volna beemelni ismét a magas irodalomba a szerelmet, mert azt gondolom, hogy rengeteg benne a rejtély, az izgalom, és persze az öröm és szomorúság.

– Az idén elmaradnak a könyvheti rendezvények a koronavírus-járvány miatt. Te, aki szereted a csöndet magad körül, főleg, ha alkotni szeretnél, most talán kicsit örülsz is, hogy ez a felhajtás kimarad az életedből.

– Tényleg fárasztó egy író számára, amikor ilyen mennyiségben kell interjúkat adnia, szerepelnie különböző rendezvényeken, de azért hiányzik az olvasók visszajelzése, érdeklődése, a kérdéseik, amelyekből sokat szoktam tanulni. Én ugyanis csak belülről vagyok képes látni a szövegeimet, mások viszont ablakot nyitnak neki, és meglátnak a regényekben olyan dolgokat, melyek akkor is fontosak, ha én magam nem gondoltam rájuk, amikor létrehoztam a művet. Általában Budapesten és Szegeden szoktunk egy-egy könyvbemutatót tartani, melyeket most őszre halasztottak, de remélem, ha késve is, de találkozhatok az olvasóimmal.

Szincsok György

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: irodalom regény Szilasi László Ünnepi könyvhét A harmadik híd Amíg másokkal voltunk Kései házasság Luther kutyái Szentek hárfája
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés