Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2020. június 7. 11:00 Forrás: Szegedi Tükör

Bod Péter: Benne a történelemben

Mélységesen mély a múltnak kútja – jut eszembe a nehézségekből kisegítő mondat. A történet gyerekkoromnál is messzebb repít vissza az időben.

Hirdetés

Minden Galyatetőn kezdődött, de nem akkor, mint korábban hittem. Hétvégenként családunk autóba ült, és két napon át kirándultunk. Valamikor az 1980-as évek elején Galyatetőre mentünk. Apám választása volt. A Mátra nem szorult magyarázatra. Annál inkább sem, mert akkor jártunk ott először. Egy alföldi fiú valahogy tiszteletteljesebben tekint a hegyekre. Csodálja és szereti, mert minden, ami húsz méternél magasabb, számára nem magától értetődő.

Az utazás különlegessége volt, hogy velünk tartott – ez sem előtte, sem utána nem fordult elő – a rokonként kezelt idős hölgy, aki apám nevelőnője volt. Pontosabban a dadája. Távolról sem főúri család volt a miénk. Prózai okai voltak, hogy valakit fogadni kellett az akkor még kisfiú apám mellé. Egyszerűen, mert nagyapám tisztviselő volt, felesége pedig hirtelen kapott állást a postán. Ez akkor visszautasíthatatlan ajánlatnak számított. Apám felügyelete – óvoda hiányában – másként megoldhatatlan volt.

Galyatető, Mátraszentimre, a Nagyszálló társalgója 1940-ben (fotók: Fortepan)

Az akkor harminc év körüli, faluról származó dada aztán egy életre ott ragadt családunkban. Minden ünnepen ott ült az asztalunknál. Testvéremmel úgy tekintettünk rá, mint harmadik nagymamánkra. Életéről keveset tudtam, de egy nyolc-kilenc éves gyereket az ilyen dolgok még nem foglalkoztatják. Hanem aztán Galyatetőn megnyílt a múlt mélységes mély kútja. Gyerekként döbbenten néztem – az utólagos fogalmazás mondatja velem –, hogyan ered valaki az eltűnt idő nyomába.

A nagyszálló melletti parkolóban kiszálltunk az autóból, és Csincsi néni, az egykori dada összecsapta a kezeit, amikor meglátta a hatalmas épületet. Mint az alvajáró, elindult, és míg elért a főbejáratig, félhangosan azt ismételgette: nem hittem volna, hogy újra itt leszek.

Ugyanott, csak kicsit később: a mátraszentimrei Nagyszálló társalgója 1943-ban

Ha most azt írnám, hogy nem értettem a jelenetet, nyomokban sem adnám vissza zavarodottságomat. Tekintetem apámét kereste, aki mintha várta volna ezt, mutatóujját a szájához emelte, így kért, maradjak csendben. Majd bólintott, mint aki jelzi: magyarázattal tartozik. Leültünk egy padra, és innentől úgy jártunk a múlt szőttesén, mint a nappaliba leterített szőnyegen. Ekkor tudtam meg, hogy Csincsi néni fiatalon éveken át a nagyszállóban szolgált szobalányként, majd a háború végén került vissza egy Gyulához közeli községbe, szüleihez. Onnan pedig apám mellé.

Elmúlt nyolcvanéves, amikor apám felajánlotta neki, elviszi Galyatetőre, a bizonyára pompázatos fiatalkor messze került helyszínére, ahol alighanem élete legboldogabb éveit tölthette. Ez a szálló a kor legelegánsabbjai között is megkülönböztetett helyet foglalt el. A korszak politikai és gazdasági elitje előszeretettel töltötte itt a hétvégéket. Az 1939-ben megnyílt szállóban az idő rövidsége ellenére a mi Csincsi nénink szabályos karriert futott be. A legelőkelőbb vendégek lakosztályait gondozta.

Chill

Útitársunk órák múlva került elő, de várakozás közben még soha nem voltunk annyira megértőek, mint akkor. Némán ült be a kocsiba, majd igyekezett szavakba foglalni élményeit. Elmesélte, hogyan szagolta végig Karády Katalin parfümjeit, és hogyan beszélgetett – ahogyan a hátsó ülésen fogalmazott – a Főméltóságú Asszonnyal, vagyis Horthy Miklós feleségével a kormányzó lakosztályában.

A történelem ilyen miniatűr változatban is velünk és bennünk él, írom ezt a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulója előestéjén. Mégiscsak a szemtanú hitelességével.

Bod Péter

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Bod Péter jegyzet Szegedi Tükör vélemény Galyatető Mátraszentimre
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés