Hirdetés
Túl a városon 2020. június 4. 11:13

Lakner Zoltán: Indulatok manipulálása

Az amerikai zavargások megmutatják, mire vezethet, ha egy ország vezetése, puszta hatalmi érdekből, felszítja vagy tüzeli a társadalmi konfliktusokat, ahelyett, hogy azokat csillapítani, netán megoldani igyekezne. A mindent beszippantó politikai szembenállás logikája szétfeszíthet egy országot, és illúzióba ringatják magukat a politikusok, ha azt hiszik, mindenkor kontrollálni lesznek képesek az eseményeket.
Hirdetés

Ijesztően elszabadultak az indulatok az Amerikai Egyesült Államokban, miután Minneapolisban egy brutális rendőri intézkedés során meghalt egy afroamerikai állampolgár. George Floyd utolsó szavai, „Nem kapok levegőt!”, amelyeket a torkára térdelő rendőrnek és az őket körülvevő más rendőröknek mondott utolsó erejével, a kirobbanó tiltakozások szimbolikus mondataivá váltak. A tiltakozások belobbanása mögött ott találjuk okként a még ma is sokféle formát öltő hátrányos megkülönböztetést, a szociális problémákat, és bizonyára a járvány miatti gazdasági leállás friss és feldolgozatlan megélhetési frusztrációját is. Romboláshoz vezető tüntetéseket a legerősebb jogállamokban sem tolerálnak, mégsem mindegy, mi a tüntetések oka, és hogy a felelős vezetők az enyhítés szándékával lépnek-e fel, vagy az utca „dominálására” szóló követeléseket fogalmaznak meg, mint ahogy az amerikai elnök tette. És, persze, az sem mellékes, hogy csak az atrocitásokat elkövető tömeget oszlatják fel és könnygázozzák széjjel, vagy békés tüntetőkkel is összecsapnak a rendfenntartó erők.

Donald Trump hovatovább a hadsereg bevetését tervezi saját állampolgárai ellen, egy több mint kétszáz éves törvényre hivatkozva, az erő és a rend nevében fellépve, fenyegetőzésével tovább hergelve a már amúgy is indulatba jött embereket. Nem csak az afroamerikai állampolgárokat, hanem másokat is, akik a George Floyd meggyilkolása miatti tiltakozásban részt vesznek. Hozzátehetjük, korábban előfordult, hogy Trump demonstratívan nem határolódott el a fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportoktól, habár alelnöke és akkori külügyminisztere határozottan elítélte ezeket a nézeteket és képviselőiket. Az elnök mostani magatartása ebben a fénytörésben is érzékelhető, fenyegetőzése mögé sokan nyilván odahallják a faji megkülönböztetést hirdetőkkel kapcsolatos korábbi kitérő mondatait.

Az is bebizonyosodott a napokban, hogy egy-egy politikai kommunikációs akcióért semmi sem túl nagy ár az elnöknek. Miután nyilvánosságra hozták, hogy a Fehér Ház közelében folyó tüntetések miatt múlt héten az elnöki rezidencia bunkerében helyezték el az államfőt, Trump látványosan maga sétált ki az utcára, hogy egy közeli patinás templomban emlékezzen meg George Floydról. A templom előtt, kezében Bibliával fotóztatta magát. Ennek az akciónak az ára volt, hogy a környéken aznap tartott, mindaddig békés tiltakozást könnygázzal oszlatták fel, mintegy megtisztítva az elnök váratlan gyalogútjának környékét a veszélyeztető elemektől, vagyis a jogaikat gyakorló állampolgároktól.

Amerika, persze, messze van, de azért nem tanulságok nélküli mindaz, ami most ott történik. A magyar kormány ugyanis láthatóan arra tette fel az idei évet – csak aztán közbeszólt a járvány –, hogy felcsavarja az idegenellenesség után a magyarországi romákkal kapcsolatos ellenszenv hőfokát is. A felmérések szerint korábban inkább egyfajta sajátos átváltás működött a kívülről jövő idegenek és a belső kisebbség elleni gyűlölet között: a menekültválság időszakától fogva valamelyest csökkent a romákkal szembeni társadalmi elutasítás. A kormány mostani találmánya az, hogy a kettőt mégiscsak össze lehetne kötni, biztosan el lehet érni, hogy a magyarok egy része egyszerre több csoportot is utálni tudjon.

