Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Szegeden
  • Száz év hamar lepereg az idő homokóráján: Zsadányi Nagy Csaba családja történetével is szervesen összefonódott Trianon
Szegeden 2020. június 6. 11:09 Forrás: Szegedi Tükör

Száz év hamar lepereg az idő homokóráján: Zsadányi Nagy Csaba családja történetével is szervesen összefonódott Trianon

A legutóbbi száz év nagyon sok és nem vágyott eseményt tartogatott számunkra. Hogy pontosan mikor is volt Trianon, arról elvitatkozhatnak a történészek, kimondták, aláírták, kivonultak, és így tovább, de a hatása ma is él. Az én családom történetével is szervesen összefonódott. 

A nagyapám, Zsadányi Nagy Árpád Besztercén született, 1888-ban. Kolozsvárott tanult a Ferenc József Egyetemen, ahol német–latin szakos tanárként végzett. Az egyetemen ismerkedett meg a nagymamámmal, Görög Elvirával, aki matematikus lett. Elvira nagymama egyike volt Erdélyben azon kevés nőnek, aki diplomát szerzett. A nők jelenléte egyáltalán nem volt magától értetődő akkoriban az egyetemeken. Valószínűleg a családi háttere tette lehetővé számára, hogy az egyetemen tanulhasson. Az apja görög származású, tehetős kereskedő volt.

Egy barátnak hitt magyar beárulta

A nagyszüleim 1912 augusztusában házasodtak össze. 1913. április 4-én megszületett az édesapám. Ekkor Kolozsvárott élt a család. Innen kerültek Gyulára; Elvira, édesapám húga már itt született, 1915-ben. A nagyapám két tanévet dolgozott Gyulán, amiről a római katolikus főgimnázium évkönyveiben is találtam anyagot:

„Középiskolai tanulmányok: Beszterczei ág.h.ev. német tannyelvű főgimnázium I–VI.
Főiskolai tanulmányok: Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem 1908–1913. tanári oklevél: 1919.ápr.12 (155/1919) német–latin szakos
Nyelvismerete: magyar, német, oláh.
Alkalmazásai: tud. egyetemi segédarcheológus, Ferenc József Tudományegyetem, 1912–1913.
Gyulai rk. Gimnázium 1913–1915.
Kézdivásárhely, rk. gimnázium 1915–1920.
Nagyszeben, kereskedelmi iskola igazgató 1920–1921.
Román fogság, 8 hónap, 1921–22: a román állam épsége elleni összeesküvés.”
 
A nagyapám Gyula után Kézdivásárhelyen tanított, majd Nagyszebenben lett iskolaigazgató. Heves magyar érzelmű ember volt, nem sokáig tűrte az erőszakos románosítást, szervezkedésbe kezdett. De egy barátnak hitt magyar beárulta őket, elfogták, halálra ítélték. A nagymama anyukájának, vagyis az anyósának a pénzével megvesztegették az őröket, és lovas kocsin menekültek haza, Gyuláig. Persze az összes vagyonukat elkobozták.

Egy tanévet Pásztón élt a család, majd 1923. szeptember 25-én a nagyapám Kiskunfélegyházára került, gimnáziumi tanárnak. Bár német–latin szakos volt, tartott testnevelést, természetrajzot, földrajzot, rajzot és éneket is. A cserkészcsapat vezetőjeként túrázni, kirándulni vitte a gyermekeket, de dalkört is vezetett, és leventeoktató is volt. 1931-ben kapott filmvetítőt a gimnázium, s ő lett a kultúrfilmosztály helyi vezetője. (Édesapám egyébként elsőként oktatta az 1960-as évek elején a filmesztétika tárgyat Szegeden.)

Vissza Erdélybe

A kiskunfélegyházi gimnázium 1940–41. évi évkönyvében ez szerepel a nagyapámról: „Zsadányi Nagy Árpád német–latin szakos tanárt a nm. V.K.M. Úr Beszterce-Naszód vármegye vezető tanfelügyelőjévé nevezte ki. Intézetünkből 1940. december 27-én távozott. Erdélyből menekült hozzánk 1923. szeptember 25-én, és most visszatérhetett kedves szülőföldjére. Derűlátó, az élet sorscsapásait nyugodt lélekkel tűrő, kartársainak és tanítványainak mindig segíteni kész, kedélyes és jólelkű tanár volt.”

Nagyapám Besztercén 1941. április 28-án megszervezte az Erdélyi Kárpát Egyesület helyi szervezetét, amelynek egyik alelnöke lett. A Beszterce-Naszód vármegyei tanfelügyelői állása az ismételt román megszállás miatt csak 1944 végéig tartott. Ekkor a még érvényes halálos ítélete miatt magyar területre menekült. A vallás és közoktatási miniszter nevezte ki Csongrádra, ahol 1945 és 1948 között volt a helyi gimnázium igazgatója. Egyszerre volt tanár, igazgató és politizáló ember. Támogatta a Független Kisgazdapártot, cikkeket írt a helyi lapjukba. Többek között ezt írta a Csongrád Népe 1946. április 4-i számában: Ma egy esztendeje, hogy sokat szenvedett Magyar Hazánk földjére leszállott a béke galambja, és a minden értéket elpusztító harcok véget értek. (…) Újabban vannak, akik-nek jelmondata: „Kisöpörni a múltat végérvényesen!” Csak lassan a söprűvel!

Zsadányi Nagy Árpád, a szerző édesapja, Görög Elvira, a nagymama és id. Zsadányi Nagy Árpád, a nagyapa

Legfőbb bűne talán a Csongrád Népe napilapban 1946-ban megjelent, A magyar demokrácia igazi útja című cikksorozata volt. Kossuth Lajost idézte: „Korunk szelleme a demokrácia. Mindent a népért a nép által. Semmit a népről a nép nélkül.” Ezek a „népi demokrácia” születésekor már nemkívánatos nézetek voltak. A V. K. M. 179.139/1948. V.1. ü.o. sz. rendeletével 1948. november 19-én felmentette az igazgatóságtól, majd 1949. március 30-án nyugdíjazták. 1950 után néhány évig a nyugdíját is megvonták, 1953 áprilisáig.

48 órát adtak

A nagymamám, Görög Elvira fiatalon, 41 évesen halt meg, 1925-ben. Az édesapám akkor volt 12 éves. A nagymamám korai halála súlyos csapás volt kiskamasz édesapámnak. A nagyapám még kétszer nősült, de több gyermeke már nem született. Harmadik felesége, a tanítónő Nelli 1900. december 19-én született Losoncon, lakóhelye Kiskirályság – a Csongrád megyei Eperjes régi neve – volt, itt volt az esküvő is, 1940-ben.

Nagyapámnak volt egy fiútestvére, Ákos János, aki katonaként a világháború során az amerikai zónába került, ahonnan nem jött haza. Sajnos hosszas keresgélés után sem sikerült a nyomára bukkannom.
Az édesapám a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett magyar–német tanári oklevelet; majd rövid félegyházi tanárkodás után, a bécsi döntés alapján Nagyváradra került, a Szent László Gimnázium főigazgató-helyettese lett. Olyan tanártársakkal dolgozott együtt, mint Tátray Barna, Huhn Péter, akikkel a második trianoni döntést követően Szegedre jött.

A második trianoni döntést követően a román parancsnokság 48 órát adott arra, hogy szabadon dönthessenek: román vagy magyar állampolgárok akarnak lenni. Utóbbiak két húszkilós bőrönddel hagyhatták el városukat. Édesapám szétosztogatta a Jókai- és Mikszáth-sorozatát, könyveket, tárgyakat, nehogy a megszállók elégessék. Több román anyanyelvű diák is örömmel fogadta a könyveket. Édesapám húga az amerikai zónából jött vissza pici leánygyermekével és férjével, aki szintén tősgyökeres erdélyi volt, ők maradtak. (Mára unokanővérem két leánya áttelepült, unokabátyám viszont ott maradt.)

Édesapámat a minisztérium Szegedre, nagyapámat pedig Csongrádra nevezte ki. Jó pár évig még látogatóba se mehettünk haza, először 1956-ban sikerült. Édesapám előbb a Klauzál Gábor Gimnáziumban tanított, amely később Radnóti Miklós Gimnázium lett. A Ságvári-gimnáziumból ment nyugdíjba, de volt óraadó az egyetemen, jegyzetet is írt. Öcsémmel mi is itt érettségiztünk. Az Árpád nevet előbb öcsém vitte tovább, majd most az érettségiző fiam viseli. Száz év hamar lepereg az idő homokóráján, volt, nincs, feledünk.

Radnóti-gimnázium, tabló 1954-ből – a IV. C-vel, Gallé László igazgatóval és ifjabb Zsadányi Nagy Árpád osztályfőnökkel

Zsadányi Nagy Csaba

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: család Trianon családtörténet Zsadányi család Zsadányi Nagy Árpád Zsadányi Nagy Csaba történelem Trianon 100