Erre a srófra jár a gyöngyöspatai iskolai szegregáció elszenvedői számára megítélt pénzbeli kártérítés elleni hisztériakeltés, valamint ennek az ügynek az összekötése a rossz börtönkörülmények miatt kezdeményezett perekkel. Mindennek minimum sugalmazott romaellenes éle van, de ez néha ki is buggyan a felszínre, például, amikor a miniszterelnök úgy interpretálta a szegregáció miatti kártérítést, hogy ezzel egy „etnikailag meghatározható csoport tagjai” nagy összegű kártérítést fognak kapni „mindenfajta munkavégzés nélkül”. Ennek felelősei a civil szervezetek, igen, ugyanazok, amelyek a menekülteket érintő jogsértésekben is fellépnek és például ügyvédi képviseletet biztosítanak az érintetteknek. Lám, meg is van már a kapocs a cigány, az idegen és Soros között.

Ezeket az eseményeket színezi még sötétebb árnyalatra az a kettős gyilkosság, szörnyű késelés, ami a budapesti Deák téren, a főváros egyik legforgalmasabb pontján történt. A közvélemény által azonnal romaként azonosított – e tárgyban vita folyik – elkövetők magatartását az erre hajlamosak rögtön általánosították, és rögvest akadt politikai erő, amely ebből politikai tőkét próbált kovácsolni. A Jobbik „eredeti” célkitűzéseit őrző Mi Hazánk nevű párt, amely alighanem a közmédia kedvenc ellenzéki (?) pártja, a halálbüntetés és a szibériai bérrabtartás programjával lépett fel. A rendőrség intézkedett a járványügyi veszélyhelyzetben megtartott demonstrációval szemben, amit az Országos Roma Önkormányzat székházánál rendeztek egy héttel ezelőtt, de a hatóságok akkor már nem avatkoztak be, amikor a cigánybűnözést skandáló tömeg néhány órával később a Deák téren gyülekezett.

Az ezzel kapcsolatos hivatalos kommunikáció szertágazó: a BRFK előbb a gyülekezési jog hatálya alá tartozó rendezvénynek tekintette az eseményt, amit ugyebár a veszélyhelyzet miatt nem lehetett volna megtartani, egy nappal később viszont már ellentétesen minősítették a főkapitánságon. A miniszterelnök múlt héten még tüntetésről beszélt, a belügyi államtitkár ezen a héten megemlékezésről, amit az egyik futballszurkoló áldozat emlékére rendeztek a drukkertársak.

A lényeg az összevisszaság mögött nagyon is egyértelmű: a kormány azt akarta, hogy ezt a tüntetést megtartsák, hogy elhangozhassanak a cigánybűnözésre vonatkozó gyűlöletkeltő kifejezések, szabaduljon csak el megint a szellem a palackból. Minden indulat jól jön, ezeknek a meglovagolása ma már egyet jelent szinte a kormányzással.

És hát akkor itt jön képbe az amerikai tapasztalat. Mert bár a magyar és az amerikai társadalom politikai mobilizálhatósága, az egyének és csoportok önálló érdekérvényesítő képessége össze sem vethető, az indulatok természete gyakran hasonló, ha ezeket hagyják elszabadulni. Az eredmény pedig akkor sem lesz jobb, csak másképp rossz, ha az indulatok formálását a kormány kézben tartja, az ugyanis azt jelentené, hogy még annál is erősebben manipulálhatja az éppen válságba belecsúszó ország érzelmi háztartását, mint ahogyan eddig tette. Úgy tűnik, ez maga a 2022-es választási program.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Egyesült Államok fajgyűlölet George Floyd halál jegyzet Lakner Zoltán rasszizmus rendőrség vélemény